Szokolai László, Verrasztó Zoltán, Virth Balázs, Gellért Gábor és Magyarovits Zoltán feladata lesz, hogy segítse a 15 mentoráltat.
„Nem mennék messzire a beszédem elején, csak 1896-ig, az első újkori olimpiáig – kezdte mondandóját Wladár Sándor. – Amikor ugyanis Hajós Alfrédtól megkérdezték, hol tanult meg úszni, úgy válaszolt, a vízben. Ez persze vicces történet, sokkal fontosabb, hogy kitalálta, feltalálta a lábtempót, ezért is tudott nyerni. Az azóta eltelt időszakot az innovációt szem előtt tartva töltöttük el, de olyanra nem emlékszem, hogy bármikor is lett volna olyan program, amelynek keretében a tapasztalt edzők átadják a tudásukat a fiatalabbaknak. Ez a program befektetés a jövőbe: képzések, konzultációk és közös edzőtáborok, ahol mentorok és mentoráltak egyaránt jelen lesznek. Én úgy tanultam, hogy dolgozni kell, bizonyítani, s ha van bizalom, akkor van, lehet folytatás is.”
Az alapítvány képviseletében Bacsa György is megerősítette, ez a most elindított valóban hiánypótló program, másfelől hozzáfűzte: „Sokat beszélünk a sikerekről, odaállunk a bajnokok, ifjú tehetségek mellé, támogatunk edzőket, szövetségeket, de edzői mentorprogram eddig még nem létezett, és valójában nem is tudom, miért, hiszen az edző tudása magától nem kerül át a másikhoz. Lehet, hogy néha méltatlanul is elfelejtettük ennek a fontosságot, innentől viszont elkezdjük építeni, képezni a jövő bajnokainak edzőit.”
Sós Csaba szövetségi kapitány a múltról szólva azt mondta, régen mindenki mögött állt valaki – a sportban, a művészeti ágakban, s mindenkiről tudtuk is, kitől tanult.
„Ezzel a szerződéskötéssel mindezt most intézményesítjük. Kell hozzá szorgalom, tehetség és sok tapasztalat, de a szellemi tőke megosztása nélkülözhetetlen a fejlődéshez, márpedig mi fejlődni akarunk” – jelentette ki a kapitány.