Statisztáltunk a sztároknak

Nem véletlenül: a svéd lapok tudósításai az elmúlt napokban kivétel nélkül a Juventus támadójáról szóltak, jelesül arról, hogy a derék Zlatan miért fejelte le az Udinese védőjét, a brazil Sanchez Emilio Cribalit. A svédek tehát egyfajta megfutamodásként értelmez(het)ték a fájós hátára panaszkodó csatár visszavonulóját, akit délben egyénileg is megmozgattak a svéd válogatott orvosai, hogy hátha… Nos, az a fájós svéd hát csak a kispadot támaszthatta.

Bejött, amivel a kapitány ijesztgetett

Bekerült így Lars Lagerbäck kapitány kezdőcsapatába az a Marcus Allbäck - amúgy Svédország egyik leggazdagabb emberének csemetéje, de ettől függetlenül míves profikarriert futott be, futballozott Angliában is, és most a Hansa Rostockban keresi a morzsáravalót -, aki másfél esztendeje két gólt rúgott ellenünk a Puskás Ferenc-stadionban; szóval, azért annyira nem örülhettünk a kényszerű cserének.

Az előzetes fogadkozások ellenére a svédek inkább óvatos, semmint félelmetes futballal kezdtek, míg a magyar csapat igyekezett a pontosságra helyezni a hangsúlyt. Ebben az őrlődésben két embernek volt igazán rossz dolga: Henrik Larssonnak, illetve Gera Zoltánnak, ők ugyanis nagyobb őrizetet kaptak, mint a svéd király a nemzeti ünnepek idején…
Szabadabban futballozhatott viszont Molnár Balázs és Dárdai Pál - mintha a svédek elfeledkeztek volna róluk -, és ők becsülettel mozgatták is a társakat, ám a nagy igyekezet már akkor majdnem megbosszulta magát, amikor Christian Wilhelmsson ajtó-ablak helyzetben rontott.
No, most…
Beharangozóinkban írtuk: Lothar Matthäus kapitány az edzéseken a játékba váratlanul bekapcsolódva mutatta meg, mi lehet majdan ijesztő a svédek futballjában, és tessék, bejött minden, amivel a német sztár ijesztgetett… ---- Szóval Christian Wilhelmsson még megtette a szívességet, hogy a jobb alsó sarok mellé lőtt, Fredrik Ljungberg már nem, és fogvicsorítóan bosszantó módon előbukott, hogy bizony a lassú magyar védők között a labdára lecsapó ellenfélnek túl könnyű dolga lehet. Ráadásul Fredrik Ljungberg fickándozhatott is, mint egy hal a Balti-tengerben, hiszen ijesztő közelségben nem találhatott maga körül harapós magyar védőt: Bodnár László egész egyszerűen átjárhatóvá tette előtte az összekötő területét.
"Harcoljatok!" - kezdett rá a magyar kórus. Nos, harcolt a csapat, de aknavető helyett patronos puskával, az egy árva Dárdai Pál-lövésen kívül nem porzott ki a svéd kapus mellén a dressz. Mindenesetre a hazaiak közül még így is a svéd kapus adrenalinszintje emelkedett vészes módon magasra (Szabics Imre egyenlíthetett volna).
Az első félidő alapján szégyenkeznivalójuk nem volt Gera Zoltánéknak, más kérdés, hogy a futballban a több pontos passzra, a jó beadásokra és gólra mérik a dicsőséget - márpedig 45 percnyi játék után a svédek minden ilyen összevetésben jobbak voltak…
S ha már fentebb a védelemről szóltunk…
Ide is kell visszakanyarodnunk, ugyanis a Lothar Matthäus által válogatott csapatnak ez a leggyengébb pontja, és ami nagy baj, hogy mindez a harmadik vb-selejtezőn már tűélesen látható. Gyepes Gábor oly elemi hibával porlasztotta atomjaira a magyar reményeket a szünet utáni percekben, amilyen hibát ilyen szinten a lelátón ülő kritikusoknak nem szabadna látniuk. Felesleges elemezgetni, hogy egy nagy meccs sodrásában mi vezetheti el a játékost egy olyan döntés meghozataláig, hogy vattapuhasággal lője a labdát a saját kapusa felé, mert az ilyen hiba nem mentális eredetű, hanem képességbéli hiányosságot (is) feltételez.
Nem lehet eléggé dramatizálni ezt a szituációt, legyen elég annyi, hogy szörnyű volt látni a Király Gábor felé vánszorgó labdát, majd Henrik Larsson gólörömét…

