Új szelek a pályán

Bár egyáltalán nem újkeletű dologról van szó – hiszen a Nemzetközi Atlétikai Szövetség világranglista-rendszerét már évek óta használják –, mégis forradalmi változás elé néz az atlétatársadalom. 2003-tól ugyanis a teniszezőkhöz hasonlóan rangsorolják majd az atlétákat, és ez dönti el az értéküket immár hivatalosan is, mi több, ennek alapján hívják majd meg a résztvevőket az aktuális Grand Prix-döntőbe. S minthogy ez az a verseny, ahol hagyományosan a legnagyobb pénzdíjakat osztják, életbe vágóan fontos a kvalifikáció. Ezzel pedig a hagyományos világranglistának befellegzett. Az elkövetkező időszakban az elmúlt egy évben elért öt legtöbb pontot érő verseny adja az atléta "értékét”. A Spiriev-táblázat alapján működő rendszer azonban különbséget tesz verseny és verseny között, méghozzá jócskán. Elsőként azokban a számokban, ahol szélmérés is van, ezt beszámítják (1 méter/ szekundum 6 pontot ér). Másodszor: a világcsúcsokért extra jutalompontok járnak – a világversenyeken szereplő számokban 50, az egyéb kategóriában 30 egység jár ezért.A legfontosabb a döntéshozók szerint az, hogy egy "háztömb körüli verseny” nem mérhető egy olimpiához vagy világbajnoksághoz, no és az sem mindegy, hogy a versenyző hányadik helyet szerezte meg az adott viadalon. Ennek megfelelően kilenc osztályba sorolták a versenyeket. A legmagasabban jegyzettek az olimpiák, és a szabadtéri vb-k, ezt követi a Grand Prix-döntő, a fedett pályás és a mezeifutó-vb, majd a következő kategóriában – a teljesség igénye nélkül – a Golden League-viadalok, az évenkénti Világkupa, a kontinentális bajnokságok szerepelnek. A negyedik kategóriában a legjellemzőbb a GP I-es, az ötödikben a GP II-es, a hatodikban az IAAF permit-versenyek, valamint a nemzeti bajnokságok, amelyeket a kontinentális szövetségek versenyei követnek. A nyolcadik kategóriát a válogatott viadalok teszik ki, míg a sort az egyéb versenyek zárják. A rendszer a szabadtéri versenyeket mindig magasabbra értékeli, mint a fedett pályásokat, no és természetesen a világversenyen szereplő versenyszámok minden esetben előnyt élveznek az azokhoz hasonlatosakkal szemben (például: 100 méter – 60 m, vagy 100 m – 150 m). Ennek megfelelően persze nemcsak az azonos számban indulókat, hanem az összes férfi és női atlétát is rangsorolják majd. A rendszer kétségkívül nagyszerűen súlyoz az események között, ez tagadhatatlan előnye. Ám azt sem szabad elfelejteni, hogy bizonyos versenyekre nem elegendő a jó eredmény a meghíváshoz, bizony a kapcsolatok is sokat nyomnak a latban. Gondoljunk csak Zsanna Pintuszevics idei Golden League-viadaloktól való távolmaradásaira. Persze, a világ, és ennek részeként az atlétika is profitorientált, így arról szó sincs, hogy mindenki egyenlő esélyekkel lép pályára. De ahogy azt a néhai elnök, Primo Nebiolo nyilatkozta – még a fedett pályás vb-ken az ügyességi számok meghívásos rendszerét firtató kérdésre e sorok írójának – azok, akik most nem férnek oda a süteményestálhoz, majd legközelebb még többet megtesznek azért, hogy ez sikerüljön nekik. Tetszik vagy sem, végérvényesen tudomásul kell vennie mindenkinek, hogy ez bizony kőkemény üzlet, amelynek a játékszabályait a tulajdonosok határozzák meg.