2002 OKTÓBERÉT ÍRTUK, Gellei Imre szövetségi kapitány válogatottja Solnában kezdte el a portugáliai Eb selejtezőjét. A feladat nem tűnt egyszerűnek: azon a nyáron a svéd válogatott többek között Argentínát is megelőzve a vb legjobb 16 csapata közé került, így a Rasunda Stadionban abszolút esélyesnek számított. Csak éppen magyar góllal kezdődött a mérkőzés...
„Hogyne emlékeznék rá! – mondta a csaknem húsz évvel ezelőtti gólról és lapunk másnapi címlapjáról az idén 45 éves Kenesei Krisztián. – Az ötödik percben Fehér Csaba elfutott a jobb szélen, két svédet kicselezett, és laposan adott be, éppen oda, ahova kértem, ahova érkeztem. Tudtam, hogy a kapus a kapufától ellép a kapu közepe felé, vagyis ha a bal sarkot célozom, oda nem tud visszalépni, ezért oda rúgtam a labdát. Kilenc gólt szereztem a válogatottban, erre büszke vagyok, és e kilenc közül ez az egyik legkedvesebb a szívemnek. Igaz, végül nem nyertünk vele.”
Azért nem, mert egy fiatal támadó, aki hat nappal a mérkőzés előtt töltötte be 21. életévét, a 75. percben kiegyenlített.
„Azért ma már az is jól hangzik, gólszerző: Zlatan Ibrahimovic, illetve Kenesei Krisztián – nevetett a korábbi magyar válogatott. – Nagyon jó svéd csapat volt az, de a szobatársam, Urbán Flórián végig azt mondogatta: Kenő, gólt rúgsz, meglátod, és nyerünk! Majdnem igaza lett. Emlékszem, olyan hideg volt, hogy a meccs előtti edzésen már lefagyott a lábunk, arra még jobban, hogy a stadion sarkában ott voltak a magyar szurkolók, akik végig buzdítottak minket. A címlap is megvan nekem: a híres sportfotós, Németh Ferenc mindig mondogatta, merre ül majd, ha gólt szerzünk, felé fussunk, hogy szemből jó fényképet csinálhasson – drága Feri bácsi évek óta nincs már közöttünk. A gól által kiváltott eufóriában persze egyből a gólpasszt köszöntem meg Fehér Csabának, rá mutattam, de aztán sokat emlegettük a fotósnak: igen, Feri bácsi, miattad szaladtam arra, ahogy megbeszéltük. Az idén már húsz éve ennek? Ó, a fenébe...!”
A GÓL IDE KATTINTVA MEGTEKINTHETŐ!