Griffiths remekül mutatkozott be az NB I-ben (Fotó: NS-archív)

Amelyben a Paks és a Haladás kivételével minden klubba jutott legalább egy olyan légiós, akire jó szívvel emlékeznek vissza a szurkolók ma is: az MTK-ban az egyszeres szerb válogatott Dragan Vukmir közönségkedvenc lett (sokan Könyves Norbertet is légiósként emlegetik, mi nem esünk ebbe a hibába), Kaposváron jó benyomást keltett a szerb védő, Drazsen Okuka (ő később a Diósgyőrben és az MTK-ban is megfordult, majd sérülései miatt korán visszavonult), a brazil Pedro Sass neve pedig legalább olyan felejthetetlen, mint a fehérvári Kakáé, Eugene Salamié, az újpesti Bavon Tshibuabua, Nikon El Maesztro kettősé, Eke Uzomáé vagy a pápai Tino Lagatoré.

Ha már Kaposvár és az MTK: a szenegáli szűrőt, Khaly Thiamot ingyen happolta el onnan az MTK, majd kétszer is eladta, összesen 650 ezer euróért, ma a 27 éves játékos játszott a Dinamo Moszkvában és Amerikában is, a Transfermarkt szerint a játékjoga még mindig egymillió eurót ér.

Siófokon nagyon kevés légióst alkalmaztak, közöttük a nagy reményekkel leigazolt, sokszoros szerb U-válogatott Deák Istvánt, a fél Dunántúlt végigjátszó szlovák Marián Slukát és a helyzetkihagyások koronázatlan királyát, a bosnyák Jusuf Dajicot, aki a Vasas után most a Balaton-partiakkal is kiesett az élvonalból.

A Haladás és a Paks megoldotta a bennmaradást légiósok nélkül is (pontosabban utóbbi edzője egy idő után Tomiszlav Szivics lett), ráadásul igen simán, az Egernek ellenben abszolúte fölösleges volt feljutnia: három edző, nulla hazai pálya, tucatnyi gyanús eredmény, semmi perc alatt elfogyó pénz, és összesen 21 légiós, közöttük levitézlett régi nevek és azóta már teljesen elfeledett játékosok – hamar eldőlt, hogy kiesik.

 

Pápán négy vezetőedző oldotta meg az idényt, spanyol, szlovák, marokkói, kolumbiai, szerb, szenegáli, szlovén, lett, finn, horvát és nigériai légióssal – no és az U23-as elefántcsontparti válogatott Georges Griffithsszel. Az akkor 23 éves támadó néha nagyon ügyesen futballozott, sokszor kimagaslott a mezőnyből (már csak 195 centiméteres magassága miatt is), egytucatnyi gólt szerzett a Lombardban. Később elvitte a Diósgyőr, majd 2017-ben felbontották a szerződését, nem sokra rá rablógyilkosság áldozata lett szegény...

Egyébként 2015-ben olyan jól futballozott, hogy felvetődött, honosítani kellene, és pályára léphetne a magyar válogatottban. Az Independiente Medellíntől érkezett a középpályás César Quintero, aki száz NB I-es mérkőzésig jutott, a gólerős támadó, Goran Marics korábban a Barcelona B-ben vitézkedett!

 


 

Kecskeméten továbbra is a légiósok vitték a prímet, a Francis Litsingi, Rafael Burgos, Salami trió a bajnokságban együttesen 23 kanadai pontot jegyzett, különösen az 51-szeres salvadori válogatott támadó, Rafael Burgos volt elemében, húsz mérkőzésen 11 kanadai pontig jutott. Litsingit az idény közben eladták Csehországba 120 ezer euróért. A krisztusi kor felé közeledő Vladan Szavics 27 bajnoki mérkőzésen kiosztott tíz gólpassza és egy gólja önmagáért beszél, de a jó nevű Bebeto, Jorginho, Edison trió csalódást okozott, a kanadai felnőtt válogatott keretig jutó Joseph Di Chiaráról a legoptimistábban számára is hamar kiderült, hogy ő nem a Parmából ismert Di Chiara. Christian Ebala, Sindou Dosso és Yannick nem sok sót evett meg, Luis Ramos a télen anyagi okokból visszatért a Debrecenhez.

