Nincs oly’ erő – Jakus Barnabás publicisztikája

Néhány órán múlt, hogy az 1919-ben alapított Szombathelyi Haladás lekerüljön a magyar sport térképéről. Tavaly december 31-én ugyanis az éjféli határidő előtt nem sokkal közölhette a Haladás Szurkolói Kör elnöke, hogy az egyesület megmentéséért indított gyűjtés sikeresnek bizonyult, összejött az 55 millió forintos összeg, amelyet el tudnak utalni az adóhatóságnak. De hogy jön ide a NAV, a vezérszurkoló és legfőképpen Schäfer András, aki felnőttpályafutása alatt egyetlen percet sem szerepelt a Haladásban?

Mindjárt kifejtem, mielőtt rátérnék, azt javaslom, utazzunk vissza az időbe, egészen 2004 nyaráig. A Nyíregyháza ellen sikeresen megvívott osztályozót követően úgy döntött Bíró Péter, a Haladás futballcsapatának (az anyaegyesülettől, a Haladás VSE-től ekkor már tíz éve külön működött a labdarúgó-szakosztály, a HVSE-ben utánpótlás-nevelés folyt) akkori tulajdonosa, hogy az élvonalbeli tagság meghosszabbítása ellenére elköltözteti az indulási jogot, mivel a pápai önkormányzat kedvezőbb feltételeket kínált, mint a szombathelyi. Úgy tetszett, véget ér a Haladás labdarúgásának akkor már nyolcvanöt éve íródó története, azonban a szurkolók, az önkormányzat és a játékoskeret gerincét adó HVSE összefogásának köszönhetően sikerült megvenni a másodvonalbeli Pápai ELC licencét, így a megfiatalított zöld-fehér csapat egy osztállyal lejjebb, de el tudott indulni.

Az első év még nem hozott sikereket, sőt a pályán a Hali ki is esett volna a másodosztályból, azonban az alsóbb ligák átszervezése miatt az MLSZ felkérte a klubot, induljon az NB II Nyugati csoportjában. A szombathelyi csapat jól bánt fiatal tehetségeivel és ügyesen csábított vissza korábbi meghatározó játékosokat, s bár 2007-ben még egy súlyos pontlevonás miatt elmaradt a feljutás, egy évvel később már összejött. Sőt, az első NB I-es idényben sohasem látott magasságokba jutott a Haladás: 2009. május 30-án bronzérem került Rózsa Dánielék nyakába.

Az elkövetkezendő években a Hali mintaként szolgált a magyar klubok számára. A keretet jellemzően saját nevelésű, helyi kötődésű játékosok alkották, a vezetőedzők bátran szavaztak bizalmat az akadémistáknak, akik éltek is a lehetőséggel, meghatározó szerepet töltöttek be az élvonalban szereplő, olykor még nemzetközi kupaindulást is megcélzó Haladásnál, ahová jó szívvel tért haza sikeres külföldi szereplést követően az egyesülethez több szállal kötődő Halmosi Péter és Király Gábor. A fiatalok közül többek között Kovács Istvánt, Radó Andrást és Kiss Tamást is a magyar labdarúgás nagy reménységének tartották, más kérdés, hogy a Rohonci úton túl nem tudták kihozni magukból, amit sokan bennük láttak.

Az idő vasfoga ekkorra már alapos nyomot hagyott a szombathelyi stadionon, a tribünről mállott a vakolat, a B-középben nyaranta karnyi vastagságú gyom nőtt, de így is tömegek jártak a meccsekre. Felcsendült a diszkósított klubhimnusz (Mikor a Haladás-tizenegy kivonul…), majd a kerítésen álló vezérszurkoló elkiáltotta magát, hogy „niiincs…”, mire a kemény mag folytatta: „…oly’ erő, mely legyőzhetné a csapatunk.” Nem is győzni jártak az ellenfelek a Rohonci útra.

Nyolc-kilenc éve, amikor javában épült az új sportkomplexum Szombathelyen, ideig-óráig úgy tűnt, nem is kell nagynevű külföldi csapatot hívni a megnyitóra, majd az európai szövetség sorsol a kupainduló helyek valamelyikére pályázó Haladásnak. Ezek az álmok azonban szertefoszlottak, az eladott tehetségeket nem sikerült megfelelően pótolni, és amikor 2019 tavaszára fordulva a bennmaradást érő 10. helytől tetemes lemaradásra lévő klub állományát drága légiósokkal erősítették meg, joggal vetődött fel a szurkolókban a kérdés: mégis miért nem a jövő csapatát építik inkább?

