Megvalósította álmát Myrto Uzuni: a világ egyik legerősebb bajnokságában, a La Ligában futballozhat (FOTÓ: GRANADA)
 
Értéknövelő tényező – Thury Gábor jegyzete

– Mit gondol, az elmúlt nyolc évben hány légiós igazolt az NB I-ből topbajnokságba?
– Ha így kérdezi, biztosan nem sok – válaszolta lapunknak Myrto Uzuni, a Ferencvárostól távozó albán válogatott csatár, aki az átigazolási időszak lezárulta előtt két órával írt alá a spanyol élvonalbeli Granada együtteséhez.

– Mindössze három.
– Közülük eddigi csapattársam, a bosnyák Muhamed Besic az egyik, ezt tudom.

– Rajta kívül Újpestről a macedón Enisz Bardi igazolt az ugyancsak spanyol Levante együtteséhez. Mit gondol, miért éppen önök?
– Ezt nehéz megmondani. Ami biztos, Magyarországra érkezésem első napjától tudom, miért jöttem, mit szeretnék elérni, hová szeretnék eljutni. Pontosan tudtam, mi a célom.

 Muhamed Besic vb-résztvevő és Everton-játékos lett a Fradiból
Jó üzletet kötött a Ferencváros, amikor 2012 nyarán megszerezte Muhamed Besicet. Az akkor tizenkilenc éves bosnyák futballistát fegyelmi vétség miatt tették ki német klubja, a Hamburg keretéből, a zöld-fehéreknél viszont hamar a szurkolók kedvencévé vált. Megalkuvást nem tűrve robotolt a középpályán, második NB I-es idényének végére Európa topbajnokságaiból figyelték a játékát, és közben hazája válogatottjában is kiharcolta helyét, bekerült a bosnyákok 2014-es világbajnoki keretébe, végigjátszotta mindhárom csoportmérkőzést, és a tornát követően Anglia felé vette az irányt: a Ferencváros 4.8 millió euróért adta el az Evertonnak. Első idénye jól sikerült a liverpooli klubnál, 31 tétmérkőzésen kapott lehetőséget, a folytatásban viszont makacs sérülések hátráltatták. Főként a combizmával és a térdével adódtak problémák, így hiába választották a hónap Everton-játékosának 2016 januárjában, hosszú távon nem tudta megszilárdítani helyét a csapatban. Felépülését követően a Middlesbrough, később a Sheffield United vette kölcsön, a 2020–2021-es idényben pedig Carlo Ancelotti irányításával ismét az Evertonnal készült, de tétmérkőzésen nem kapott lehetőséget. Szerződése lejártával tavaly ősszel ismét a Ferencvároshoz került, amelynek szurkolói még 2020 júniusában a klub történetének legjobb légiósává választották. Jelenlegi formája erre nemigen enged következtetni, de 29 évesen még megvan rá az esélye, hogy a zöld-fehérek meghatározó futballistája legyen.

 

Uzuni, Vancsa – az NB I-es rekordösszeg közelében váltottak
Bár az OTP Bank Ligában február 14-ig még nyitva van az átigazolási piac, az már most látszik, hogy az idén két játékos, Myrto Uzuni (Ferencváros) és Vancsa Zalán (MTK) eladási összege is a top 3-ba kerül a mértékadónak számító Transfermarkt összesített NB I-es rangsorában. Aligha meglepő, hogy a listát a bosnyák válogatott, a Fradihoz tavaly ősszel visszatérő Muhamed Besic vezeti, aki a 2014-es világbajnokságon nyújtott remeklése révén az első hírek szerint négymillió fontért, akkori árfolyamon 4.8 millió euróért (1 milliárd 566.5 millió forintért) szerződött a Ferencvárosból a Premier League-ben szereplő Evertonba. A piaci portál adatai szerint a spanyol Granadához távozó Uzuni 3.5 millió euróval a második helyre került, a belga Lommelnél bejelentett Vancsa pedig a harmadik hárommillió euróval, holtversenyben Németh Krisztiánnal (MTK – Liverpool, 2007). A teljes cikket ide kattintva olvashatja el!

– Kevés játékos jut el európai élbajnokságba a magyar ligából. Vajon ez a céltudatosság hiányzik többségükből?
– A mentalitáson múlik minden! Nem viccből mondom, amikor első nap beléptem a népligeti centrumba, tudtam, mit szeretnék elérni. Sokszor edzések után is kint maradtam, pluszmunkát végeztem, tisztában voltam vele, a siker rengeteg lemondással jár. Nem a legszórakoztatóbb program délutánonként odahaza pihenni, depontosan tudtam, ahhoz, hogy a lehető legjobb állapotba kerüljek, sok pihenésre van szükségem. A kulcs a céltudatosság, ezért mondom, hogy a mentalitáson múlik minden.