Itt jegyeznénk meg, hogy a Cádiz által a tavaly nyáron 2.5 millió euróért megvett ék, Choco Lozano Ramos féltestvére, ő korábban a Barcelonában is futballozott!

Nem remekelt a Pécs, de ebben az idényben ugyebár ez nem jelentett kiesési gondokat. A nyáron megszerezték Eke Uzomát, a német Bundesliga 5000. profi játékosát, aki korábban az 1860 Münchenben, a Bielefeldben és a Freiburgban is megfordult. Miroszlav Grumics hat góllal és nyolc gólpasszal tette le a névjegyét, a háromszoros nigériai válogatott támadó, Solomon Okoronkwo tíz mérkőzésen feleennyi kanadai pontot szerzett. Érte 2008-ban a Herthának 1.4 millió eurót fizetett az orosz Szaturn, 2013-ban visszatért Németországba, de ingyen. 2010-ben mutatkozott be a horvát válogatottban a védő Luka Vucko, de a Pécsben csak egy meccsig jutott, ahol akkoriban a Jirí Krejcí, Andrej Causic páros szerepelt legtöbbször a védelem tengelyében.

Diósgyőrben négy edzőt is bejelentettek abban az idényben, pontosabban az utolsót, Szivicset már a következő idényre, Szentes Lázár, Kovács Zoltán és Sisa Tibor tizenhárom idegenlégióssal számolhatott. Tisza Tibor mögött a „pontlistán” a L'Imam Seydi, José Luque, Fernando trió következett, sőt a légiósok közül egyedül a marokkói Jusszef Szekur okozott csalódást.

 

Újpesten nem érték el a nagy célt, azaz kijutni az európai kupákba, de a kudarc nem Dusan Vasziljevicsen és a meglepően jól induló brazil támadón, Bruno Moraesen múlott (az ő testvére, Júnior Moraes ukrán válogatott, a Sahtar Doneck profija); és a Real Madrid neveltje, Chema Antón is húzóember volt. Nagyon sokat vártak a Standard Liege-ben pallérozódó csatártól, Bavon Tshibuabuától, de nem sikerült áttörnie, az izraeli csatár, Jadin Zarisz is csalódást okozott, a jó nevű Nikon El Maesztrót pár héttel a bajnokság elindulása után ingyen elengedték, érdemei maximális el nem ismerése mellett.

Nem mondjuk, hogy az online kommentátorok nagy kedvence lett Tshibuabua, és ekkoriban játszott Kecskeméten a magyar, Fradi-nevelés Popgeorgiev Pandelisz, korábbi U-válogatottunk (ő Amerikából visszatérve ma ismét Kecskeméten futballozik).

Apropó, aki nem olvasta volna a sorozat első részét: az erdélyi, vajdasági vagy kárpátaljai magyarokat a különböző adatbankok román, jugoszláv vagy ukrán játékosként tüntetik fel, de éppen 2020-ban legalább ezeken a hasábokon tegyük tisztába e dolgokat: ők bizony magyarok, magyar labdarúgók. De: azok a magyar gyökerekkel rendelkező játékosok, akik nem a magyar válogatottat erősítették, légiósként szerepelnek sorozatunkban, hiszen ők önként döntöttek egy másik nemzeti csapat mellett. Ugyanilyen egyszerű a nem magyar születésű, semmilyen magyar rokoni szállal nem rendelkező labdarúgók esete, ők addig számítanak légiósnak, amíg meg nem kapták a magyar állampolgárságot, ilyen volt például a Vasile Miriutából lett Miriuta László vagy Leandro, aki 2003-ban tette le a magyar állampolgársági esküt, és lett előbb U21-es, majd felnőtt válogatott. De úgy is mondhatnánk: nem tekintünk minden akkor jogilag, papíron külföldi játékosnak számító labdarúgót légiósnak.

