Sinozuka Kendzsiro ismételt

A párhuzamos pályát direkt erre a rendezvényre építették, és volt is rajta minden, mi szem-szájnak ingere: a vizesároktól kezdve az ugratóig. Még hó is. Az égi áldás akkor eredt el, amikor az első motorosok a pályára gurultak, és mire az autósok következtek, már fehér hótakaró fedett körös-körül mindent.
Az eredmény tekintetében a motorosoknál és az autósoknál is meglepetés született. Bár az olaszok állítják: a 45-ös (!) rajtszámmal induló Matteo Graziani eredménye egyáltalán nem váratlan. Mert bár gyári háttér nem áll mögötte, igenis jó pilóta – ő az olasz terepralibajnok. Nos, most is bizonyított, és bár a rövid távú versenyek jócskán különböznek a maratoni viadaloktól, azért szakaszt nyerni a Dakaron mindenképp nagy dicsőség.
Az olasz mögött a legutóbbi Dakar két favoritja, Cyril Despres és a címvédő Richard Sainct volt rendkívül gyors, s némi meglepetésre befért a legjobb hat közé David Fretigné is. Az egyetlen olyan pilóta a mezőnyben, aki kétkerékhajtású motort használ – egy félgyári Yamahát.

Érdekesség, hogy a győzelemre esélyesek közül Joan Romának meg kellett elégednie a 14. helyezéssel, a korábbi kétszeres győztes Fabrizio Meoninak pedig a 22.-kel. Az idén az olaszok sztárja az egyetlen, aki "bevállalta" az egyhengeresnél jóval nehezebb, kéthengeres KTM-et, amelynek bizony ez a prológpálya nem kifejezetten kedvezett. A 46 éves olasz most is, csakúgy, mint az utóbbi években mindig, a technikai átvétel során, vagyis szilveszterkor ünnepelte a születésnapját. "Ez már a tizenkettedik születésnapom, amit távol töltök a családomtól. Most azonban talán még nehezebb távol lenni, mint korábban, hiszen a kislányom mindössze tíz hónapos – mondta a pilóta, majd mielőtt még bárki is elérzékenyülhetett volna, amúgy "meonisan" hozzátette: – Mindenki fejlődik, én meg csak öregszem. Kérnem kellene a rendezőktől, hogy adjanak vagy másfél óra előnyt, mert már veterán vagyok."
Persze előnyt nem kapott, hátbaveregetést és szülinapi gratulációt annál többet.

Az autósoknál, csakúgy, mint tavaly, az idén is Sinozuka Kendzsiro nyerte meg a prológot, azzal a különbséggel, hogy most nem gyári csapat, hanem egy félgyári Nissan-alakulat képviseletében. Pedig egy évvel ezelőtt az is kétséges volt, tudja-e egyáltalán folytatni a pályafutását. A tavalyi Dakaron ugyanis hatalmasat bukott, össze-viszsza törte az arcát, órákig életveszélyben volt. De most újra itt van, és úgy tűnik, harapós a kedve.
A gyári nissanosok közül a négyszeres győztes (és ezzel csúcstartó) Ari Vatanen nem gondol a végső győzelemre. Azt mondja, ha jól érzi magát a versenyautóban, az már elég, de persze azért a dobogóra fel szeretne állni Dakarban. Csapattársa, a rali-világbajnoki mezőnyből "igazolt" Colin McRae tőle szokatlan kijelentést tett: "A Dakar olyan verseny, amelyen nem érdekes, hányadik vagy, csak érj célba. Ez az igazi kihívás." Nos, valószínűleg mindenki kíváncsian várja, meddig tud az egyébként forrófejűségéről ismert skót nyugodt maradni (a prológon sikerült, de csak a 25. lett). Az mindenesetre kiderült róla, a nomád körülmények nem vonzzák különösebben. Azt mondja, egyszer sátrazott életében, kisgyerek korában, a szülei udvarán, jópofaságból. Nos, az idén ez is változik.
A címvédő Maszuoka csütörtökön is csupa mosoly volt, mint mindig, és szűkszavú, mint mindig. Ô szívesen gondol az elmúlt két évre, amikor sikerült megnyernie a világ legnehezebb tereprali-megméretését, miközben csapattársa, Stéphane Peterhansel tiszta erőből szeretné elfelejteni az egy évvel ezelőtt történteket. (A francia az utolsó előtti napig vezetett, ám akkor technikai hiba miatt megállt az autója és rengeteg időt veszített.) "A Mitsubishi célja megnyerni a versenyt, nekem pedig – miért is ne? – megszerezni az első autós trófeámat" – nyilatkozta Peterhansel.
Nos, ehhez azért a többieknek is lesz egy-két szavuk…