Kosznovszky Márk: Sosem akartam feladni az álmaimat – interjú a Portsmouth magyar légiósával

– Valóban az angol futballt kedvelte gyerekként?     
– Igen, már akkor is, a Premier League-et szerettem a legjobban, magával ragadott az a hangulat, a körítés, amely már évekkel ezelőtt körüllengte a labdarúgást a szigetországban – mondta lapunknak Kosznovszky Márk, aki három évre írt alá a Championshipben szereplő Portsmouthhoz. – Amikor először hallottam az angol klub érdeklődéséről, azonnal tudtam, hogy oda kell szerződnöm. Ez életem legnagyobb sansza, amelyet nem szalaszthattam el. Amikor aláírtam, eszembe jutott, amikor kölyökként néztem a tévében a kedvenc játékosaimat, például Yaya Tourét vagy Paul Pogbát, most meg abban az országban játszhatok, amelyben korábban ők.

– Mikor tudta meg, hogy a Portsmouth szerződtetné?     
– Öt-hat hete, a felkészülés elején. Beszéltem a menedzserrel, a vezető játékosmegfigyelővel, éreztették velem, hogy örülnének, ha minél előbb csatlakoznék a kerethez.

– Mit tapasztalt az elmúlt napokban, amióta a klubhoz tartozik?     
– Hogy idekint minden a futballról szól. Még keressük az ideális helyet, ahol lakhatunk a párommal, egyelőre hotelben élek: nagy sétákra még nem volt időm a városban, de amikor lementem enni az étterembe, éreztem, hogy többen is néznek. Ezután a vendégek odajöttek hozzám és gratuláltak, hogy a klubhoz kerültem, sok szerencsét kívántak. Hihetetlen ezt tapasztalni, hogy még egyszer sem léptem pályára, mégis mosolyogva jönnek oda az emberek és megismernek.

– Már részt vett néhány edzésen, szombaton pedig a Zwolle elleni felkészülési mérkőzésen bemutatkozhat. Milyen munka zajlik Angliában?     
– Gyorsabb, intenzívebb a tréning, de erre számítottam is. Elmondták a klubvezetők, hogy bár látták, az MTK-ban rendre én futottam a legtöbbet a meccseken, sőt az NB I-ben is előkelő helyen álltam, a kimagasló futómennyiség itt alap. Hozzátették, akinek nincsenek ilyen szempontból kiemelkedő mutatói, szóba sem kerülhet az angol második ligában, kivéve, ha extrém ügyes, de ez azért ritka. Több a kondiedzés is, de biztos vagyok benne, hamar felveszem a ritmust, még ha nem is lesz egyszerű. Bízom benne, hogy a jövő heti, Oxford elleni bajnoki rajton ott lehetek a csapatban.

– Az előző kiírásban a tizenhatodik helyen végzett a Portsmouth a huszonnégy csapatos ligában. Mi a cél a hamarosan kezdődő idényben?     
Stabilizálni a helyünket a bajnokságban, ez a legfontosabb. Nagy múltú klubról beszélünk, 1898-ban alapították, az a minimum, hogy a Championshipben szerepeljen. Az előző évadban hazai pályán sikeres volt az együttes, idegenben viszont nem, ezen a téren mindenképpen javulnunk kell.

– Gondolta volna néhány éve, például amikor az NB II-es Kozármislenyben futballozott, hogy valóra válhat az álma, és Angliában légióskodhat?
– Hittem benne. Azért dolgoztam, hogy sikerüljön. Sosem akartam feladni az álmaimat.

– Ha még inkább visszamegyünk az időben: 2019 és 2021 nyara között a Parmában légióskodott, egyszer, négy éve a Serie A-ban is pályára léphetett. Van bármilyen hasonlóság az akkori és a jelenlegi helyzet között?     
– Nagyon kevés, legfeljebb annyi, hogy most is külföldön futballozom. Gyerekként, tizenhét évesen kerültem ki Olaszországba, s miután a Parma 2021 nyarán kiesett az első osztályból, nagyon bizonytalanná vált a helyzet. Mivel tizenkilenc évesen mindenképpen a felnőttfutballban akartam szerepelni, úgy döntöttünk a családdal, hazatérek. Játszottam az MTK-ban és a klub második csapatában is, majd kölcsönadtak Tiszakécskére és Kozármisleny­be. Persze utólag okos az ember, de azt mondom, jót húztunk azzal, amikor egyet visszaléptem. Mindig dolgozott bennem a dac, amikor nehezebb helyzetbe kerültem, ekkor azt mondtam magamban: csak azért is megmutatom azoknak az edzőknek és vezetőknek, akik nem hittek bennem és lemondtak rólam, hogy képes vagyok kiemelkedő teljesítményre. Az MTK megadta az esélyt a bizonyításra, éltem is vele, ennek az eredménye az angliai szerződés.

– Kinek köszönheti a legtöbbet, hogy idáig eljutott?     
– A családtagjaimnak. Annak idején a nagypapám vitt edzésre, a nagymamám pedig mindig meleg étellel fogadott otthon. Édesanyám mosott, főzött rám, apukám pedig jött a mérkőzéseimre és szakmai tanácsokat adott, hiszen ő futballistából lett edző. A testvérem is mindenben támogatott. A barátnőmet még Tiszakécskén ismertem meg, ő is mindig mellettem állt a nehezebb pillanatokban. Minden MTK-meccsemre elkísértek, olykor idegenbe is, s már azt szervezik, mikor jöhetnek ki Angliába megnézni valamelyik összecsapást…

– Hol látja magát szerződése lejártával, három év múlva?     
– Az még nagyon messze van, egyelőre az a legfontosabb, hogy minél többet játsszak. A Portsmouthban ugyanazt a futballt várják el tőlem, mint az MTK-ban: rengeteget futni, jócskán kivenni a részem a védekezésből és odaérni az ellenfél kapuja elé is. Ez fekszik nekem, tetszik. Hogy válaszoljak is a kérdésre: az egyik álmom valóra vált az angliai szerződéssel, de ugye ez a második liga. Álmaim netovábbja lenne, hogy elmondhassam magamról, Premier League-játékos vagyok. A másik pedig a válogatottság: látni, az NB I-ből is be lehet kerülni a keretbe és a kezdőbe, bízom benne, légiósként fejlődhetek annyit, hogy felfigyelnek rám a nemzeti csapatnál. Tudom, minden rajtam, a teljesítményemen múlik – remélem, három év múlva arról beszélgethetünk, hogy tovább élhetem az álmaim…