 

2009 és 2013 között harmadszor lett a második a Videoton, ahová az idény előtt 400 ezer euróért érkezett a brazil jobb oldali mindenes, Edson Farias a brazil Iratytól, és az aprócska játékos két év múlva ingyen távozott – ellenben a Filipe Oliveira, Stopira kettős megszerzése kompenzálta ezt. A jó nevű Kaká a Vidi előtt a Herthában, aztán a Deportivo La Corunában is megfordult, sőt a német csapat egyenesen 1.9 millió eurót adott érte, a fehérváriak 450 ezer eurót kerestek rajta. A télen két középső középpályás érkezett kölcsönbe, Renato Netót a Sporting CP, Vítor Gomest a Rio Ave adta oda egy fél évre. Utóbbi maradt később, akár csak a salvadori szélső, Arturo Álvarez. De nehogy azt higgyük, Paulo Sousa és utódja, José Gomes csak légiósokban gondolkodott: Kleinheisler László, Szekeres Adrián, Haraszti Zsolt és Juhász Roland is ekkor került a klubhoz, és abban a szezonban nyolc légiós távozott a Viditől, Walter Fernández például 700 ezer euróért. Sousa alatt vitézkedtek az Európa-ligában, tavasszal meg Gomesszel a ligában, de ott túl nagy volt már a hátrány. Az idényben 18 légiós és 11 magyar játékos szerepelt a Vidiben, utóbbiak közül Juhász, Kovács István, Szolnoki Roland és Gyurcsó Ádám is bekerült a válogatott keretébe.

A védelemben a Paulo Vinícius, Marco Caneira, Álvaro Brachi triónak stabil helye volt, elöl Olivera remekelt Kovács István és Nikolics Nemanja mellett, és ne feledkezzünk meg Nikola Mitrovicsról, 16 kanadai ponttal zárta az idényt. Sousa nagy terve a védekezés megreformálása volt, és ezt a csapatrészt, illetve a középpályás védekezést fel is hozta az európai középmezőny aljának a szintjére, és ez eredményezte a vitézkedést az Európa-ligában – a csoportkörből nem sikerült továbbjutni, mert az utolsó három találkozón csak egyszer volt eredményes a Vidi. A DVSC-nek a Bajnokok Ligájában a BATE, egy sorozattal lejjebb az FC Bruges mutatott ajtót.

Gomes alatt szemre is tetszetősebben játszott a Vidi, amely a legtöbb pontot szerezte a tavaszi szezonban.

Ismét a Budapest Honvéd lett a legjobb fővárosi egyesület, Marco Rossi sikerrel mutatkozott be Magyarországon, akár csak az Olaszországból a viselt ügyei miatt északabbra költöző volt juventusos Davide Lanzafame. A támadó 12 mérkőzésen öt gólt lőtt, és adott öt gólpasszt – Kispesten a házi gólkirály Délczeg Gergely lett, a második mögötte Vernes Richárd, a harmadik pedig az a Leandro Martínez, aki Lanzafamével összehozta az NB I egyik legbizarrabb jelenetét...

Az idény végén egyikük sem maradt. A kameruni Herve Tchami 2013 elején bemutatkozhatott a válogatottjában, de sem ő, sem az elefántcsontparti Souleymane Diaby nem remekelt, utóbbi hiába volt U21-es válogatott, hamarosan elkallódott, ellenben a védelemben stabil futballal rukkolt elő az Ivan Lovric, Alekszandar Ignjatovics páros. Jó vételnek bizonyul a fiatal Patrick Ikenne-King, a Juventustól kölcsönkapott hátvéd, Raffaele Alcibiade meggyőzte a vezetőket, maradhatott, a harmadik volt juvés, a támadó Donato Bottone ellenben igazi jött-ment lett: november 20-án aláírt, december 12-én távozott, akkoriban egyébként már a hatodik légiós volt, akivel szerződést bontott a Honvéd.

A bajnok és Magyar Kupa-győztes Debrecennek nagyon nem ment, váratlan vereségek csúsztak be, még az Eger is elkapta őket, majd a Videoton elleni vereség egy ötmérkőzéses bukássorozat nyitánya lett, a vége meg egy hatodik hely. Adamo Coulibalyra azonban ismét nem lehetett panasz, a támadó elsőként védte meg gólkirályi címét Détári Lajos (1987) óta. Coulibaly csatártársa, Ibrahima Sidibé tíz gólig és feleannyi asszisztig jutott, és érdekes, hogy mellettük csak a horvát védő, Dajan Simac jutott húsz mérkőzés fölé az idényben (kivéve a Ligakupa számait), pedig akkor ugyebár a BL-ben és az El-ben is szerepeltek a hajdúságiak.

