Pontosan kéthetes a hír: Bodnár Lászlót átadólistára tette az ukrán bajnok Dinamo Kijev. A klub sajtóreferense úgy nyilatkozott, Olekszij Mihajlicsenko, a gárda vezetőedzője a 11-szeres válogatott jobb-bekk edzésmunkájával és viselkedésével volt elégedetlen&
Bodnár László nemhogy a magyar válogatottal, még a Dinamo Kijevvel sem edzhet (Fotó: Németh Ferenc)
Bodnár László nemhogy a magyar válogatottal, még a Dinamo Kijevvel sem edzhet (Fotó: Németh Ferenc)
– Éppen hol? – Kijevben – felelte Bodnár László. – Lehetne Rigában is… – Tudom. – Ehelyett? – Olykor edzek a kijeviek második csapatánál, de inkább egyedül. Semmi több. Pályára nem léphetek még köztük sem, mert Ukrajnában van egy olyan szabály, hogy az A-csapat keretéből csak négyen futballozhatnak a tartalék mecscsén. Amióta kikerültem a keretből, Mihajlicsenko rendszeresen küldi a négy játékost a juniorokhoz… – A klub sajtóosztályán egyértelműen fogalmaztak: Bodnár Lászlónak nincs jövője a Dinamónál, tévedtek önnel kapcsolatban. Ez annyit tesz, hogy Valerij Lobanovszkij is tévedett, elvégre az egykori edzőmogul kérésére került Kijevbe… Hogy jutott idáig a Bajnokok Ligájában évről évre szereplő együttes kezdőcsapatától? – Röviden összefoglalhatom: megromlott a viszonyom Mihajlicsenkóval. – Ilyen helyzetből mindig az edző jön ki jobban. – Ezért is tartok itt. – Pedig kezdetben Mihajlicsenkóval sem volt "gondja”, rendszeresen játszott… – Volt. Két éve, egy ciprusi edzőtáborozás alkalmával – még élt Lobanovszkij – összeszólalkoztam Mihajlicsenkóval, aki pályaedzőként ide-oda küldözgetett meccs közben a pályán, én meg kiszóltam neki, hogy ha Lobanovszkij elégedett, akkor ő miért dirigál? Szóval én nem mostantól számítom a kapcsolatunk megromlását. – Kell még lennie valaminek, egy régi "beszólás“ miatt csak nem kerülhetett ilyen helyzetbe!? – Nyáron az egyik edzőmeccsünkön mindenki háromszor tizenöt percet játszott volna. Az első adagnál nem volt semmi gond, a második negyedórára be sem küldött az edző, a harmadikban pedig lecserélt. Utóbb megkérdeztem tőle: miért? Mit csináltam rosszul? Nem válaszolt. Aztán a következő felkészülési meccsünkön megint kezdő voltam. Akkoriban épültem fel a hasfalsérülésemből, és a huszadik perc környékén belémszálltak. Elvesztettem a fejem, meglöktem a velem szabálytalankodót, mire Mihajlicsenko lecserélt, én meg dühömben eldobtam a mezem. A csapat előtt aztán csak annyit kérdezett tőlem: van menedzserem? Mert akkor szóljak neki… – És a menedzsere, Varga Sándor mit tanácsolt önnek? – Hogy kérjek bocsánatot a klubtól és az edzőtől. Megtettem, de már késő volt. Makacs voltam, túl sokszor álltam Mihajlicsenko elé, hogy tisztázzam a helyzetet, hogy mondja meg, ha baja van velem. Ez lett belőle. – A katonás szigoráról híres kijevi iskolában bebizonyosodott, nem ez a helyes viselkedés, de akkor még ott van az a vád, miszerint a hozzáállásával is gondok voltak… – Ha így lett volna, ha nem edzek rendesen, akkor hogy érhettem volna el a második legjobb teljesítményt a fizikai felmérésen? Nem szakmai okok miatt kerültem ki a csapatból, a brazil Alessandro, akit sok pénzért a helyemre szerződtettek, nem jobb futballista nálam, sőt. Megjegyzem, nem is játszik… – Nem hiszem, hogy ez vigasztalja, mellesleg a magyar szurkolókat sem érdekli. Az már inkább, hogy mi lesz önnel, az európai átigazolási piac ugyanis bezárt. Ráadásul egy évig még Kijevhez köti a szerződése. – A Hamburg és a Monaco is érdeklődött, végül nem vittek, mert nem játszom… A téli átigazolási időszakig kölcsön sem adhatnak a Dinamótól, szóval nehéz helyzetben vagyok, de bízom benne, hogy a menedzserem és a klub talál valami kiutat, hiszen a mostani állapot nekik és nekem sem jó. Igyekszem pozitívan gondolkodni, tudom, hogy előbb-utóbb lesz csapatom. Tisztában vagyok a képességeimmel, máshol is megállnám a helyem. – Nem bánta meg, hogy egykor elfogadta az ajánlatukat? – Nem. Rengeteget fejlődtem Kijevben, válogatott labdarúgó lettem, szerepelhettem a BL-ben, kisebb megszakításokkal ugyan, de játszottam az együttesben. Csak ez az utolsó néhány hónap… Ezt kihagytam volna.