– Kicentizték a szerződés aláírását, az átigazolási időszak lejárta előtt két órával került pont az üzlet végére. Mikor tudta meg, hogy a Granada érdeklődik ön iránt?
– Pénteken hívott a menedzserem, hogy egy spanyol klub ajánlatot tett értem. Innentől gyorsan történt minden, aznap délután a Ferencvárosnál is ez volt már a téma, vasárnap pedig már úton voltam Granada felé.

Jelentősen nőtt Enisz Bardi piaci értéke
Amikor Enisz Bardi 2017 nyarán az Újpesttől a Levantéhoz igazolt, kevesen gondolták, hogy a macedón középpályás a következő négy és fél évben a csapat meghatározó játékosa lesz. Bár az NB I-es időszakában is érződött, minőségi labdarúgó, nem sokan mondták volna, hogy az akkori mezőnyből ő lesz az, aki éveken át a La Ligában futballozik. Ehhez képest a még mindig csak 26 éves futballista jelenleg is alapember. Ebben az idényben duplázott az Atlético Madrid ellen (2–2) és betalált a Valencia kapujába is (3–4), de bizonyára azt sem felejti el soha, amikor 2018 májusában két gólt szerzett a Barcelona ellen 5–4-re megnyert bajnokin. Ez ideig 133 mérkőzésen 23 gólt és 12 gólpasszt jegyez a La Ligában, és kilencmillió euróra becsült értékével a Transfermarkton jelenleg ő a csapat harmadik legértékesebb játékosa. Az is jól észrevehető, hogy az évek során mennyivel nőtt az értéke azzal, hogy évek óta a spanyol élvonalban játszik, méghozzá eredményesen. Öt évvel ezelőtt, 2017 februárjában még mindössze hétszázezer euróra becsülték az értékét, majd a nyáron ez már másfél millió euró volt, annyi, amennyit a Levante is fizetett érte. Nos, alig egy évvel később, 2018 októberében már tízmillió euróra taksálták, a csúcsot pedig 2020 nyara jelentette, amikor húszmillió euró volt ez az összeg. Ebben az időszakban állítólag az Arsenal is érdeklődött iránta, s rendre hírbe hozták őt erősebb csapatokkal. Amikor a Nemzeti Sport 2018-ban arról kérdezte, mi a legnagyobb különbség a magyar és a spanyol élvonal között, a következőt válaszolta: „A sebesség. A futball nyelve minden országban ugyanaz, futni kell, passzolni, lőni. De Magyarországon az átvétel után messze helyezkedett tőlem az ellenfél, átgondolhattam, mihez kezdjek. A La Ligában sokkal nehezebb megfordulni a labdával, alig adódik szabad terület, valaki mindig ott van a nyakamon.”

 

– Gyorsan történt minden, egyáltalán volt ideje elbúcsúzni a társaktól?
– Személyesen nem. Egytől egyig üzentek, gratuláltak az átigazoláshoz, de a búcsúzkodásra nem volt idő. Az is vicces, hogy a következő válogatott meccsemet az albán válogatott tagjaként márciusban éppen Spanyolországban játszhatom. Ahogy néztem a versenynaptárt, azt követően lesz egy-két szabadnapom, akkor elrepülök Magyarországra, hogy mindenkitől személyesen búcsúzzak el a Népligetben.

A NAGYOBB MÉRETÉRT KATTINTSON A KÉPRE!

 

– Nem marasztalták a Fradinál?
– Tudták, mekkora lehetőség ez, óriási előrelépés a pályafutásomban. És anyagilag sem járt rosszul az eladásommal a klub. Talán ez sem mellékes.

Európa nem kér az NB I-es edzőkből
Az NB I kritikája, hogy az itt munkát vállaló szakemberekre jószerével nincs kereslet a magyarnál színvonalasabb bajnokságban. Az utóbbi években a Videoton/Mol Fehérvár FC kispadjáról lehetett „dobbantani” – Paulo Sousa   a Sóstóról Izraelbe, a Maccabi Tel-Avivhoz került, onnan Bázel érintésével jutott el Firenzébe, és dolgozott az olasz élvonalbeli Fiorentinánál, majd munkát kapott a francia első osztályban a Bordeaux-nál is. Legutóbb a lengyel válogatott szövetségi kapitányaként találkozhattunk vele, jelenleg pedig a brazil Flamengo edzője. A szerb Marko Nikolics Fehérvárról Moszkvába költözött, 2020 nyarától 2021 októberéig 64 mérkőzésen irányította a Lokomotiv együttesét. A norvég Henning Berg a 2016-2017-es bajnokságban volt a Vidi szakvezetője, most az Omoniáé, és mert a ciprusi bajnokság az erősorrendben jócskán megelőzi a magyart, mondhatjuk, hogy előrelépett. A korábbi FTC-edző, Ricardo Moniz a Fradi előtt a Feyenoordnál, a Hamburgnál és a Salzburgnál is dolgozott, az Üllői út után a Lechia Gdansk, az 1860 München, a Notts County, az FC Eindhoven, a Randers, a Trencín és az Excelsior következett – nem mondhatjuk, hogy a kontinens élcsapatai foglalkoztatták.

