Liverpool–Manchester United: szenvedély, történelem és életérzés

BUDAPESTRŐL INDULVA már a repülőtéren érezni lehetett, hogy nem átlagos hétvége következik. A Manchesterbe tartó járathoz érve már beszállás előtt itt-ott felvillant egy liverpooli baseballsapka, a hűvös miatt immár rejtőzködő United-tetoválás, s bár senki sem szólt semmit, a pillantásokban ott bujkált a feszültség. A gép, amely az angol iparváros felé szelte volna az eget, váratlanul meghibásodott, és cirka két és fél órát várakozott a ferihegyi betonon, így bőven volt idő elgondolkodni azon, mennyire különös: adva van két város, amely földrajzilag alig félórányira van egymástól, mégis évszázados futballháború választja el őket. Mire végre felszálltunk, már biztosan éreztem, hogy a levegőben ott vibrál valami, amit nem lehetett megfogni, csak érezni – ez a várakozás sűrű szövete.

Manchesterbe érkezve az angol valóság, a brit hétköznapok ridegsége azonnal arcul csap, áthatja az embert valami különös feszültség. Bár az eső még épp nem csapkodta szaporán az aszfaltot, a szürke égbolt ránehezedett a városra, mintha maga is tudná, valami készül, a reptér melletti vasútállomáson pedig egyértelművé vált, a korábban belengetett sztrájk miatti fennakadások csak néhány perces késéseket jelentenek. Ezzel együtt a peroncserék miatt jó néhányan toporogtak tanácstalanul a peronon, és a sors fintora, hogy a Liverpool-mezbe és -melegítőbe öltözött, végtelenül kedves drukker tőlem érdeklődte meg – hamisítatlan angol udvariassággal –, hogy a vonat, amelyre éppen készült beszállni, a Mersey-parti városba tart-e. Magam életemben először jártam a manchesteri pályaudvaron, de mivel nem sokkal korábban egy helyi peronmester igazított útba, a legtermészetesebb hanghordozással erősítettem meg a gyanúját.

Mintha a sors is úgy akarta volna, hogy ezt az utat éljem át a két rivális város között.

Kerkez Milos: Energikusan, jó formában tértünk vissza – Ez lesz az első United elleni rangadója a Liverpool játékosaként. A szokásosnál izgatottabban várja a mérkőzést?  – Nagyon várom már a kezdő sípszót, tudom, mennyire fontos ez az összecsapás a klubnak. Mindenképpen nyernünk kell. Néhány héttel ezelőtt az Everton elleni győzelemnél megtapasztaltam, mit jelent egy ilyen rangadó a szurkolóknak. Mindenkire szükség lesz, hogy megszerezzük a három pontot, de az egész csapat nagyon bizakodó. – A sorozatban elveszített három mérkőzés nem volt rossz hatással a hangulatra?  – Nehéz volt, de ebből a szempontból jól jött a válogatott szünet. A játékosok többsége jól teljesített és nyert a nemzeti csapatával, és magabiztosan, energikusan tért vissza Liverpoolba. Jó formában vagyunk, és már kizárólag a vasárnapi rangadóra koncentrálunk.  – Mennyit számít, hogy hazai pályán játszhatnak?  – Már most is érzem, hogy teljesen más érzés úgy pályára lépni, hogy az Anfieldben futballozhatunk. Folyamatosan dolgozik bennem az adrenalin, és tudom, hogy a szurkolók most is végig ott állnak majd mögöttünk. Mi pedig szeretnénk ezt győzelemmel meghálálni.  Kerkez Milos, a Liverpool balhátvédje a klub hivatalos honlapjának

Ahogy a szerelvény kigördült az állomásról, szinte érezni lehetett, mintha láthatatlan határvonalra érkeztünk volna: mögöttem Manchester, előttem Liverpool, és közöttük a keskeny sáv – a senki földje. A két város közötti út nem hosszú, mégis súlya van, hiszen itt, ezen a vonalon feszül egymásnak két futballvilág, két identitás, két büszkeség, Anglia két legtöbbszörös bajnoka. Miután a vonat elhagyta a várost, az ablakon túl a táj egyhangú szürkeségbe burkolózott: nedves mezők, ködbe vesző falvak, szürke állomások suhantak el. A vonat belsejét kedélyes csevegések töltötték meg, de ez a kedélyesség nem csak a békéről szólt. A szemben leülő, láthatóan manchesteri illetőségű fiatalok megmosolyogták a korábban útba igazítást kérő liverpooliakat, a miliő pedig inkább olyan volt, mint a levegő a vihar előtt: sűrű, feszült, tele kimondatlan várakozással.

A zakatolás ritmusa mintha a szívverést idézte volna: lassú, de egyre erősödő dobbanások, amelyek a vasárnapi rangadó felé sodornak. A gondolatok újra az Anfieldhez tértek vissza, a vörös tengerhez, amely hullámzik majd a lelátókon, a „You’ll Never Walk Alone” dallamához, amely betölti az eget, és a vendégszektorhoz, ahol a United-szurkolók próbálják majd túlharsogni a hazaiakat. Ez a párharc sosem csak a futballról szól: (sport)történelem, iparvárosok büszkesége, identitások összecsapása – olyan küzdelem, amelyben minden gól, minden passz, minden pillanat túlmutat önmagán.