Ennek a túlköltekezésnek meg is lett a böjtje, a századik évfordulón úgy nézett ki, a százmilliós tartozást maga előtt görgető futballklub akár meg is szűnhet. Az utolsó pillanatban, 2019 decemberében azonban sikerült megmenteni a Haladást, és azt követően – hasonlóan a 2006–2008 közötti időszakhoz – újra sikeres koncepció mentén épülhetett a csapat. A nyugodt környezet kedvezően hatott, 2021 őszén sokáig vezette a másodosztályt a zöld-fehér együttes, de 2022 tavaszára kipukkadt. Ekkorra már új tulajdonos diktált a Rohonci úton, Homlok Zsolt és az ő „jobbkeze”, Szántó Erzsébet ügyvezető drasztikusan átalakította a keretet, meghatározó szereplőket küldött el, miközben irreális ígéretekkel (elhangzott, hogy Szombathelyen épülne a magyar Ajax…) állt a szurkolók elé. 2023 telére kiderült, hogy a kassza üres, a várt befektető utalása sohasem érkezett meg. A játékosok és az edzők hónapokon át fizetést sem kaptak, senki sem csodálkozott azon, hogy 2024 májusában az MLSZ nem adott indulási jogot a Haladásnak a következő idényre, a végletekig eladósodó cég felszámolása meg is kezdődött tavaly nyáron.

A történelem ismételte önmagát, húsz év után az utánpótlás-nevelő (és időközben saját játékosaiból NB III-as csapatot építő, ám abból az osztályból a pályán kieső) HVSE, az önkormányzat és a szurkolók ismét összefogtak, az MLSZ néhány nappal az idény rajtja előtt felkérte az egyesületet, hogy induljon az NB III Északnyugati csoportjában. Ha kellett, a drukkerek vízzel és sportszerekkel támogatták a játékosokat, miközben az önkormányzat azon dolgozott, hogy új alapokra helyezze a labdarúgást. A terv az lett volna, hogy a szintén nehéz anyagi helyzetben lévő HVSE átadja a licencet az új, városi tulajdonban lévő kft.-nek.

2024 decemberének végén úgy tetszett, hogy ebből semmi sem lesz, mert nincs, aki kifizesse a szintén Homlok által elnökölt HVSE felhalmozott köztartozását az adóhatóságnak, amely így nem tud nullás igazolást kiállítani, anélkül pedig nem lehet átadni az indulási jogot. Más megoldás nem lévén a szurkolók kezdtek gyűjtésbe, amelybe a Haladás régi játékosai, edzői mellett Schäfer András is milliókkal szállt be, aki a Haliban nevelkedett, de az Union Berlin légiósa felnőttként egyetlen percet sem futballozott a vasiaknál. (És azóta tulajdonrészt is vásárolt a klubban.) A szilveszter éjféli határidő előtt néhány órával Keringer Zsolt, a Haladás Szurkolói Kör vezetője közölte, összejött az 55 millió forint, ami a HVSE megmenekülésének első feltétele.

A szombathelyi futballt tehát nem először és nem másodszor mentette meg a szurkolói összefogás, el lehetett kezdeni a harmadosztályban kieső helyen álló csapat megerősítését és felkészítését a Kelen SC elleni rajtra.

Március 2-án vasárnap kivirult a világ a Rohonci út felett, a B-közép „megtörhetetlen” feliratú koreográfiával fogadta a csapatát, a Hali a régi időkre emlékeztető hangulatban, 3–0-ra nyert az újbudaiak ellen. Ráadásul másnap, azaz március 3-án Vámos Zoltán, a Vas vármegyei főispán közölte, rövidesen megjelenik két kormányhatározat, amely egyebek mellett az elmaradt bérek és a létesítményhasználat elmaradásainak kifizetéséről rendelkezik, valamint arról, hogy az egyesület továbbra is benn marad a kiemelt vidéki sportegyesületek támogatási körében.

Az Orbán Viktor miniszterelnök személyes javaslatára megszavazott kormányhatározatok megjelentek, a Haladás megmentésének legutóbbi kísérlete is sikeresen zárult. A megújuláshoz szükséges stabil alapokat az állam, az önkormányzat és a szurkolók együtt tették le, most pedig kezdődhet az érdemi munka, hogy a szombathelyi futball rövid időn belül visszakerülhessen a múltja és a mindenkori magyar labdarúgásban betöltött szerepe alapján megillető helyére, az élvonalba. A HVSE 900, többségében utánpótláskorú sportolója és edzőik is fellélegezhetnek, az új elnök, Bokor Zsolt által vezetett egyesület működése immáron adva van.

Szóval igazuk van a szurkolóknak, tényleg nincs oly’ erő, amely legyőzhetné a Haladást.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!