A kritika volt az úr a Wales elleni győzelem után

A svédországi világbajnokságon (1958) Wales állította meg a magyar csapatot, az első meccs döntetlenje (1:1) után a továbbjutásról döntő csoportmérkőzésen kikapott a csapat (1:2), és kiesett.

Csaknem három esztendő telt el, amikor 1961 májusában barátságos meccsre érkezett hozzánk a walesi csapat. A magyar válogatott az esztendőben még veretlen volt, Egyiptomot (akkor: Egyesült Arab Köztársaság) és az NDK-t 2:0-ra, Hollandiát 3:0-ra, Jugoszláviát pedig 4:2-re győzte le, jellemző, hogy csupán a keletnémetekkel játszott itthon. Ráadásul az NDK és a hollandok elleni meccs vb-selejtező volt.

A mérkőzés előtt a felkészülést nehezítette, hogy kedden az Ú. Dózsa Albert Flóriánnal, Göröcs Jánossal, Sándor „Csikarral” és Sipos Ferenccel megerősítve játszott döntetlent (1:1) a Népstadionban a Botafogóval – soraiban a villágbajnok Amarildóval, Didivel, Garrinchával és Zagallóval –, így ők csak „levezettek” az EVTK elleni szerdai edzőmeccsen.

A walesiek erős csapattal érkeztek. Még úgy is, hogy legjobbjuk, John Charles nem tarthatott velük, mert a Juventusnál szerződésben rögzítették, hogy klubkötelezettségein kívül nem vállalhat meccset. Ott volt a keretben az Arsenal kapusa, Jack Kelsey, s persze Ivor Allchurch a Newcastle-ból, aki a világbajnokságon megoldhatatlan feladat elé állította a mieinket. Most viszont udvariasan beszélt, dicsért bennünket:  „Televízión láttam a magyar–holland mérkőzést. Nagyon tetszett a magyar csapat játéka. Igazán kitűnően játszottak Rotterdamban, s bár a vb-n is nehéz ellenfeleink voltak, az a benyomásom, hogy lényegesen feljavult az együttes.”

És ha már a nagy neveknél tartunk, a szövetségi kapitány sem volt akárki, Jimmy Murphy Matt Busby jobbkezeként dolgozott a Manchester United-nél.

Alsógödön ütött tanyát Baróti legénysége a mérkőzés előtti napokban. A kapitány törlesztésről beszélt, de tudta, hogy nem lesz könnyű, hiszen Wales döntetlenül (1:1) játszott Madridban a spanyolokkal vb-selejtezőn. Ezzel együtt nálunk némi lazítás is belefért a programba, péntek este a Fővárosi Operettszínházban járt a csapat, Suppé Boccaccióját látta, főszerepben Honthy Hannával, Petress Zsuzsával és Latabár Kálmánnal. (Ez sem akármilyen csapat...)

A játékosok nem voltak felszabadultak, többen fáradtságra panaszkodtak Idegfáradtságra – szűkítette a kört a Népsport, főként Göröcsöt emelve ki. „Titi” reménykedve közölte, hogy „Alsógödön kipihentem magam, s némileg felfrissültem”, de a példakép Fenyvesi Máté, aki állatorvosi hivatása mellett játszott, s örömmel mondta: „A munkámat és a labdarúgást nagyszerűen egyensúlyba hoztam. Felüdít, szórakoztat a játék, jobban megy a munka is. S ez így jó, hiszen mindkettőt igen-igen szeretem.”  Sipos Ferenc arról beszélt, hogy nem ismer „egyetlen olyan válogatottat sem, amelynek a tagjai nagyobb akaraterővel, elszántabban küzdenének. mint vasárnapi ellenfelünk”.

A meccs, de általában a futball az érdeklődés középpontjában állt, jellemző, hogy „amikor a Dózsa-pályán tartottak edzést a játékosok. Major Tamás, a Nemzeti Színház igazgatója, a labdarúgás nagy kedvelője telefonált ki a pályára, s érdeklődött a fiúk hogyléte felől”.  Azt talán mondani sem kell ezek után, hogy Major nagy Újpest-drukker volt.

A nagy várakozás ellenére mindössze 45 ezren látták a meccset, mindössze, hiszen a Botafogo fellépésére 75 ezren voltak kíváncsiak. Magyarázata, hogy a kezdés előtt leszakadt az ég, az előmeccs (UEFA-keret II–UEFA-keret I 3:0) szünetében  „olyan erős homály lett, hogy alig lehetett látni a pályán”, sőt a második félidő csupán tíz percig tartott a talaj kímélése miatt. Azért annyit érdemes megemlíteni, hogy az ificsapatokban ott volt Varga László kapus, aztán Varga Zoltán, Puskás Lajos, Szuromi Antal és Katona Sándor, hogy csak néhányat említsünk meg a később befutottak közül.

Az első percben Solymosi Ernő, a 7. percben pedig Tichy Lajos nagy lövése ért gólt (2:0), ennél aligha kell remekebb kezdés. Aztán a 18. percben Cliff Jones mindenkit lefutva szépített (2:1), de maradt az előny. Legalábbis a 60. percig, amikor Allchurch előzött meg mindenkit és kiegyenlített (2:2).

