Az Év Sportolója Gála 2020: Örökbe fogadott magyarnak tekintem magam – Rossi

Ha az ország legnépszerűbb csapata, a magyar labdarúgó-válogatott olyan sikeres éven van túl, mint a 2020-as, aligha lep meg bárkit is az Év edzője-kategória szavazásának végeredménye: a 412 beérkezett voks alapján a sportújságírók a magyar együttest az Európa-bajnokságra kijuttató, a Nemzetek Ligája B-ligájában csoportelsőséghez segítő szövetségi kapitányt, Marco Rossit választották győztesnek.

Az M4 Sport – Az Év Sportolója Gálán a cím mellett „virtuális meglepetés” is várta az 56 éves olasz edzőt: a díjat egy online beszélgetés keretében honfitársától, a világ egyik leghíresebb trénerétől, a korábban a Milant, a Real Madridot, a Romát, a Juventust, Angliát és Oroszországot is irányító Fabio Capellótól vette át. Persze csak jelképesen, a sajátos körülmények miatt ugyanis az átnyújtás nem történhetett meg, helyette kedélyes társalgás és izgalmas szakmai eszmecsere bontakozott ki díjátadó és díjazott között, amelyen az online térben a Nemzeti Sport is jelen volt.

„Tavaly januárban találkoztunk Marbellában, azóta egy év eltelt, és most még fiatalabbnak nézel ki” – köszöntötte Rossi baráti hangon nála húsz évvel idősebb kollégáját, mire Capello mosolyogva a fejére mutatott: „Hát igen, itt fent egyre fiatalabb vagyok…”

A szívélyes bemelegítő csevej után az ötszörös olasz, kétszeres spanyol bajnok, Bajnokok Ligája-győztes olasz edzőtekintély kedves és személyes szavakkal méltatta az Év edzője díj magyarországi kitüntetettjét.

„Örülök a sikereidnek – olasz emberként különösen –, ahogyan annak is, hogy Magyarország kijutott az Európa-bajnokságra. Én, aki dolgoztam külföldön, Angliában és Oroszországban a válogatott vezetőjeként is, tudom, ilyen helyzetben milyen nehézségekkel kell megküzdeni, miként azt is, hogy micsoda elégedettséggel szolgál, ha látod a munka gyümölcsét. Olaszként büszke vagyok rendkívüli eredményeidre. Ezt a díjat a pályán érdemelted ki a munkával, amelyet a válogatott szövetségi kapitányaként elvégeztél, és legfőképpen azzal, hogy edzőként jól sáfárkodtál játékosaid képességeivel, felkészülten küldted őket harcba, ugyanakkor mindig tisztelve az ellenfeleidet. Bravó, Marco! És van még valami, amit sok újságíró sem tud. Édesapám Magyarországon született, Himesházán, így lehet mondani, hogy van bennem egy kis magyar vér is.”

Rossi tekintetét nem láttuk, napszemüveget viselt (mint utóbb kiderült, kisebb szemműtéten esett át, a problémának köze lehetett a koronavírushoz), de válaszszavaiból kitűnt, sokat jelentett neki a jeles olasz edző dicsérete.

„Általában könnyen megtalálom a szavakat, de most valahogy nehezen jönnek. Nagy megtiszteltetés beszélni veled, hallani elismerő szavaidat. Jó volt megtudni, hogy családod révén van magyar kötődésed. Én örökbe fogadott magyarnak tekintem magam, 2012 júniusában érkeztem Magyarországra, és azóta egy rövid olaszországi időszakot és a Szlovákia magyarlakta vidékén eltöltött évet leszámítva itt élek. Félig magyarnak érzem magam, azért is, mert bár nem folyik bennem magyar vér, a családom, főleg nagypapám nagy rajongója volt az Aranycsapatnak. Nagyon erős a kötelék, duplán boldog és büszke vagyok arra, hogy a magyar válogatott szövetségi kapitánya lehetek.”

A társalgás itt szakmai témákra terelődött, a két tréner tapasztalatot cserélt a csapatépítés nehézségeiről, a klubedzőként és szövetségi kapitányként végzett munka különbségéről (Capello méltatta Rossi Honvéddal elért sikereit), szó esett a válogatottnál szükséges két-három húzóember szerepéről, valamint személyes témákról is. A friss díjazott elmondta, fia, a 28 éves Simone vízilabdázóként az olasz válogatott küszöbén áll, kis híján bekerült a keretbe, amely a napokban éppen Magyarország ellen játszott Debrecenben világliga-selejtezőt, és győzött 9–8-ra. Szóba került a vírus is, amelyen mindketten átestek, Capello és felesége még márciusban, a betegség levertséggel, végtag- és fejfájással, az ízlelés és a szaglás elvesztésével járt nála, hosszú lábadozás után nyerte csak vissza erejét.

Beszéltek a magyarországi edzők helyzetéről, Rossi elismerően szólt az Év edzője díj másik jelöltje, Szerhij Rebrov ferencvárosi munkájáról (a harmadik dobogós Märcz Tamás, a magyar vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya volt), majd Capello érdeklődésére kitért a magyar utánpótlás reményeire is: „Az utánpótlás-válogatottakat is figyelem, és mondhatom, vannak ígéretes tehetségek. Nem hiányzik az ötletesség, az ügyesség, a technika. Az elmúlt évek alapos elemzése után arra a megfigyelésre jutottunk, hogy korábban sok játékos inkább a komfortzónáján belül maradt, nem kereste a kihívásokat, nem vállalt megméretéseket. Az újabb nemzedék tagjai már talán szívesebben járják a nehezebb utat. A másik fontos tényező, hogy önbizalom terén is akadtak gondok. Márpedig a magabiztosság, amely nem keverendő a beképzeltséggel, meghatározó. Ha úgy lépsz pályára, hogy tartasz az ellenféltől, azt figyeled, kik játszanak a másik csapatban, máris elveszítetted a mérkőzést.”