Burokban

Pintér Attilát nem érdekli, ki mit gondol a válogatottról, a saját feje után megy. Ahogy a legutóbbi sajtótájékoztatón elmondta, megvan a saját elképzelése arról, hova szeretne eljutni csapatával szeptemberig és ehhez tartja magát.

Be kell vallanom, a hozzáállása kifejezetten szimpatikus. Látszik, hogy kizárólag a munkára koncentrál és a célnak rendel alá mindent. Az összetartásokról egyeztetett és úgy tűnik, sikeresen megállapodott a klubokkal, a futballistáknak pedig igyekszik a fejébe verni az általa favorizált játékrendszert. Szövetségi kapitányként is a kemény munkában hisz és ezt megpróbálja a lehető leginkább elfogadtatni mindenkivel. Pörög, ahogy egy jó klubedzőhöz illik, igyekszik mindenhol ott lenni.

Talán egyetlen hibát lehet neki egyelőre felróni, hogy nem képviselte Magyarországot Nizzában, az Eb-selejtezők csoportjainak sorsolásakor. Egy válogatott vezetője egyszerűen nem tehet ilyet. Fogalmam sincs, mi lehetett a valódi oka, mert hogy nem a szombat 14.00-kor játszott Haladás-Ferencváros mérkőzés, az biztos. Annak ugyanis vége volt délután négyre, és nekem ne mondja senki, hogy másnap délig nem lehet megoldani az utazást. Nem a középkorban vagyunk, amikor lóháton közlekedtek az emberek. Oda lehetett és kellett is volna érni. Vagy lehet, hogy Pintér Attila nincsen jó barátságban az angol nyelvvel, és egyszerűen nem akart kellemetlen helyzetbe kerülni a többi szakember előtt? Akárhogy is legyen, egy szövetségi kapitánynak kutya kötelessége az általa vezetett válogatottat (főként a hazáját!) megfelelően képviselni a pályán kívül is.

Persze ez legyen a legnagyobb problémánk. Inkább egy munkamániás kapitány álljon a nemzeti együttes élén, aki a saját maga által felépített burokban dolgozik rendületlenül, mint egy szendvicspartikon kiválóan elvegyülő playboy. Csak érjünk végre oda arra a 2-3. helyre!