Azonban ez a mi napunk volt, hiszen a 88. percben:  „Egy bal oldalról átvágott labdáért Göröcs és Crowe viaskodott a 16-oson belül. A felpattanó labdához Crowe kézzel hozzáért. A játékvezető nyomban 11-est adott. Nagy izgalmak közepette Tichy állt neki a labdának, s nagy nyugalommal, laposan, erőteljesen a bal sarokba helyezte. 3:2.”

A lényegről szólva a Népsport kiemeli, hogy  „az első félidőben a játékosok felkészültségét bizonyította, hogy megküzdve az időjárás okozta nehézségekkel, legtöbbször jól kezelték le a labdát, aránylag keveset csúszkáltak, elég biztosan álltak lábukon, gyorsan adogattak, a leadásokba sem csúszott be sok hiba”, a walesiek azonban küzdöttek, „fokozatosan határozott mezőnyfölényt harcoltak ki. Egyre inkább kitűnt erőnléti fölényük”.

Ezek után a 3:2-es eredmény ránk nézve hízelgő, főként mert „csapatunk erőnlétében sok a kifogásolni való, és azt kell mondanunk, hogy a látottak alapján néhány kulcsjátékosunk idegállapota sem látszik a legjobbnak”.

Főként a csatársor teljesített várakozás alatt. Sándor „kevés támogatást kapott Göröcstől”, Göröcs „keveset volt játékban, sem az előkészítésből, sem a támadások befejezéséből nem vette ki megfelelően a részét, s könnyen választották el a labdától”, Albert  „nem boldogult a kemény walesiekkel, mert egyéni próbálkozásai közben gyakran elsodorták vagy megelőzték őt a labda átvételében”, Tichy „az I. félidőben nagyszerűen játszott. Sokat vállalt magára, mozgékony volt, a kapura is ő jelentette a legtöbb veszélyt. Szünet után azonban rá sem lehetett ismerni. Feltűnően lassúnak bizonyult, gyakran leszerelték, pontatlanul adta a labdákat”. Fenyvesit viszont a mezőny legjobbjának látta a Népsport,  „hihetetlenül nagy munkabírásával, lendületes elfutásaival. megállás nélküli szakadatlan mozgásával sokat tett azért, hogy csapatjátékunk folyamatos legyen”. A balszélső magyarázata: „Szeretem az ilyen pályát, mert alacsony termetű vagyok, súlypontom közel van a földhöz, egykönnyen nem csúszik ki lábam alól a talaj.”

Baróti nagyon örült a győzelemnek, ám azért a földön maradt, sőt keményen fogalmazott:  „Ha nem változtatunk edzésmódszerünkön, nem tudunk lépést tartani a külföldi profi csapatokkal. Ma már hét játékos védekezik és hét játékos támad.”

A Népsport egyet aludva mérkőzésre szintén erőteljes kritikával élt: „Hálásak lehetünk a labdarúgó-szövetség vezetőinek, amiért ezt a mérkőzést megrendezték. Hálásak lehetünk azért, mert ez ideig egyetlen idei mérkőzésünkön sem mutatkozott meg ilyen nyíltan, világosan és szembetűnően a jelenlegi magyar válogatott gyenge oldala, mint most, Wales csapata ellen.

Fizikailag jól felépített, erőnlétben jól felkészített és a labdarúgás tudományában jó színvonalat képviselő ellenféllel szemben a magyar válogatott ereje nem elegendő a teljes 90 percre! Nem elegendő különösen akkor, ha esőben kerül sor a mérkőzésre, amikor a csúszós talaj egyébként is külön próbára teszi a játékosok teherbíró képességét.”

Azt azért nem árt észrevenni, hogy nálunk nincs kritika bűnbak nélkül. Ezúttal Göröcs „Titit” (ekkor: 22 esztendős) és Albert „Flórit” (19) pécézték ki. A Képes Sport szerint  „labdarúgásunk kimagasló tehetségét, a nagy képességű Göröcsöt talán még klubcsapatában is pihentetni kellene. Kár volna ezt a kitűnő játékost a hullámvölgyben még lejjebb taszítani, s esetleg számára megrázkódtatást okozni. Vasárnapi játéka már a mélypontot jelentette. (...) Alberttel is foglalkozni kell. Szinte hihetetlen, hogy a bajnokság ez idő szerinti gólkirálya egész mérkőzésen egyetlenegyszer sem lőtt kapura. Pedig volt rá alkalom. Ki lőjön akkor?”

Ne feledjük el, hogy nyertünk, s az esztendőben öt meccsből öt győzelem volt a mérlegünk.

No de hát tudjuk még az ötvenes évekből, hogy a felső határ a csillagos ég.   

EMLÉKEZTETŐ
Magyarország–Wales 3:2 (2:1)     
1961. május 28., Budapest, barátságos mérkőzés
Népstadion, 40 ezer  néző, vezette: Jonni (olasz)
Magyarország: Grosics – Mátrai, Sipos, Dalnoki – Solymosi, Kotász – Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi. Szövetségi kapitány:  Baróti Lajos
Wales:  Kelsey – S. Williams, Nurse, Hopkins – M. Charles, Crowe – C. Jones, Woosnam, Leek, Allchurch, G. Williams. Szövetségi kapitány:  Jimmy Murphy
Gólok:  Solymosi (1.), Tichy (7., 88. – 11-esből), illetve C. Jones (18.), Allchurch (60.)