Fő az indulók biztonsága!

A magyarok közül csupán a két motorversenyző, Szilvási Péter és Perepatics Richárd esett át az adminisztratív átvételen – a többiekre (az öt autós párosra és a kamionosokra) csak a következő két napon kerül sor.
S hogy miért érdekes egy ilyen adminisztratív ellenőrzés?
Nos, ilyenkor vehetik át a sivatagi show résztvevői a műholdas navigációs rendszert (csak ezt, a központilag ellenőrzött verziót lehet használni a viadal során), valamint a vészjelző rakétát. Ez utóbbira akkor van nagy szükség, ha a sivatag közepén bajba kerül az ember.
Emlékezzünk csak Joan Roma tavalyi esetére! A győzelemre is esélyes spanyol versenyző néhány nappal a cél előtt nagy sebességnél hatalmasat esett és elveszítette az eszméletét. Ô maga nem tudott jelezni, hogy baj van, de ilyenkor az a szabály lép életbe, hogy a mögötte érkező versenyzőtársának jeleznie kell a rendezőség felé. Ez ebben az esetben a kétszeres győztes Fabrizio Meoni volt, aki annak rendje és módja szerint megállt. A többiek beérték, ám ahelyett, hogy előnyt kovácsoltak volna más balszerencséjéből, ők is leállították a gépeiket. Vártak addig, amíg Romát már biztos kezekben tudták, és csak akkor, együtt mentek tovább.
De visszatérve még az adminisztratív ellenőrzésre: ennek során "csekkolják le", hogy megvannak-e mindenkinek a kötelező oltásai (a sárgaláz elleni a legfontosabb) és az afrikai országokba szóló vízumai. Ja, és nem szabad megfeledkeznünk a versenyzői licencekről, valamint a jogosítványról sem. A Dakaron indulók közül ugyanis mindenkinek rendelkeznie kell vezetői engedéllyel, még azoknak is, akik navigátorként utaznak a kamionban. Erre azért van szükség, hogy ha valami baj éri a vezetőt, akkor se ragadjon a legénység a sivatag közepén.
Ha ez mégis megtörténne, a rendezők gondoskodnak arról, hogy a versenyzők bejussanak a táborba (erre rendszeresített kamionok mennek végig az útvonalon a mezőny után), ám ezt a "szolgáltatást" általában csak a motorosok szokták igénybe venni. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen a szervezők csak a motorokat pakolják fel a szállítójárműre, az autókat nem, és egyik versenyző sem olyan balga, hogy otthagyja ebek harmincadjára a féltve őrzött kocsiját. Ilyenkor mindenki megpróbálhat saját erőből vagy segítséggel bejutni a táborba reggelig (legkésőbb az utolsó versenyző rajtja előtt fél órával kell jelentkezni a rendezőknél), ha ez nem sikerül, fel kell adnia a versenyt.
Mindenesetre aki lemond a rendezői kamion segítségéről, az utána már nem használhatja a vészjelző rakétát – saját erőből kell valahogyan eljutnia a legközelebbi kikötőig, vagy főútvonalon Dakarig. Onnan ugyanis a rendezők szállítják vissza a járműveket Európába.
Természetesen az első napon (ami ezúttal is január 1-je lesz) senki sem gondol a kiesésre, az adminisztratív gépátvételen és az európai szakaszokon általában még optimisták a versenyzők. A neheze csak néhány nap múlva, Afrikában kezdődik…