„Egyszerűen csak egy pénzeszsák vagyok”

Falfirkák. Nem Picasso-utánzatok, azonban egy klub, mi több, a magyar futballtradíciók melletti kiállást jelképezik. Honvéd-szurkolók alkották végső kétségbeesésükben. A dunaújvárosi stadion falán látható feliratok egyértelműen jelzik: a kispesti futballfanatikusok bármire hajlandóak kedvenc csapatukért.

Milliók kerültek át más zsebekbe

Kedd délelőtt Piero Pini is megcsodálhatta a Honvéd-drukkerek üzeneteit. A nagy múltú, 13-szoros magyar bajnokcsapat többségi tulajdonosa Dunaújvárosban adott interjút, abban a stadionban, amelyben nagyon szeretnének újra első osztályú meccseket rendezni. A pálya gyönyörű, az aréna irigylésre méltó, csak futballcsapat, erős, NB I-be jutó együttes nem játszik itt. Pedig a városban örömmel vennék, ha a néhány éve átadott vadonatúj létesítményben ismét az Újpest, a Ferencváros, esetleg a Debrecen vendégszerepelne. Piero Pini is tudja, ott tárt karokkal várnák. A szellem már kiszabadult a palackból: immár nem titok, hogy a Bp. Honvéd többségi tulajdonosa előrehaladott tárgyalásokat folytat a dunaújvárosi vezetőkkel arról, hogy a Bp. Honvéd a következő szezonban már a hajdani Kohász-stadionban játssza hazai meccseit.
– Jól tudom, hogy Inter-szurkoló?
– Honnan veszi ezt?! – kérdezett vissza felháborodva az olasz üzletember, aki Magyarországon egy húsüzem tulajdonosa, és három éve támogatja a Honvédot. – Mindig is a Juventust szerettem.

– Azt el tudja képzelni, hogy a Juventus, mondjuk, az olaszországi Corleonéban játssza bajnoki meccseit?
– Nem, nem, nem! Ne keverjük össze az olasz és a magyar futballt. Ráadásul a Juventusnak most minden baja van, ha akarja, erről is beszélgethetünk órákig, de nem ezért kértem, hogy találkozzunk.
– Igaza van, maradjunk a Honvédnál. A csapat a Bozsik-stadionban játssza a meccseit, ön ugye hónapok óta nem volt ott, de azért emlékszik: az aréna ütött-kopott, a pályát benőtte a gaz, az öltözőfolyosón patkányok futják a Cooper-tesztet. Szent hely ez: itt nevelkedett Puskás Ferenc, Bozsik József, Tichy Lajos, a Kispesti AC már a húszas években is itt játszotta a bajnoki meccseit, később leégett ugyan a falelátó, de újjáépítették... Folytassam?
– Mire akar kilyukadni? Arra, hogy Piero Pini a rosszfiú? Ő a negatív hős? Az olasz spekuláns, aki el akarja lopni, el akarja költöztetni a Honvédot?
– Miért, nem ez a terve?
– Elegem van a vádaskodásból, a hazugságokból, a szurkolók félrevezetéséből! Kérdezem én, lenne-e most Honvéd, ha én nem mentem meg kétszer is ezt a klubot? Tessék, válaszoljon! Ki tudja, hány ember bukkant fel a csapat körül, akik ígérgettek, szépeket mondtak, és megmentőkként tetszelegtek. Amikor viszont fizetni kellett, akkor csak én nyitottam ki a pénztárcámat. Ezek olyan fontos tények, amelyekről most mindenki elfeledkezik.
– Árulja el, mennyi pénzt költött eddig a kispesti klubra?
– Három-négyszázmilliót. De mindig újabb és újabb számlákat dugtak elém. Nekem kellett a korábbi adósságokat is rendeznem, én fizettem ki Tornyi Barnabást, hogy ne zárják ki a csapatot a bajnokságból. Engem pumpoltak meg háromszor is Kozarek András követelése kapcsán. Egyszer odajött hozzám az egyik drukker, és azt mondta, adjak neki zsebbe egymilliót, ő majd elrendezi a Kozarek gyereket. Megkapta a pénzt, a liga mégis küldte a felszólítást egymillió-nyolcszázezer forintról, és ha hiszi, ha nem, most újabb összeget követelnek ugyanezért. Hát ezért mondom, hogy Piero Pini csak addig jó, amíg fizetni kell, egyébként pedig takarodjon Kispestről. Egyszerűen csak egy pénzeszsák vagyok.

