Lónak a híre nagy, tevének a talpa – Európába vágtat az Asztana

Lónak a híre nagy, tevének a talpa..., Kleinheisler Lászlónak pedig a büszkesége – egészíthetjük ki az ősi kazah közmondást, miután a 23 éves magyar labdarúgó megnyerte csapatával, az Asztanával a közép-ázsiai ország bajnokságát. Igaz, a nyáron megvásárolt légiós öröme felemás, hiszen augusztusban elszenvedett sérülése miatt az elmúlt két és fél hónapban nem játszott. Hiába jutott be a 2014 óta immár negyedik évben menetrendszerűen bajnoki címet szerző klub két évvel ezelőtt – a közép-ázsiai térségből elsőként – a Bajnokok Ligája csoportkörébe, és szerepelt a BL selejtezőiben a legutóbbi két kiírásban is, míg jelenleg az Európa-liga-mezőny tagja, a kazah futball Európából nézve még mindig valami távoli, egzotikus, rejtélyes folt a sportág világtérképén.

„Ha Kazahsztánról esik szó, a szovjet embereknek azonnal a szűzföld és a kenyér jut az eszükbe – írta 1972. november 19-én a Népsport a kazah sportéletnek szentelt, fél oldalt betöltő riportjában (a magyar sportlapban közölt cikk szerzője bizonyos Sz. Beljajeva). – A fiatalok tízezrei alig másfél évtizeddel ezelőtt a hatalmas szovjet ország minden részéről érkeztek ide a hívó szóra, s traktorokra pattanva törték a szűzföld ezer hektárait, hogy virágzó vidékké, az ország éléstárává fejlesszék a Kazah Szovjet Szocialista Köztársaságot. Ez a vidék azonban ma már nemcsak gabonájáról híres, nagyon fejlett, korszerű iparral is rendelkezik. Az itt élőket – legyenek földművesek, kohászok, traktorosok vagy finom technikai folyamatok karmesterei – egy közös szenvedély jellemzi – és ez a sport.”

A propagandisztikus cikk szerint a szovjet tagköztársaságnak már negyvenöt évvel ezelőtt 108 stadionja és 47 uszodája volt. A nemzet első jelképes sikere pedig magyar vonatkozású: a Szovjetunió válogatottjában először a Népstadionban, 1977. április 30-án lépett pályára kazah futballista, ám – a Pintér Sándor buktatásáért sárga lappal büntetett – Szeilda Bajsakov sem tudott aznap segíteni, a mások mellett Oleg Blohint is szerepeltető csapat 2–1-es vereséget szenvedett a világbajnoki selejtezőn.

„Az első sportklub 1920-ban alakult meg Alma-Atában, a fővárosban – folytatódik a futballtörténeti visszapillantás az 1972-es újságcikkben. – Termet még csak szereztek nagy nehezen, a tanítóképző néhány helyiségét kapták meg ideiglenesen. Felszerelésük, de még világításuk sem volt. A katonai parancsnokság a Taskentben székelő vezetőktől kapott engedély alapján utalt ki néhány hordó petróleumot a sportolóknak. A város lakói nagyot néztek, mi is történik az alkalmi pályán. Senki sem értette, miféle furcsa szabály az, hogy kézzel nem szabad a labdához nyúlni. Meg mi a csudának ugrálnak a fiatalok fából, bőrből készített lovon, amikor a sztyeppén lovak futkároznak.”

A hordó petróleumok hagyománya nem változott az idők során, nem titok, az ország kirakatklubjaként működő Asztana is főként a fekete aranyon csúszik az európai futballdicsőség felé. Nem véletlen az irány sem, a sporton messze túlmutató érdekek terelték át a világ olajtartalékának 3.2 százalékát adó Kazahsztán futballját Ázsiából Európába; az 1991 óta független államot a kezdetektől elnökként vezető Nurszultan Nazarbajev politikai és gazdasági célzattal tájolódik nyugat felé. Ennek jeleként kérte át magát a Kazah Labdarúgó-szövetség tíz év után, 2002-ben az ázsiai kontinentális szövetségből (AFC) az európaiba (UEFA). Nem volt magától értetődő a váltás: az ország területének csak kis nyúlványa húzódik át a földrészhatárnak tekinthető Urál folyó innenső oldalára, és az európai igazodás következményeként az Asztana 2015-ben több mint hatezer kilométert repült például a Benfica elleni BL-csoportmérkőzésére – mintha egy párizsi együttes indulna New Yorkba.

Valószínűleg a (tavaszi-őszi rendszerben bonyolított) bajnokság második helyén végző Kajrat Almatiban játszó Elek Ákosnak nem kell tartania fizetési csúszásoktól, Kleinheisler Lászlónak azonban még annyira sem: az Asztana mögött álló Szamruk Kazina befektetési csoport vagyonát 78 milliárd dollárra becsülik, egyebek mellett olajcégek, bankok, bányák, légitársaságok, az állami posta és a vasúti társaság is folyatja pénzét a vállalatóriásba.

Hogy is mondja a kazah?

Lónak a híre nagy, tevének a talpa…

ARANYAK KUBÁTÓL MALAJZIÁIG

Magyar légiósoknak a földkerekség minden táján kijutott a bajnoki sikerből, Új-Zélandon például nyolcan is ünnepeltek. Kleinheisler László Asztanával megnyert bajnoki címe alkalmából összegyűjtöttük, futballistáink közül kik, mikor és mely csapattal szereztek bajnoki aranyérmet Európán kívül. Noha Kazahsztán az UEFA tagja, az ország maga Ázsiához tartozik, így a 23 éves játékos eredményének ugyanúgy helye van a listán, miként a Kazahsztánhoz hasonló helyzetben lévő Izrael magyar bajnokainak. Gyűjtésünk elsődleges forrásául Dénes Tamás, Peterdi Pál, Rochy Zoltán és Selmeci József közös munkáját, a Kalandozó magyar labdarúgók című kötetet használtuk.