 

Selim Bouadla nem tudta megismételni korábbi teljesítményét, Yannick, Lucas és Vukasin Polekszics csak kiegészítő ember volt, a kis Bouadla abszolúte az, a Roguy Méyé, Mamadou Wagué, Vinicius Galvao, Stevo Nikolic, Nenad Kiso, Nenad Novakovics, Slimane Bouadla hetes összesen hét mérkőzésen lépett pályára a nemzetközi kupákban, a bajnokságban és az MK-ban! Novakovics ebből egymaga három fellépést vállalt – fel sem tesszük a kérdést, mi értelme volt akkor leigazolni, majd megtartani őket... Vigaszként a Magyar Kupát tudták felmutatni drukkereiknek, szó szerint, a döntőben ráadásul a Győrt verték, a gólokat Nemanja Andrics és Coulibaly (2) szerezték, a fináléban a győztesnél négy, a vesztesnél hét légiós lépett pályára.

 

A Ferencváros is elrontotta a tavaszát, meg előtte az őszét, közben Détári Lajost Ricardo Moniz váltotta. A zöld-fehérek elbúcsúztak a régi stadionjuktól, vendégeskedtek Győrben és a Puskás Ferenc Stadionban. A legjobbjuk a Paksról 200 ezer euróért megvett Böde Dániel volt, de jó üzlet volt 300 ezer eurót adni Somáliáért.

Mint látjuk, a Ferencváros anyagilag is kezdett rendbe jönni, 80 ezer eurót adtak Gyömbér Gáborért a Pápának, és ki gondolta volna akkor, hogy az abszolúte ismeretlen 19 éves bosnyák védelmi mindenessel, Muhamed Besiccel ilyen jól járnak majd? Több évre maradt a volt német B-válogatott, Bayern München-reménység, Philipp Bönig, aki majd innen is vonul vissza – ő már Moniz alatt érkezett, akárcsak a holland mester nagy kedvence, a csodás technikai képességekkel, de csapnivaló erőnléttel és taktikai fegyelemmel bíró, az Ajaxot és a Feyenoordot is megjáró Leonardo. Voltak jó mérkőzései a minden tekintetben kiszámíthatatlan holland szélsőnek, Julian Jennernek, a szintén volt holland U-válogatott Quenten Martinus ellenben nem sokáig maradhatott.

Ráadásul hazavihették a Ligakupát, amelyet a Videoton otthonában nyerte el, a fehérváriak ellen: sokat elmond a döntőtől, hogy mind a hat gólt légiósok szerezték, a Fradiban kilenc, a Sousa-csapatban tíz vendégmunkás szerepelt.

Jogos az ünneplés (Forrás: eto.hu)

A bajnok a Győri ETO lett, harmincéves várakozás után, Pintér Attila legénysége magabiztosan végzett az élen, tízpontos előnnyel, odahaza és idegenben is a legtöbb pontot gyűjtve. Érdekes, hogy ősszel a magyar, tavasszal a légiós játékosok vitték a prímet, márpedig volt bőven vendégmunkás, szám szerint huszonkettő!

Itt Lasa Totadze, Lazar Sztanisics, Giorgi Kvilitaia, Lubos Kamenár, Jarmo Ahjupera és ifj. Igor Nicsenko játszott csak minimális szerepet, de a legtöbb játékpercet kapó 22 játékosból 15 volt légiós – a házi gólkirály Varga Roland lett, a legtöbb gólpasszt pedig Pátkai Máté adta.

Nem akadt igazán kiemelkedő teljesítmény a légiósok közül, csak éppen az volt a siker receptje, hogy sokan hoztak jó átlagot, és mindig akadt egy-egy olyan játékos, aki túllendítette a szekeret a holtponton. A középpályán Marek Strestík, Nikola Trajkovics, Rok Kronaveter, Tarmo Kink és Djordje Kamber, a védelemben Marko Dinjar és Michal Svec, a csatársorban Nemanja Andrics, a kapuban Szasa Sztevanovics volt alapember.

