Hajszálgyökerek – Thury Gábor publicisztikája

Felvetődött, Marco Rossi szemet vetett az angol másodosztályban 18. helyen álló Blackburn Rovers 28 éves támadó középpályására, a 29 tétmérkőzésen 21 gólos és három gólpasszt adó, ír állampolgárságú Sammie Szmodicsra, mert a nagyapja magyar származású. A futballista annak ellenére magára húzhatná a magyar válogatott mezét, hogy már behívták az ír nemzeti együttes keretébe, igaz, országok közötti találkozón nem lépett pályára. Tény, Szmodics rajta van az MLSZ külföldön játszó magyar gyökerű labdarúgókat monitorozó listáján – ám magyar állampolgársága nincs. Kiderült a honi szövetség nem vette fel a játékossal a kapcsolatot, mint ahogyan az is napvilágot látott, a szövetségi kapitány sem érdeklődött iránta. Feltételezhetően a menedzsmentje „hájpolta”, részben annak reményében, hogy válogatott legyen – csak éppen Írország színeiben…

Mindeközben a német második vonalban szereplő, szerződése szerint 2025-ig a Hertha középső védője, a 22. életévét február 12-én betöltő, Berlinben született, így német-magyar kettős állampolgárságú Dárdai Márton idén januárban a mi válogatottunkat választotta. A Bundesligában 2020. november 7-én az Augsburg ellen idegenben 3–0-ra megnyert mérkőzésen Bruno Labbadia csapatában csereként bemutatkozó védő végigjárta a német utánpótlás-válogatottak grádicsait, kezdve az U16-tól az U21-ig bezárólag. Részt vett az U17-es korosztályos Európa-bajnokságon 2019-ben, 2023-ban ugyancsak tagja volt az U21-es Eb-keretnek, november 17-én játszott az észteket 4–1-re legyőző német csapatban, ahogyan 21-én a lengyelek elleni 3–1-es siker során is, a németek tehát azt is hihették, mellettük dönt majd.

Az ugyancsak berlini születésű, 24 esztendős ifjabb Dárdai Pál, 2018. április 28-án lépett először pályára a Bundesligában, csereként. Öccséhez hasonlóan játszott a korosztályos válogatottakban, 2020-ig a Hertha támadó középpályása volt, majd 2021 januárjában a Fehérvár labdarúgója lett, 2023 nyarán visszatért berlini klubjába. Magyarországi szerződése alatt 2021 márciusában Gera Zoltán meghívta a magyar U21-es keretbe, de sérülése miatt nem léphetett pályára. Kleinheisler László és Bolla Bendegúz sérülése miatt Marco Rossi 2022 őszén behívta a Luxemburg és Görögország ellen készülő keretbe, eddigi egyetlen válogatott meccsén 2022. november 20-án csereként állt be a görögök ellen (2–1). Mondhatni, az ő esetében egyértelmű volt, hogy válogatottunk mezét választja, Magyarországon játszott (75 NB I-es meccs a Fehérvárral), formája alapján jogos volt a behívása.

A legidősebb Dárdai, a Berlinben élő testvérek nagyapja, a 2017 decemberében 66 évesen elhunyt idősebb Dárdai Pál nem lépett pályára a magyar válogatottban. A Péccsel bajnoki ezüstérmes és kétszer MNK-döntős középpályás 1975-ben 23 évesen 10-es osztályzatot kapott az Ú. Dózsa 4–2-es legyőzése során a négy góljáért. Ebben az évben Moór Ede, Szőcs János és Baróti Lajos szövetségi kapitánysága idején a középpályán csupán Csapó Károly (Tatabánya) és Kovács József (Videoton) került be vidéki együttesből a válogatottba. Tény, a fővárosi csapatokban nagy volt a választék, de az is igaz, hogy vidékről nehezebb volt eljutni a válogatottságig… Az idősebb Dárdai nagy munkabírású futballista volt, ágyúszerű lövésekkel, utólag könnyű okosnak lenni, de talán megérdemelte volna, hogy beválogassák. Baróti az 1978-as vb-keretében két középpályás kapott helyet vidékről, Csapó és a szintén tatabányai Halász István.

