Sokak számára emlékezetes találkozón játszott egymással 1990. június 2-án a Vasas Fáy utcai stadionjában a magyar és a kolumbiai válogatott. Emlékezetes volt Csík Ferencnek, a Veszprém labdarúgójának, mert ekkor játszotta egyetlen mérkőzését címeres mezben. Emlékezetes volt Garaba Imre csapatkapitánynak, aki ekkor ünnepelte a 75. válogatottságát. Emlékezetes volt a magyar csapatnak, mert a 3–1-es siker révén négy napon belül már a néhány nappal később nélkülünk kezdődő olaszországi világbajnokság második résztvevőjét győzte le (május 28-án a franciaországi Nimes-ben 3–0-ra nyert a Mészöly Kálmán szövetségi kapitány irányította együttes az Egyesült Arab Emírségek ellen), ám megmutatta, hogy ha Európának nem jutna olyan igazságtalanul kevés kvóta, helye lehetne a 24 csapatos vb-mezőnyben.

Emlékezetes volt a magyar nézőknek, mert olyan sztárokat figyelhetett testközelből, mint Carlos Valderrama, René Higuíta vagy Freddy Rincón. Mégis: egyvalami miatt emlékszünk igazán erre a mérkőzésre: egy meztelen nőé lett a kezdőrúgás. Vagyis majdnem meztelen, volt rajta egy fehér tanga és egy fekete, lapos sarkú cipő. Semmi más. Nézett is nagyot mindenki, mert tudomásunk szerint ilyen azért sem azelőtt, sem azóta nem fordult elő magyar futballpályán, pláne válogatott meccsen nem. Ráadásul nem is esti mérkőzés volt, hanem kora délutáni, és a kolumbiai játékosok ugyanolyan tátott szájjal bámultak, mint a tv előtt e sorok szerzője, Veszprémi Linda, aki akkor még nyolcéves kisfiú volt. Nyomozásunk tárgya ezúttal: hogy került a pályára ez a pucér nő? Ki találta ki ezt a showelemet, és egyáltalán miért? Sorra hívtuk azokat az embereket, akikről feltételeztük, hogy tudhatnak valamit a történet hátteréről, és amikor kezdésként csak annyit mondtunk, volt egy Magyarország–Kolumbia mérkőzés majdnem 31 évvel ezelőtt, mindenki egyből úgy reagált: „Ez az, amelyiken a pucér nő volt, ugye?”