És ki gondolta volna ekkor, hogy ilyen rövid ideig tart a győriek legújabb aranykorszaka...

De kik voltak a légiósok közül azok, akik emelték a magyar labdarúgás színvonalát?

Mivel hajlamos arra az ember, hogy az idő múlásával egyre kevesebb konkrétumra emlékezzen, és inkább érzelmi alapon ítélkezzen, ezért segítségül hívjuk a Nemzeti Sport osztályozókönyvét, ennek alapján állítottuk össze az évad legjobb légióstizenegyét is.

A TIZENÖT LEGJOBB IDEGENLÉGIÓS

Adamo Coulibaly (francia, Debrecen), José Luque (spanyol, Diósgyőr), Djordje Kamber (bosnyák, Győr), Nikola Mitrovics (szerb, Videoton) 6-6, Marco Caneira (portugál, Videoton) 5.9, Julian Jenner (holland, Ferencváros) 5.9, Lubos Hajdúch (szlovák, Kaposvár) 5.9, Vladan Csukics (szerb, Ferencváros) 5.8, Nikola Trajkovics (szerb, Győr) 5.8, Muhamed Besic (bosnyák, Ferencváros) 5.8, Dragan Vukmir (szerb, Ferencváros) 5.8, Vladan Szavics (szerb, Kecskemét) 5.7, Alekszandar Ignjatovics (szerb, Honvéd) 5.7, Álvaro Brachi (spanyol, Videoton) 5.7, Luis Ramos (hondurasi, Debrecen, Kecskemét) 5.7

Az nb1.hu szerint Adamo Coulibaly volt az idény legjobb légiósa, a RangAdó gálán Ricardo Monizt választották meg a legjobb edzőnek.

AZ ÉV ÁLOMCSAPATA AZ OSZTÁLYZATOK ALAPJÁN


Szűcs Lajos (Pápa, 6.2) – Álvaro Brachi (Videoton, 5.9), Takács Ákos (Győr, 6), Völgyi Dániel (Győr, 5.9) – Bódi Ádám (Debrecen, 5.5), Djordje Kamber (Győr, 6), Kanta József (MTK, 6.3), José Luque (Diósgyőr, 6) – Koltai Tamás (Győr, 5.9), Böde Dániel (Ferencváros, 6), Csiki Norbert (MTK, 6.1)

A B-csapatban Rafe Wolfe (MTK, 5.6), Marco Caneira (5.9), Bojan Pavlovics (Kaposvár, 5.5), Nikola Mitrovics (6), Adamo Coulibaly (6) és Julian Jenner (5.9) is helyet kapott a légiósok közül.

AZ IDEGENLÉGIÓSOK ÁLOMCSAPATA

Lubos Hajdúch (szlovák, Kaposvár) – Muhamed Besics (bosnyák, Ferencváros, 5.8), Marco Caneira (portugál, Videoton, 5.9), Dragan Vukmir (szerb, MTK, 5.8) – Vladan Csukics (szerb, Ferencváros, 5.8) Nikola Mitrovics (szerb, Videoton, 6), Djordje Kamber (bosnyák, Győr, 6), Nikola Trajkovics (szerb, Győr, 5.8) – Julian Jenner (holland, Ferencváros, 5.9), Adamo Coulibaly (francia, Debrecen, 6), José Luque (spanyol, Diósgyőr, 6)

 


 

