Batman tovább repülne

Nagy látvány lehet, amikor Batman meztelenül táncol. Pedig ez történt: a Tunézia elleni győzelem után, amikor biztossá vált, hogy Japán csoportelsőként jutott a tizenhat közé, a házigazda válogatottjának játékosai pucéran ropták az öltözőben, legalábbis ezt mesélte Mijamoto, a csapat egyik védője, akinek még május 31-én egy előkészületi mérkőzésen eltörött az orra, ezért maszkban futballozik, amelyben úgy néz ki, mint a képregényekből és a filmekből is jól ismert denevérember.
A féktelen örömben az egész ország osztozott Mijamotóékkal, persze, a boldogságot a többség biztosan másként kürtölte világgá. Ám nehogy azt higygyük, hogy a módszerek józanabbak voltak! Az egyik helyi televízió rengeteg helyre küldött stábot figyelni a reakciókat, majd napokon keresztül sokszor leadta a filmet. Így rengetegszer láthattuk, ahogyan kisiskolások egy tornateremben sikoltoznak a gyönyörűségtől a japán gólok után, néhány kocsmában poharakat, üveget döntve ugrálnak vigyorgó férfiak, aztán fiatalok vetik bele magukat egy piszkos folyó vizébe, és így tovább.
Ma már ott tartunk, hogy a japán televíziók valamivel nagyobb teret szentelnek a világbajnokság eseményeinek és az ország válogatottjának, mint a jelenleg is zajló baseballbajnokságnak, és állítólag ez már lényegében fegyverletétel – az emberek behódoltak a futballnak. Mijamoto is mondta, érzik, hogy meccsről meccsre, diadalról diadalra nagyobb rajtuk a nyomás, ám megpróbálják mindennek a jó oldalát nézni. Egyelőre nem gondolnak arra, hogy a felfokozott hangulat egy reális vereség esetén mindent elsöprő hisztériahullámmá csaphat át, inkább megpróbálnak erőt kovácsolni abból a mérhetetlen szeretetből, amely feléjük árad.
Szükségük is lesz az erőre, ugyanis a nyolc közé jutásért az igen jó erőket felvonultató Törökország lesz az ellenfelük. A múlt néma az esélyeket illetően, a két válogatott eddig egyetlenegyszer találkozott egymással, szinte napra pontosan öt éve, 1997. június 15-én, a Kirin-kupán. Akkor Japán 1–0-ra győzött, de ebből botorság lenne bármilyen következtetést levonni a keddi mérkőzést illetően. Mindenesetre ma még senki sem tudja, szerencsés ágra kerültek-e a japánok. Itt, ha az újságoknak hinni lehet, a törökök legyőzését mindenki elképzelhetőnek tartja, ezért tényleg csalódást okozhat a kudarc, míg csoportmásodikként most Brazília ellen játszanának, s a vereséget a közvélemény egy gyönyörű hősköltemény méltó befejezéseként könyvelné el.
Ezek a felemás érzések tetten érhetők a játékosok nyilatkozataiban is. Az egyik hazai középpályás, Mjodzsin Tomokazu például így fogalmazott: "Nagyon boldog vagyok, hogy a hazám rendezi a világbajnokságot, ám ez valahol félelmetes is. Elégedett és büszke vagyok, mert a tizenhat közé jutottunk a szurkolóink támogatásával, ám feszültté tesz, hogy újabb nagy feladatok várnak ránk. Eddig is ünnep volt számunkra ez a két és fél hét, ám mindent felülmúlna az, ha a törökökön is túljutnánk.”
Macuda Naoki, a csapat egyik védője a gyors gólban reménykedik, mert az megnyugtatná a csapatot, és ő egyetlen pillanatig sem merengett az eddig történteken. "A nagy kaland csak most kezdődik a számunkra, hiszen ezentúl már nem lesz javítási lehetőségünk, ez nagyobb terhet ró ránk, és most derül csak ki igazán, hogy milyen labdarúgók vagyunk – jelentette ki kissé könyörtelenül önmagukkal szemben. – A sikerünk záloga az akarat, és ez erősebb lesz most, mint volt a csoportmeccseken. A törökök állítólag nagyon jól játszottak a brazilok ellen, ez intő jel, így az összes tudásunkra szükség lesz a sikerhez. Sokan talán megkönnyebbültek azzal, hogy egy célt, a továbbjutást már teljesítettük, de mi azért is harcoltunk, hogy könnyebb ellenfelet kapjunk a nyolcaddöntőben, mert tudtuk, eljutunk ide, és ezt sem a végállomásnak szánjuk.”
Felesleges lenne idézni a többieket is, mindannyian a hatalmas nyomással járó felelősségről, a végső célról beszélnek, amit nem fogalmaznak meg pontosan, de abból, hogy például Szuzuki Takajuki kibökte, hogy Szenegálnak szurkolt vasárnap, következtetni lehet rá…
A hírek szerint Philippe Troussier szövetségi kapitánynak nincs különösebb oka változtatni a csapatán, annál jobban fáj a feje kollégájának, Senol Günesnek. A török kapitány előtt ugyanis nem kevesebb, mint hat kérdés vár válaszra. Enynyi játékosa bajlódik kisebb-nagyobb sérüléssel, beleértve három ászt, Hakan Sükürt, Hasan Sast és a kapust, Rüstü Recbert is. A két mezőnyjátékos napok óta külön edz a többiektől, az orvosi és a szakmai stáb pedig árgus szemekkel lesi minden mozdulatát, és bíznak benne, hogy mindkettő felépül a keddi mérkőzés kezdetére. A maradék három játékos, aki miatt a kapitány panaszkodik, az Mustafa Izzet, Okan Buruk és Nihat Kahveci. Okan gyorsan gyógyul, ha rendbe jön, ő helyettesítheti majd az eltiltott Emre Belözoglut (Nihat minden bizonnyal kihagyja a meccset), és a gondokról szólva ne feledkezzünk meg a másik Emre, Asik egy meccsre szóló eltiltásáról sem.
Nem csoda tehát, hogy Senol Günes óvatosan fogalmazott az előttük álló mérkőzésről: "A futballban minden eredmény lehetséges, így az is előfordulhat, hogy kikapunk Japántól, és számunkra véget ér ez a nagy kaland, de akkor tudomásul kell vennünk, hogy ilyen a világbajnokság, és ilyen ez a játék. Láttam a házigazdák Tunézia elleni mérkőzését, amelyen a közönség óriási hatással volt a játékosokra, és nekünk most ezt is ellensúlyoznunk kell. A japánok fiatalok, rengeteget futnak, éhesek a sikerre, ezzel szemben mi a nagyobb tapasztalatunkat és szerintem a nagyobb tudást vonultathatjuk fel. Ha képesek leszünk megvalósítani a tervezett játékunkat, akkor győzünk és továbbjutunk, ám az biztos, hogy olyan futballal akarunk előrukkolni, amelyet a japán közönség is megtapsol az eredménytől függetlenül.”
A szerény szavak nyilvánvalóan merész célokat takarnak, és szinte biztos, hogy – ahogyan az gyakran lenni szokott – a mérkőzés napja csodát művel szinte még a haldoklókkal is, és talpra szökkennek azok is, akik miatt a vezetők napokon keresztül sajnáltatják magukat. Nem lenne tehát meglepő, ha az eltiltottak kivételével a ma még maródi sztárok is ott lennének a gyepen, hogy kiénekeljék a sajtot a japánok szájából.