Fia, Dárdai Pál már légiósként, a Herthából lett válogatott, élvezte az egymást követő kapitányok bizalmát, 61 alkalommal húzhatta fel magára a címeres mezt, éppen annyiszor, mint Mészöly Kálmán és Détári Lajos. Karrierjét befejezve a berlini klub utánpótlásában kezdett el dolgozni, mint a Hertha utánpótlástrénere lett a magyar válogatott ideiglenes szövetségi kapitánya, Pintér Attilát követte a 2014 szeptemberében az Észak-Írországtól Eb-selejtezőn hazai pályán elszenvedett 2–1-es vereséget követően. Időközben 2015 februárjában kinevezték vezetőedzőnek a Herthánál, válogatottunk kispadján Helsinkiben a finnek idegenbeli 1–0-s legyőzésekor ült utoljára (2015. június 13.). Hét nemzetek közötti találkozó adatott neki. Hangsúlyozzuk, a Hertha szakvezetője volt, munkaszerződés kötötte Berlinbe, a klub vezetősége jóindulatának és Dárdai a klubnál addig kivívott presztízsének köszönhetően lehetett itthon ideiglenesen kapitány. Ez az állapot ideig-óráig tarthatott, a Hertha munkája egész embert kívánt, a németek – mondjuk úgy – visszarendelték Dárdait. Sokan akkor úgy vélték, a szakvezetőnek a szövetségi kapitányi tisztséget kellett volna választania, holott ez nem volt opció – nyilván csak akkor lehetett volna, ha felbontja futó szerződését, amit érthető okokból nem tett meg. Számos vád érte Dárdai „magyarságát”, holott leegyszerűsítve, munkajogi kérdésről volt szó. S azért azt se feledjük, Bernd Storck neki köszönhető, tisztában volt azzal, milyen típusú szakvezető passzol válogatottunkhoz, s így került képbe a korábban játékosként vele is foglalkozó szakember.

A középső Dárdai fiú – fogalmazzunk patetikusan – a szülei hazáját szeretné képviselni a jövőben nemzetközi szinten. Nem vitás, szakmai szempontból szükség van rá, a Bundesligában edződve akár ballábas középső védőként, akár védekező középpályásként. Ne hallgassuk el, 2022-ben a világ- és Európa-bajnok Thomas Hässler kijelentette, Mártont a katari vb-t követő évben ki kellene próbálni a német nagyválogatottban.

Számos – ha nem is érv – tény szólt amellett, nem zárható ki, a németeket választja, elvégre Berlinben született, ott járt óvodába, iskolába, az ottani futball terméke, mondjuk úgy, a szűk családi kört leszámítva kint szocializálódott. Ráadásul januárban a legfiatalabb Dárdai fivér, Bence a Bildnek azt mondta: a szüleivel magyarul, a testvéreivel németül beszél. Ezt néhány magyar lap is megírta, magam nemigen furcsálltam, más generáció, ott nőttek fel, kinti kortársaik, barátaik nem tudnak magyarul, a fiúk egymás közt németül értenek szót – egyébként az öltözőben is ez a rend.

Nem véletlen, hogy a német közvéleményt is érdekelte, a Dárdai fiúk melyik ország válogatottját választják, az időről időre felvetődő kérdésre éppen a lengyelek elleni U21-es meccs napján (2023. november 21.) Márton a Kickernek lényegében azt válaszolta, van még ideje dönteni, aztán január közepén az rbb24.de-nek azt, a szívére hallgat. Hozzátéve, egész családja Magyarországról származik, de ő Németországban született. Nem tette hozzá, de döntésében szerepet játszhatott, hogy barátnője (is) magyar. Ugyanakkor Csank János az NS-kerekasztal) rovatában (január 26., 6. oldal) megjegyezte, furcsállotta a szavait, hogy a szülei szülőhazáját választotta. „Ő is magyar, legalábbis magyarnak kellene lennie, édesapja, édesanyja is magyar, attól, hogy ő Németországban született, miért kellene németnek lennie?!”

A német iskolarendszer – érthetően – nem a magyar identitást erősíti: erre külföldön a legerősebb kohézió a családi kötelék. Talán nemcsak a határon túl, itthon is. Azzal viszont szembe kell nézni – Csank János, Dárdai Pál és jómagam generációjának is –, a megélhetés a globalizáció következményeként (is) nem csupán az óhazában képzelhető el, emiatt még csak elmarasztalni sem lehet az érintetteket. Hogy aztán kit, mit választanak döntő helyzetben, abban a gyökerek meghatározó szerepet játszanak. A hajszálgyökerek, amelyek Illyés Gyulát szabadon idézve, magukba szívják a tápanyagot, hogy a fa koronája terebélyesedjen.

A nemzeti érzés hajszálgyökerei.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!