CSAPATOK ÉS LÉGIÓSOK

Győr: Lubos Kamenár, Marián Had (szlovákok), Szasa Sztevanovics, Vladimir Djordjevics, Lazar Sztanisics, Nikola Trajkovics, Nemanja Andrics (szerbek), Michal Svec, Marek Strestík (csehek), Djordje Kamber (bosnyák), Marko Dinjar (horvát), Linas Pilibaitis (litván), Mihai Nicorec, Mihai Dina (románok), Rok Kronaveter (szlovén), Tarmo Kink, Jarmo Ahjupera (észtek), Rati Alekszidze, Giorgi Kvilitaia, Lasa Totadze (grúzok), ifj. Igor Nicsenko (ukrán)
Videoton: Filip Pajovics, Nikola Mitrovics, Uros Nikolics, Milan Perics (szerb), Tomás Tujvel (szlovák), Mladen Bozsovics (montenegrói), Marco Caneira, Filipe Oliveira, Vítor Gomes, Jucie Lupeta (portugálok), Paulo Vinícius, Kaká Claudiano Silva, Renato Neto, Edson Farias, Jeff Silva (brazilok), Stopira (Zöld-foki szigeteki), Héctor Sánchez, Álvaro Brachi, Walter Fernández (spanyolok), Vasziliosz Aposztolopulosz (görög), Evandro Brandao (angolai), Arturo Álvarez (salvadori)
Budapest Honvéd: Alekszandar Ignjatovics, Borisz Zsivanovics, Marko Rajics, Filip Kosztics (szerbek), Ivan Lovric, Boris Bjelkanovic (horvátok), Claudiu Pascariu, Sebastian Remes, Sergiu Moga (románok), Souleymane Tandia, Abass Dieng, Ibrahima Thiam (szenegáliak), Marko Vidovics (montenegrói), Marshal Mfon Johnson, Patrick Ikenne-King, Henry Odia (nigériaiak), Drissa Diarra, Mamadou Diakité (maliak), Leandro Martínez, Davide Lanzafame, Donato Bottone, Raffaele Alcibiade (olaszok), Herve Tchami (kameruni), Souleymane Diaby (elefántcsontparti), Joel Toe (libériai)
MTK: Federico Groppioni (olasz), Dragan Vukmir, Djordje Djurics (szerbek), Rafe Wolfe (jamaicai)
Ferencváros: Marko Ranilovic (szlovén), Martin Klein (cseh), Mark Otten (holland), Junior Fell, Somália (brazilok), Philipp Bönig (német), Muhamed Besic (bosnyák), Alekszandar Alempijevics, Alekszandar Jovanovics, Vladan Csukics, Milan Perics (szerbek), Stanley Aborah (belga), Andrei Ionescu (román), Quenten Martinus (curacaói), Juha Hakola (finn), Julian Jenner, Leonardo (hollandok)
Debrecen: Vukasin Polekszics (montenegrói), Nenad Novakovics (szerb), Dajan Simac (német), Mamadou Wagué (francia), Nenad Kiso (bosnyák), Lucas, Vinícius Galvao (brazilok), Luis Ramos (hondurasi), Adamo Coulibaly, Selim Bouadla (franciák), Yannick (kameruni), Ibrahima Sidibé (szenegáli), Stevo Nikolic (bosnyák), Roguy Méyé (gaboni)
Haladás:
Kecskemét: Luis Ramos (hondurasi), Predrag Vujovics, Marko Vukaszovics (montenegróiak), Christian Ebala (kameruni), Joseph Di Chiara (kanadai), Vladan Szavics, Milan Csokics (szerbek), Francis Litsingi (kongói köztársaságbeli), Yannick (kameruni), Givi Joszeliani (grúz), Edgardo Díaz (argentin), Rafael Burgos (salvadori), Jorginho da Silva, Edison Tarabai (brazilok), Sindou Dosso (elefántcsontparti), Eugene Salami (nigériai)
Újpest: Chema Antón (spanyol), Naim Aarab (belga), Bojan Mihajlovic (bosnyák), Alessandro Iandoli (svájc), Filip Sztaniszavljevics, Dusan Vasziljevics (szerbek), Henritse Eninful (togói), Nikolas Proesmans (belga), Grégory Christ (francia), Bruno Moraes (brazil), Bavon Tshibuabua (közép-afrikai köztársaságbeli), Jadin Zarisz (izraeli), Nikon El Maesztro (szerb), Robert Feik (német)
Diósgyőr: Jeff Silva (brazil), Michal Hanek (szlovák), Igor Gal (horvát), Szavo Rakovics (szerb), George Menougong, Mohamadou Abdouraman (kameruniak), Jusszef Szekur (marokkói), Paco Gallardo, José Luque, Fernando Fernández (spanyolok), L'Imam Seydi (francia), Bernardo Frizoni (brazil), Vicente Arze (bolíviai)
Kaposvár: Lubos Hajdúch, Mário Kurák (szlovákok), Drazsen Okuka, Bojan Pavlovics, Marko Csampar, Dragan Zmukics (szerbek), Lazarosz Fotiasz (görög), Pedro Sass (brazil), Aaron Addo (ghánai), Khaly Thiam (szenegáli), Nikola Safaric, Bojan Vrucina (horvátok), Haruna Jammeh (gambiai), Moustapha Diallo (guineai), Danko Kovacsevics (montenegrói), Daniel Caccamo (ausztrál), Adil Kovacic (bosnyák)
Pécsi MFC: Luka Vucko, Andrej Causic (horvátok), Jirí Krejcí (cseh), Jean Akassou (elefántcsontparti), Zoran Zeljkovic, Leon Panikvar (szlovénok), Miroszlav Grumics, Alekszandar Sztojmirovics, Marko Marovics (szerbek), Nicolás Ceolin (brazil), Eke Uzoma, Solomon Okoronkwo (nigériaiak), Slobodan Lakicsevics (montenegrói), Irakli Kvekveszkiri (grúz), Adnan Hrelja (bosnyák), Harsányi Zoltán (szlovák)
Paks:
Lombard Pápa: Daniel Orozco (spanyol), Szabó Ottó (szlovák), Jusszef Szekur (marokkói), César Quintero (kolumbiai), Lazar Arszics, Goran Marics (szerbek), Mouhamadou Seye (szenegáli), Joze Benko (szlovén), Aleksandrs Cekulajevs (lett), Tino Lagator (horvát), Georges Griffiths (elefántcsontparti), Antonio Inutile (finn), Victor Michel (nigériai)
Siófok: Deák István (szerb), Marián Sluka (szlovák), Milan Csokics (szerb), Jusuf Dajic (bosnyák)
Eger: Darko Brljak (szlovén), Petr Knakal, Josef Hamouz, Jirí Kabele (csehek), Ismaël Koné, Yohann Lasimant (franciák), Jaszmin Mecsinovics, Szimeon Hrisztov (macedónok), Szavo Rakovics, Csedomir Pavicsevics, Szasa Dobrics, Vladimir Buacs, Dusan Pavlov, Bojan Milovanovics (szerbek), Marko Vidovics, Goran Vujovics (montenegrói), Michael Stanislaw (osztrák), Wolry Wolfe (jamaicai), Igor Pisanjuk (kanadai), Joël Tchami (kameruni), Tanque (brazil)

