Könnyelmű volt a Real

Ez utóbbi minősítés annak ellenére sem túlzó, hogy ott volt a pályán például Steve McManaman, Esteban Cambiasso és Guti is, hiszen ők mostanában ritkán kapnak lehetőséget a kezdőben. A szakvezető, Vicente del Bosque (a legutóbbi bajnoki fordulóban a Valenciát 4-1-re elpáholó tizenegyet teljes egészében kicserélve…) a César – Minambres, Pavón, Rubén, Raúl Bravo – Celades, Cambiasso, Guti, McManaman – Tote, Portillo összeállítású bandát vetette be a második liga nyolcadik helyén álló rivális ellen. Ez a névsor a később csereként beállt Borjával, Luis Garciával és Alex Pérezzel sem lett sokkal erősebb, de az mindenesetre érdekes, hogy a bizonyítási lehetőséget kapott futballisták messze nem "törték össze” magukat a mérkőzésen.
Pedig már 3–1-re is vezettek! Az első gólt Javier Portillo szerezte: a saját buktatásáért megítélt tizenegyesből, végtelenül arcátlan mozdulattal a léc alá "panenkázott” (amennyiben szabad az 1976-os Eb-döntő csehszlovák hősének nevéből igét fabrikálnunk). A második félidő gólözönt hozott, elsőként egy hazai cserejétákos, Haruna Babangida egyenlített némileg váratlanul (aki nem tévesztendő össze az egykori ajaxos Tijani Babangidával). Kisvártatva a Real csapatkapitánya, Guti kezébe vette az irányítást, és egy megpattanó lövéssel, majd egy erősen közepes szabadrúgással – melyet a Terrassa hálóőre csúnyán "benyalt” – eldönteni látszott a meccset. Ennek megfelelően a "királyiak” fejedelmi kényelemben érezték már magukat, amikor Monty a hajrában kétszer is betalált César hálójába. "Van még esélyünk a nagy Real Madrid ellen!” – szónokolt lelkesülten a lefújást követően Miguel Alvarez, a vendéglátók edzője, s kollégája érdekes módon megerősítette szavait. "A továbbjutás kérdése még nyitott” – mondta egykedvűen Del Bosque.
A kupában még álló másik madridi egylet, az Atlético kínkeservvel – pontosabban Demetrio Albertini szabadrúgásgóljával – nyert a Xerez stadionjában, de megjegyzendő, hogy a Xereznek volt egy szabályosnak tűnő, ám meg nem adott találata. Bernd Schuster, a csapat edzője, aki egykor az Atlético futballistája is volt, rendkívül elégedetlen volt a játékvezető teljesítményével. Nem úgy a másik tréner, Luis Aragonés, aki egyelőre maradhat a posztján.
Sokkal könnyebb diadalt aratott az Osasuna, amely az egyetlen harmadosztályú gárdának, a szintén baszk Unión Irúnnak rámolt be egy négyest. Nem csoda, hogy Javier Aguirre, a mexikói szakvezető már arról beszélt az északi határvároskából távoztában, hogy szerinte megérdemelték "a győzelmet és a továbbjutást”.
Mindkét tisztán elitligás párharcban döntetlen született. A Betis roppant gyenge játékkal 0–0-t ért el otthon a Recreativo Huelva ellen, mire Lucas Alcaraz, a látogatók mestere máris dörzsölte a tenyerét: "Hiszem, hogy ki tudunk ejteni a visszavágón egy igazi nagycsapatot”. A Valladolid ennél is jobban járt Mallorcán, mivel két (egyenlítő) gólt is lőtt a "szigetlakóknak”. José Moré, a lila-fehérek trénere mindezt rendben lévőnek találta, mondván, "egyre jobban játszottunk”, Gregorio Manzano viszont úgy vélte, hogy együttese kiengedte a kezéből a győzelmet.