Azzal a képlettel indult a forduló, hogy ha a Madrid kikap Sevillában, akkor a barcelonaiaknak a labdához sem kell érniük, már bajnokok. A ligamásodik és -harmadik rangadója úgy kezdődött, hogy Roberto Carlos irgalmatlanul nagyott rúgott Jesús Navasba, amiért rögvest kapott egy sárgát. Mindamellett nem mondhatjuk, hogy a hazaiaknak fújt volna Alfonso Pérez Burrull, mert jó néhány térfélközepi szabálytalanságot úszott meg a kékben pompázó Real.
De nem kellett sok a büntetéshez: egy legurított szabadrúgást ugyanis Sergio Ramos hihetetlen erővel küldött a jobb sarokba, méghozzá úgy, hogy Casillas orra előtt még csapódott is kicsit lefelé. Aztán a vendégek is mutattak valamit: például Ronaldo némi forgolódás után leborotválta a kapufát, Roberto Carlos meg vagy negyvenről tűzte rá - eredménytelenül. A vállalkozókedvvel a túloldalon sem volt baj: bárki, aki minimális lövőhelyzetbe is került, már tüzelt is. Később viszont alábbhagyott a nagy támadószellem, leginkább gyürkőzéssel teltek a percek. Egy ideig. Majd hirtelen Roberto Carlos tekert be balról, Javi Navarro pedig csodás csukafejessel a kapuba küldte a labdát - öngól…
A második periódusra sem pörögtek föl nagyon a fiúk, békés passzolgatás folyt a gyepen, leszámítva, amikor Samuel élő falként állt a kezdőkör szélén, Antonito bánta. Beckham végre hozott némi színt a partiba: ütközött néhányat a centrumban, ami nem váltott ki osztatlan örömöt.
A Barcelona bajnoki címének két alappillére: Eto'o és Ronaldinho (fotó: Reuters)
Ha már ennyit szapultuk a feleket, említsük meg, hogy a 70. perc mozgalmas volt: az egyik végen Martí próbálkozott, a másikon Ronaldo bukott orra a tizenhatoson belül, két perccel később még egyszer - mindkétszer hiába. De hogy Zidane mit művelt ezután! A francia térült-fordult, majd akkora bombát küldött a léc alá, hogy a szinte a vonalon álló Notario még a kezét sem emelte fel, mire a labda már mögötte táncolt. Erre persze elkezdett támadni a Sevilla, akadt is néhány helyzet Casillas kapujánál. Végül Júlio Baptista Iván Helguera kiállítása előtti fejese könnyebbé tette a Barca helyzetét…
A találkozón a listavezető azzal a tudattal lépett pályára a Levante ellen idegenben, hogy nekik már az egy pont is elég a klub tizenhetedik bajnoki címének megszerzéséhez. Bár a labdát mindvégig többet birtokolták a katalánok, valamiért ezúttal a szokottnál jóval kényelmesebbre vették a tempót. A befejezéseknél mindig hiba csúszott, hiányzott a száz százalékos koncentráció. Nem úgy a hazai oldalon, ahol a kevés lehetőségek egyikét az első félidőben gólra váltották. A második játékrészben a vendégek nagy erőket mozgósítottak az egyenlítésért, miközben a hazaiak egy emberként bekkeltek, olykor öt-hat középhátvédet is felvonultattak a barcelonai kontráknál. A vendégrohamok végül tizenöt perc után értek góllá - mielőtt igazán izgalmas hajrá alakulhatott volna ki -, azt követően Ronaldinhóék már inkább csak az eredmény tartására koncentráltak. Sikerrel. A Levante játékosainak ugyanis sem erejük, sem tudásuk nem volt ismételten megszerezni a vezetést.