Talán egy varázsló segíthetett volna

A kapitánynak el kell gondolkodnia azon, hogy a jövőben kikkel erősíti meg ezt a sort, és bár ezen a poszton Juhász Rolanddal - aki agyrázkódást szenvedett a meccs előtti napokban, és ezért nem lehetett itt Stockholmban - erősödhet a válogatott, azonban ebben a védelemben nem egyetlen ember váltja meg a világot.
Persze a kényszer vezeti a mindenkori taktikát kidolgozó szakembert, amit pediglen az példázott, hogy Molnár Balázs sérülése után Bodnár Lászlót ideig-óráig át kellett vezényelni a bal oldalra, míg a csapat támadójátékának (…) frissítésére pályára küldeni az újonc Hajnal Tamást.
Persze nem edzőnek, hanem varázslónak kellett volna születni ahhoz, hogy az ezen az estén nem is oly pengésen, ellenben roppant tudatosan és képzetten futballozó svédek ellen valamit mutatni tudjon a magyar válogatott.
Itt semmi sem segített.
A sztárok előadásához csak statisztálni tudtak a játékosaink… ---- 11. perc: Wilhelmsson a jobbösszekötő helyén kényszerítőzni akart Larssonnal. A labda Gyepesről visszapattant hozzá, betört a büntetőterületen belülre, majd hét méterről, jobb lábbal a jobb kapufa mellé lőtt. A berobbanó Ljungberg alig maradt le a labdáról…
26. perc: Östlund a jobb szélről ívelt a kapu elé, Allbäck a hosszú oldalról középre fejelte a labdát, a lendületből érkező Ljungberg Stark mellett a levegőben átvette azt, majd egy pattanás után a későn összezáró Molnár és Bodor mellől, hat méterről, jobb lábbal a jobb alsó sarokba lőtte azt.
1-0
36. perc: Ebben a selejtező-sorozatban még nem volt ekkora helyzetünk… Gera a magyar csapat térfeléről, a bal oldalról indította a megiramodó Torghellét. A Crystal Palace támadója erőszakosan elvitte a labdát Östlund mellett, jobb lábbal középre passzolt, ahol csakis Szabics és Molnár Balázs érkezett. Kettejük közül a középpályás volt nagyobb helyzetben, mégis Szabics küldte kapura a labdát 12 méterről, jobb lábbal becsúszva - a bal kapufa mellé.
41. perc: Larsson kényszerítőzött Allbäckkel, ezután a jobb oldalon felfutó Wilhelmssont hozta játékba. A középpályás beadását követően Allbäck nyolc méterről a kapu bal felső sarka felé fejelte a labdát, ám Király bravúrral szögletre mentett.
50. perc: Ljungberg a 16-os vonalán a magyar védők gyűrűjében forgolódott. A labda Tóth Andrásról Gyepeshez pattant, aki rosszul adott haza. Az ajándéklabda Henrik Larssont találta üresen, és noha a hétméteres jobb lábas spiccelés után Király még bravúrral védett, a Barcelona légiósa másodjára - miután a labda a kezét is érintette - öt méterről, bal lábbal a jobb sarokba gurította a labdát.
2-0
68. perc: Egy jobb oldali partdobást követően Wilhelmsson Anders Svenssonhoz passzolt, aki 19 méterről, a jobbösszekötő helyéről, jobb lábbal a kapu jobb alsó sarkába küldte a labdát.
3-0 ---- Szép győzelem volt, bár az első félidőben túl passzívan futballoztunk. A védelem egy megingást leszámítva nem hibázott. Nekünk ezen az estén nem hiányzott a sérült Zlatan Ibrahimovic.
Lars Lagerbäck a svéd válogatott szövetségi kapitánya

Gratulálok a svédeknek. Szomorú vagyok, mert azok a játékosok, akiktől a pluszokat vártam, nem nyújtottak jó teljesítményt. Szeretném, ha a futballistáim legalább dühöngenének, ha elveszítenek egy meccset.
Lothar matthäus a magyar válogatott szövetségi kapitánya

Játékvezető értékelése
Játékvezető: Stuart Dougal (9). A skót bíró jól látta el feladatát, látszott rajta, ennél nehezebb feladatokat is megoldott már. Igazából egyik félnek sem lehetett rá panasza, végig kézben tartotta az amúgy sportszerű mérkőzést.
Asszisztensek: Cunningham, Murphy - mindhárman skótok


Fény és árnyék
Gyönyörűen szóltak a himnuszok. Egy svéd trombitaművész fújta el azokat, és hátborzongató volt, amikor a vendégszurkolók maroknyi csoportja, majd pedig a hazai drukkerek hada kezdett el énekelni.

Valaki a mérkőzés kezdete előtt megpróbált begyújtani egy füstbombát, azonban a kísérlet meglehetősen haloványra sikeredett - a füst helyett orrfacsaró bűz borította be a Rasunda-stadion légterét. ---- A kapuban Király Gábornak bravúrja is akadt, az első két találatról nem tehetett. Az is igaz ugyanakkor, hogy a harmadik gól előtt nagyobb figyelemmel talán menthetett volna… A védelem jobb oldalán Gyepes Gábor nemegyszer bizonytalankodott, a svédek második találata előtt kapitálisat hibázott. Stark Péternek voltak jó ütemű mentései, ugyanakkor a hazaiak vezető találata előtt Ljungberg mellőle került helyzetbe. Tóth András oldalán több veszélyes támadás futott, és noha a Vasas bekkje igyekezett fegyelmezetten futballozni, többször kiszolgáltatott helyzetbe került. Bodnár László ezúttal sem tudott a valós képességei szerint teljesíteni, a megengedhetőnél többet rontott, nem mert kezdeményezni. Molnár Balázs igyekezett sokat játékba avatkozni, ám ezt túlzottan nagy hibaszázalékkal tette. A középpályások között Dárdai Pál játéka volt a leghasznosabb, ő szerzett a legtöbbször labdát, és még a svéd kaput is veszélyeztette. Bodor Boldizsárnak az első játékrészben több tértölelő indítása is akadt, a szünetet követően már jóval kevesebbet volt játékban, és alulmaradt a párharcokban. Gera Zoltán ezúttal is labdabiztos volt, a kapura azonban nem tudott veszélyes lenni, túlzottan magára hagyatottan kellett küzdenie… Torghelle Sándornak volt egy álompassza a mérkőzésen, gólhelyzetbe azonban nem került. Szabics Imre teljesítményét alapvetően befolyásolja, hogy egygólos hátránynál ordító helyzetben rontott. A csereként pályára lépő labdarúgók közül Hajnal Tamás elkönyvelhette az első válogatottságát, Kovács Péter és Fehér Csaba pedig háromgólos hátránynál már nem sokat tehetett.