 

– Hallani, három és fél millió eurót fizetett önért a spanyol együttes. Azért ez nem kevés pénz...
– Sokat fizettek értem, ebből is látszik, mennyire szerették volna, ha hozzájuk igazolok. Utólag tudtam meg, fél éve figyelnek, többször is jártak a mérkőzésünkön, nem zsákbamacskát vettek. Tudták, ki vagyok, mi jellemző rám, mit várhatnak tőlem. Persze az átigazoláshoz kellett az is, hogy fantasztikus fél évet tudhatok magam mögött, harminc tétmérkőzésen huszonegy gólt szereztem. Jól érzem magam a bőrömben, ezt alighanem a Granada megfigyelői is látták.

A Granada már fél éve felfigyelt a Fradiban nagyszerűen játszó Myrto Uzunira (FOTÓ: TUMBÁSZ HÉDI)

 

GEORGI Attila menedzser, az Újpestről 2017-ben 1.5 millió euróért a spanyol Levantéba szerződő macedón Enisz Bardi ügynöke
 Nem vitás: az OTP Bank Ligából a La Ligába szerződni hatalmas lépés. Áltathatjuk magunkat azzal, hogy az NB I-ben hívták fel magukra a figyelmet, de ez aligha igaz: Enisz Bardi az U21-es Eb-n, Myrto Uzuni a BL-ben, az El-ben és az albán válogatottban mutatott teljesítményével győzte meg a vevőt. A Fradi volt játékosában minden megvan, hogy érvényesüljön ezen a szinten is, gyors, labdabiztos, érzi a kaput. A legnagyobb különbség a játék sebességében van, idő kell mindenkinek, hogy felvegye a ritmust, a taktikai képzettségben is más szinten vannak a spanyol bajnokságban szereplő játékosok. De Myrto Uzuni ott is sikeres lehet.

– Milyen volt az első spanyolországi edzése kedden?
– Jólesett. Mindenki nagyon kedves volt, a csapattársak örömmel fogadtak, fiatal, ambiciózus csapatba kerültem. Már most jól érzem itt magam. Megérkezésemet követően még vasárnap átestem a kötelező orvosi vizsgálaton, hétfőn aláírtuk a papírokat, kedden pedig már ott lehettem a pályán.

– Spanyolország volt az álma? Az ön stílusához talán ez a liga illik a leginkább, nemde?
– Gyerekkorom óta arról álmodom, hogy egyszer topbajnokságban futballozhatok. A La Liga és a Premier League a világ két legerősebb bajnoksága, büszke vagyok rá, hogy mostantól én is a spanyol futball részese lehetek. Emlékszem, tinédzser voltam még, amikor Cristiano Ronaldót és Lionel Messit bálványoztam, előbbi a mai napig a telefonom háttérképéről köszön vissza. Kicsit sajnálom, hogy most éppen egyikük sem Spanyolországban futballozik, de mondani sem kell, így is mennyi kitűnő játékos, ellenfél vár rám. Mostantól ismét rá kell tennem egy lapáttal, még keményebben kell edzenem.

– Milyen útravalót visz magával Magyarországról?
– Tizenkilenc hónapot töltöttem Budapesten, az első pillanattól kezdve otthon éreztem magam. A klubnál azonnal éreztették velem, mennyire fontos láncszem vagyok, a csapattársaim közül néhánnyal életre szóló barátságot kötöttem. A Fradi-szurkolókról külön is szót kell ejtenem, egyszerűen fantasztikusak. Most is itt cseng a fülemben, amikor a nevemet éneklik. Óriási köszönettel tartozom nekik. Úgy érzem, a búcsú nem végleges.

– Ezt hogy érti?
Egyszer visszatérek a Ferencvárosba. Sőt, ezt most meg is ígérem!

