Az akadály- és gátfutószámokban könnyű megnevezni az Európa-bajnokság esélyeseit

Augusztus 6. és 11. között rendezik Münchenben a 18. atlétikai Európa-bajnokság küzdelmeit. Az elmúlt század harmincas éveiben magyar javaslatra életre hívott kontinensviadal hosszú ideig az olimpia utáni legrangosabb atlétikai versenynek számított, s még mindig hatalmas presztízzsel bír. Annak ellenére igaz ez, hogy az Európai Atlétikai Szövetség vezetői az IAAF vezérkarával szemben nem a versenyen induló, és ott jól szereplő atlétákat jutalmazzák hatalmas sszegekkel, hanem az egyes nemzeti szövetségeket dotálják, hogy aztán azok osszák tovább saját elátásuk szerint az Eb-n "megkeresett” pénzt. Ha akadnak is visszalépések az egyes számokban, az esetek döntő többségében a győztesek elmondhatják magukról, hogy vitán felül a kontinens legjobbjai voltak az adott évben. Következő összeállításunkban az egyes szakágak esélyeseiről olvashatnak.

Sorozatunk harmadik részében az akadály- és gátfutás legjobbjait mutatjuk be. A hölgyek rövidebbik gátszámában a nigériaiból spanyollá lett Glorie Alozie valószínűleg csak akkor nem nyer, ha elesik. Az idei eredmények alapján hallatlanul nagy meglepetés lenne az ő veresége. Persze, a világ már látott nagy csodákat, például a barcelonai olimpiai döntőben, amikor a toronymagas favorit Gail Devers akkorát bukott éppen az utolsó gátban, hogy csak ötödikként jutott át a célvonalon. A semmiből előtört Paraszkevi Patolidut pedig egész Görögország ünnepelte, hiszen a maratonifutó Luisz Szpiridon athéni és Konsztantinosz Ciklitirasz 1912-es stockholmi helyből távolugró olimpiai bajnoksága után a helléneknek 80 évet kellett várniuk a következő atlétikai diadalra. Hogy a most következő Eb-n ki élhetne egy ilyen lehetőséggel? Talán a két francia, Patricia Girard és Linda Ferga, esetleg egy ma nem igazán jegyzett versenyző. Azt nem tudni, hogy a címvédő Szvetla Dimitrovával mi van. Ám ha a bolgár gátiskola utolsó nagy produktuma újra összeszedi magát, nehéz őt legyőzni. Vári Edit ebben az esztendőben nagyon jó átlagot teljesített, ám a döntőbe jutáshoz egyéni csúcsot kellene futnia.
Női 400 gáton ketten pályáznak az aranyra. Julia Pecsonkina-Noszova volt az egyetlen, aki 2002-ben 54 másodpercen belüli időre volt képes ebben a számban. Hogy ennek mennyi köze van férjéhez, Jevgenyij Pecsonkinhoz, nem tudni. Julia nyilván úgy van ezzel, mint Marion Jones volt egykori férjével, C. J. Hunterrel, amikor a sydneyi olimpia előtt kiderült róla, hogy egy gyógyszertár veszett el az addig kiválónak hitt súlylökőben. Ugyanis Pecsonkin is megbukott egy doppingellenőrzésen, így most eltiltására vár, és várhatóan nem is indul Münchenben. Felesége viszont a tulai nemzeti bajnokságon elért 53.10-e után (minden idők 10. legjobb eredménye) reménykedik. Főleg abban, hogy Tatjana Terescsuk, az ukránok legjobbja továbbra sem lesz képes 54 másodpercen belül futni. A többiekről már szinte szólni sem érdemes. A következő a rangsorban a lengyel Anna Olichwierczuk – 55.11-gyel…
Férfi akadályfutásban egy nagy kérdőjelet tehetünk a július 17-én Monte-Carlóban Európa-csúcsot futó Simon Vroemen neve mellé. A 33 éves holland ugyanis – bár 1997-ben már 8:19.16 volt a legjobbja, sőt, 2000-ben 8:13.45-re is képes volt – korábban nagy világversenyen nem mutatott sokat. A sevillai és az edmontoni vb előfutamát is feladta, igaz, a sydneyi olimpián döntőt futhatott, ott viszont csak 12. lett. Erre most előállt egy 8:06.91-gyel. Hm… A francia Tahri, a német címvédő Kallabis vagy a mindig kiváló spanyolok megelőzhetik.
Lesz-e négyszeres Európa-bajnok Colin Jacksonból? Nagy csoda lenne, hiszen 110 gátas négyszer egymás után még sohasem tudott nyerni. A britnek komoly sansza van erre, bár a Nemzetközösségi Játékokon elszenvedett veresége nyilván nem tett túl jót az önbizalmának, még akkor sem, ha Shaun Bownes dél-afrikai, így nem lehet ott az Eb-n. Ott lesz viszont Stanislavs Olijars. A lettek fedett pályás Európa-bajnokának 12 év előnye van Jacksonnal szemben, aki már betöltötte 35. életévét is. Csillag Levente nyilvánvalóan nem pályázhat Kovács József egykori babérjaira – "Kléri” az első, 1934-es torinói Eb-n diadalmaskodott –, ám országos csúcstartónk néhány kört mehet.
Férfi 400 gáton a nagy négyes – Stéphane Diagana, Christoper Rawlinson, Fabrizio Mori, Marek Plawgo – döntheti el a győzelem sorsát. A francia még 1997-ben volt világbajnok, ám neki az Eb négy éve óriási csalódást hozott. Diagana az előfutamban az utolsó gáton felbukott, és dicstelenül távozott Budapestről. A brit Rawlinson a napokban győzött Manchesterben, de nem valami eget rengető idővel. Az olasz Mori is volt már vb-győztes, neki Sevilla jelentette a csúcsot három éve. Marek Plawgóé viszont a jövő lehet. A hihetetlenül tehetséges lengyel mindössze három éve, 18 évesen kezdett atlétizálni. E röpke idő alatt begyűjtött egy junior-világbajnoki címet még 2000-ben, és kétszer lett fedett pályás Európa-bajnok Bécsben idén áprilisban (400-on Európa-bajnoki csúccsal, és 4x400-on). Csakhogy a 21 éves tehetség, aki nagyon biztatóan kezdte a szezont, az utóbbi időben már éppen csak az 50 másodpercen belül ért célba. A győzelemhez pedig könnyen lehet, hogy 48-on belüli idő kell majd. Valakiről nem feledkezhetünk meg, még ha eddig nem is muzsikált valami fényesen. A címvédő Pawel Januszewskiről négy éve sem gondolta volna senki, hogy valami falrengető mutatvánnyal áll elő. Hat hónappal a pesti Eb előtt ugyanis autóbalesetet szenvedett. Az orvosok már azt is csodának tartották, hogy túlélte és felépült. Aztán Európa-bajnok lett. Szóval, csak óvatosan ezzel a lengyellel!