Arne Slot, a Liverpool menedzsere a klub hivatalos honlapjának Három vereség után teljesen mindegy, ki az ellenfél, mindenképpen nyerni kell. Azonban nyilvánvalóan a United elleni összecsapást én is kicsit jobban várom, mint a többit. Az előző idényben már megtapasztaltam, milyen sokat jelent ez a rangadó a szurkolóknak. Érdekes mérkőzés lesz, az MU jobban kezdte az idényt, mint amit a tabella mutat. Sokat segít, hogy a válogatott szünetben többen gólt szereztek, ahogy az is, hogy hazai pályán, a saját szurkolóink előtt futballozhatunk.

Bruno Fernandes, a Manchester United középpályása a klub hivatalos honlapjának Tisztában vagyunk vele, hogy ez a rangadó milyen sokat jelent a szurkolóinknak, éppen ezért nagyon komolyan vesszük. Elszántak vagyunk, szeretnénk győzni az Anfieldben, és nagyon remélem, hogy több gólt is szerzünk. Tudjuk, az ilyen mérkőzéseket sokan figyelik, nem szabad hibázni, mégis szükségünk van egyfajta szabadságra és felszabadultságra ahhoz, hogy jó eredményt érjünk el. A fehér mez általában szerencsét hoz a Liverpool ellen, remélem, ez vasárnap is így lesz.

A vonat ablakán át nézve a táj egyszerre volt sivár és költői. A mezőkön esőverte fák álltak, szilaj őrszemek, akik évszázadok óta figyelik az utazókat ezen a vonalon. A falvak házai komoran húzódtak meg a ködben, a kéményekből felszálló füst összekeveredett a borult égbolttal és a köddel. Minden szürke volt, nedves és visszafogott, mégis, ebben a szürkeségben ott lüktetett valami mélyebb jelentés, mintha maga a táj is tudná, hogy a két város történetei nemcsak a futballpályán, hanem a történelemben is összefonódtak.

Liverpool és Manchester rivalizálása nem csupán a sportban gyökerezik. Iparvárosok, kikötők, munkásnegyedek, büszkeségek és sérelmek állnak egymással szemben. A futball csak a leglátványosabb színtere ennek a küzdelemnek, de a gyökerek mélyebbre nyúlnak. Amikor a vonat Liverpool felé haladt, érezhető volt, mintha nemcsak földrajzi, hanem történelmi határvonalon is átkelnénk. A múlt és a jelen, a büszkeség és a dac, a győzelem és a vereség mind ott voltak a fülkében, láthatatlan utastársakként.

A visszafogott, ám titokban egymásra sandító utastársak rezdülésein látni lehetett, hogy a vihar előtti csendnek már csak órái vannak hátra. Vasárnap ez a csend színekbe és hangokba robban, és a futball újra bebizonyítja, hogy több, mint játék – szenvedély, történelem és életérzés.

A Manchester United tétmérkőzésen 2022 augusztusa óta nem tudta rendes játékidőben legyőzni a Liverpoolt, vagyis több mint hároméves rossz sorozatot szakíthat meg, ha vasárnap nyerni tud az Anfieldben. Akkor hazai pályán Jadon Sancho és Marcus Rashford góljával győzött 2–1-re a United, ahhoz pedig még messzebbre kell visszamenni az időben, hogy olyan rangadót találjunk, amikor az Anfieldben diadalmaskodtak a manchesteriek. Erre csaknem tíz évvel ezelőtt, 2016 januárjában volt példa, akkor Wayne Rooney szerzett győztes gólt (1–0) a Liverpool ellen. „A válogatott szünet valószínűleg jót tett a Liverpoolnak, a játékosoknak és Arne Slot menedzsernek is volt ideje átgondolni, hogy mi nem működött az előző mérkőzéseken – nyilatkozta a vasárnapi összecsapás előtt Wayne Rooney a BBC-nek. – Ugyanakkor a hazaiakon sokkal nagyobb lesz a nyomás. A United-szurkolók nem várnak túl sokat a csapattól, már a pontszerzés is nagy teljesítmény lenne. A Liverpool számára kellemetlen lenne, ha sorozatban négy mérkőzést veszítene el.” S. Á.

ANGOL PREMIER LEAGUE
8. FORDULÓ
VASÁRNAP
15.00: Tottenham Hotspur–Aston Villa (Tv: Match4)
17.30: Liverpool–Manchester United (Tv: Spíler1) – élőben az NSO-n!
HÉTFŐ
21.00: West Ham United–Brentford (Tv: Spíler1)

Szombaton játszották
Fulham–Arsenal 0–1 (Trossard 59.)
Brighton & Hove Albion–Newcastle United 2–1 (Welbeck 41., 84., ill. Woltemade 76.)
Burnley–Leeds United 2–0 (Ugochukwu 18., Tchaouna 68.)
Crystal Palace–AFC Bournemouth 3–3 (Mateta 64., 69., 90+7. – a harmadikat 11-esből, ill. Kroupi 7., 38., Christie 89.)
Manchester City–Everton 2–0 (Haaland 58., 63.)
Sunderland–Wolverhampton Wanderers 2–0 (Mukiele 16., Krejcí 90+2. – öngól)
Nottingham Forest–Chelsea 0–3 (Acheampong 49., P. Neto 52., R. James 84.)
Kiállítva: Gusto (87., Chelsea)