Az orosz, a francia, a lengyel és a portugál első osztályba is eljutott néhány külföldi futballista hazánkból

Ha a topligába igazolás meglehetősen ritka is az NB I-ből, más, a magyarnál magasabban jegyzett bajnokságba azért jó néhány légiós eljutott hazánkból. Talán sokan emlékeznek a 21-szeres ecuadori válogatott Cristian Ramírezre, aki 2015 januárjában érkezett a német másodosztályú Düsseldorfból a Ferencvárosba. A 27 éves balhátvéd először kölcsönjátékosként csatlakozott a Fradihoz, amely a nyáron aztán 360 ezer euróért megvette. Az egyszeres magyar bajnok két év után távozott az FK Krasznodarhoz, az orosz élvonalbeli klub másfél millió eurót fizetett érte, azóta pályára lépett a Bajnokok Ligája és az Európa-liga csoportkörében is. Az FTC Somáliát 2012 nyarán egy év kölcsön után 300 ezer euróért végleg megvette a riói Bangutól, majd 2015 augusztusában 2.4 millió euróért továbbadta a Toulouse-nak. A francia élvonalban 84 bajnokin lépett pályára, a Guingamp ellen gólt lőtt. Azóta megjárta Szaúd-Arábiát, jelenleg ismét a Fradi játékosa. A magyar bajnoki címvédő Ihor Haratint tavaly nyáron adta el 900 ezer euróért a Legia Warszawának, a négyszeres ukrán válogatott 2019 januárjában a Zorjától érkezett Budapestre. Ami még a Ferencvárost illeti, David Mateost 2013-ban a Real Madrid B-csapatától igazolta át a magyar rekordbajnok, s két idény után 200 ezer euróért az észak-amerikai profi ligában (MLS) szereplő Orlando Citynek adta el.
A Videoton 2009-ben a Kaposvártól szerezte meg André Alvest, aki 2010-2011-ben 24 találattal lett gólkirály, majd bajnok a fehérvári csapattal, s 2012-ben 230 ezer euróért a ciprusi Omoniához került. Az ötszörös szerb válogatott Marko Scsepovics 2016-ban került Fehérvárra, három év múlva 800 ezer euróért a török Rizesporba távozott. A spanyol Walter Fernández 2011-ben a spanyol másodosztályból érkezett a Vidibe, s 2013 nyarán 700 ezer euróért a belga élvonalbeli Lokerenhez csatlakozott. A ZTE 2010-ben 600 ezer euróért adta el a lett Artjoms Rudnevset a lengyel Lech Poznannak. A Debrecen 2005-ben az osztrák
Riedtől igazolta át Ibrahima Sidibét, s három év múlva a belga Sint-Trui­denhez csatlakozott (a vételárat nem hozták nyilvánosságra).
Akadnak olyanok is, akikért nem kapott pénzt klubjuk, ám magasabban jegyzett ligában folytatták. A Fradiból Emir Dilaver és Michal Nalepa Lengyelországba került, előbbi a Lech Poznanba, utóbbi a Gdanskba, Marek Heinz a cseh élvonalbeli Olomoucba, Ulysse Diallo a portugál első osztályú Arucába igazolt, míg a Vidiből Filipe Oliveira a ciprusi Anorthosziszba, Vítor Gomes a portugál Moreirensébe, Brandao Evandro egy évre kölcsönbe szintén a portugál Olhanensébe került.

 

NS-SZAKÉRTŐ: DÉNES Ferenc sportközgazdász

Minden olyan átigazolás növeli a magyar élvonal értékét, amikor a játékos az NB I-ből erősebb bajnokságba szerződik. A Transfermarkt értékeinél is számít, ki melyik ligából érkezik, és minél többen mennek Magyarországról erősebb bajnokságba, annál értékesebbé válik az NB I. Tehát ezek a transzferek a magyar fiatalok értékét is növelik. Gondoljunk bele, ha azt halljuk, van egy tehetséges horvát futballista, arra felkapjuk a fejünket, míg ha egy tehetséges andorrai játékosról hallunk, azt elengedjük a fülünk mellett. Ezért nagyon fontos az imázs, a márkaérték, és minden egyes ilyen igazolással javul a magyarországi játékosok megítélése. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy Myrto Uzuni átigazolása után hirtelen minden megváltozik, és holnaptól sorban állnak majd az európai topklubok az NB I-es tehetségekért. De kétségtelen, hogy valami elindult. Az ilyen szintű klubok esetében, mint a Granada, fontos szempont, hogy a megszerzett játékos profitot termeljen hosszú távon, és Uzuni esetében nyilvánvalóan úgy ítélték meg, megéri a kockázatot az érte kifizetett pénz. De sajnos még mindig azt látni, hogy a magyar játékosok esetében túlságosan tartanak a rizikófaktortól.