IDEGENLÉGIÓS EDZŐK
Paulo Sousa (portugál, Videoton, 1-17. forduló)
José Gomes (portugál, Videoton, 18-30. forduló)
Marco Rossi (olasz, Honvéd)
Ricardo Moniz (holland, Ferencváros, 5-30. forduló)
Jos Daerden (belga, Újpest, 1-18. forduló)
Marc Leliévre (belga, Újpest, 19-30. forduló)
Tomiszlav Szivics (szerb, Paks, 6-30. forduló)

A SOROZAT KORÁBBI RÉSZEI
Diósgyőr: kis pénz, nagy Foxi – és szóba se jött Skandinávia
FC Bábel Tatabányán, olasz világklasszis az NB I-ben!
Amikor majdnem vett egy vb-ezüstérmes brazil zsenit az Újpest!
Egy-egy remek szlovák légiós jutott az FTC-nek és a Dunaferrnek is 2001-ben
Az ukrán gólzsák vagy a Szpari 1-ese? Ki volt a legjobb légiós 2000-ben?
Sokszoros brazil gólkirályt vett az Újpest, de ráfizetett
Román trióval lett bajnok az MTK, köszönhetően a Fradinak is
Sasu spórolása ellenére is bajnok az FTC, légiós nélkül ezüstös az Újpest
Pár jó légióssal aranyérem, két angol Újpesten, víg balkáni légió Kecskeméten
El Hadji Diouf csődöt mondott, kínai légióst igazolt a Fradi
Interneten talált légiósokkal ért el sikereket a Ferencváros
Coulibaly ismét megmutatta: veretlenül lett bajnok és kupagyőztes a Loki!