Kitört gyárablakok, halálos fenyegetés

– Csodálkozik azon, hogy közellenséggé vált?
– Értsék már meg, hogy nélkülem nem lenne Honvéd. Nem sokszor adtam interjút, de ha szót kértem, akkor nem győztem hangsúlyozni, hosszú távra tervezek, stadiont szeretnék építeni Kispesten. Hiába könyörögtem, hiába tárgyaltam, mindig elhajtottak. A polgármester valamiért nem akarja, hogy az én kezembe kerüljön a Bozsik-stadion. Ott van hét hektár, kérnék mellé hármat, szerintem ez nem megoldhatatlan, ott lehetne aztán olyan terület, amely pénzt termelne, így nyereséges vállalkozás lehetne az új stadion mellett.
No de erről már felesleges beszélni.
– Eldöntötte, hogy szakít a Honvéddal?
– Nem én döntöttem el, hanem a szurkolók, akiket egyfolytában félrevezetnek. Tudom, hogy hátulról irányítják a szálakat, van egy, vagy két befolyásos üzletember, aki a vezérdrukkereken keresztül ellenem hangolja a közönséget. Minek maradjak olyan helyen, ahol csak addig kellek, amíg megmentem a csődtől, a megszűnéstől a csapatot, hogy aztán kórusban szidjanak, transzparenseken üzengessenek, a kiskunfélegyházi húsgyáram ablakait kövekkel bedobálják, a kerítéseket összefirkálják, engem halálosan megfenyegessenek. Ezért maradjak?
– Azzal nincs gond, ha ön távozik, de a klubot nem viheti magával.
– Én vagyok a Honvéd többségi tulajdonosa, nyolcvannégy százalék üzletrésszel. Azt mondják, vannak, akik pénzt áldoznának a kispesti klubra, és megvennék a részemet. Tessék, állok elébe, eladom a Honvédot. Ha senki sem hajlandó az általam extraolcsónak mondott ajánlatra igent mondani, akkor megfordítom a dolgot, azaz eladóból vevő leszek, és megvásárolom a kisebbségi tulajdonos Kiss Zsolt tizenhat százalékát. Ez így korrekt, nem?

Klasszis játékosok mellé szuperedző

– Kiss Zsolt ragaszkodik hozzá, hogy a Honvéd Kispesten maradjon.
– Igen? Az ő autóján jöttünk először Dunaújvárosba tárgyalni a jövőről. Hát nem érti, mi zajlik itt? Odadobtak engem a szurkolóknak koncnak, miközben megy a háttérben a keverés. Az ön által szépen lefestett Bozsik-stadion pusztulásra ítélt, a rendőrség már ebben a szezonban is többször be akarta zárni a létesítményt. Hoszszú távon tervezni már nem lehet. Új stadionról, ugye, szó sem lehet, hiába próbálkoztam, így nincs más lehetőség, mint olyan helyen játszani, ahol megvannak a feltételek, ahol az ember szívesen ül fel a lelátóra. Amúgy pedig úgy kezdődött a dunaújvárosi kapcsolatfelvétel, hogy két-három évre költöztünk volna ide a Honvéddal, addig, amíg elkészül az új Bozsik-stadion. Mondja meg, miattam került annak idején a negyedik kategóriába a Honvéd-pálya?
– Mi lesz akkor, ha ön marad a többségi tulajdonos?
– Hozok hét klasszis játékost, három magyart, négy külföldit és melléjük egy kiváló külföldi edzőt. Bajnoki címre török a Honvéddal, ha a kényszer úgy hozza, akkor itt, Dunaújvárosban…

Polgárpukkasztásból jeles

Piero Pini öntörvényű ember. Kevés tulajdonos engedné meg magának, hogy meccs közben a kispadon ül, beleszól a taktikába, húst rendel, vagy éppen sört kér a labdaszedő sráctól. Kevés tulajdonos van, aki biztonsági embereket hív segítségül, amikor a játékosok számon kérik rajta a pénzt. Kevés olyan tulajdonos van, akit nem zavar, hogy két labdarúgóját kiteszik az albérletből, másodedzője játékosoknál húzza meg magát. És kevés olyan tulajdonos van, aki akár félmeztelenül is szívesen mutatkozik a nyilvánosság előtt.