„Kilencéves koromban Nyíregyházán, ahol végigjártam a „szamárlétrát", és két szezont a felnőtteknél is játszottam. Détári Lajosnál mutatkoztam be az NB I-ben tizenhat évesen, majd a következő évben már az NB II-ben voltunk a Szparival. A gimnázium elvégzése után kerültem hozzájuk. 15 éves koromtól játszottam a különböző korosztályos válogatottakban, és volt egy U-18-as meccsünk az ukránokkal, ahol három gólt sikerült rúgnom, s ezt követően vittek el a Dinamo Kijevhez – emlékezett vissza a kezdetekre, illetve az ukrajnai időszakra Farkas Balázs balmazfoci.hu-nak adott interjúban. – Azonnal a felnőttcsapathoz kerültem, ahol minden jól indult. Játszottam a Dinamóban, a magyar olimpiai-, és felnőtt válogatottban. Aztán edző-, sportigazgatóváltás is történt a klubnál, majd következett az első komolyabb sérülésem. A jobb térdemben elszakadt a térdszalag, s jött az első műtét 2008-ban."
Farkas karrierjét ettől kezdve megtörték a sérülések, pedig korábban még a Manchester United is érdeklődött iránta.
„Igen, abban az időben is figyelték, keresték a nagy klubok a fiatal tehetségeket, és Sir Alex Ferguson is látott egy – azt hiszem, hogy korosztályos válogatott – mérkőzésen. Fel is vették a menedzseremmel a kapcsolatot, de az első komolyabb sérülésem »pontot tett« erre, és meg is szakadt ez a vonal. Ám ez is segített engem abban, hogy a kényszerű kihagyások után újra és újra talpra tudjak állni" – fogalmazott ezzel kapcsolatban a támadó.
„A kijevi keresztszalag-szakadással a jobb térdemben kezdődött a sérülések időszaka, amiből visszatérve izomsérüléseim voltak a Videotonnál. Debrecenben lágyékproblémám volt, majd a bal térdemben szakadt el a keresztszalag. Győrbe már sérülten érkeztem, ahol egy nem jól sikerült műtétet kellett egy újabbal korrigálni, ami után hosszabb kihagyásom volt. 2013 nyarától pedig nem önszántamból álltam le a játékkal, de ez az időszak a rehabilitációról szólt –nyilatkozta Farkas, majd azt is kifejtette, hogyan került Balmazújvárosba.
„Feczkó Tamás ismert, s a helyzetemet is, a klub pedig korrekt volt, mellém állt, segített. 2015 májusában már itt játszhattam, de ezt követően újra megsérült a térdem, újabb műtét következett. Most úgy látom, hogy jó úton haladok afelé, hogy ismét felépítsem magam, és a régi legyek. Ha már tízszeres bajnok, és gólkirály lennék, akkor is azt mondanám, mint amit most érzek. Szeretném azt csinálni, amit szeretek. Focizni, élvezni a mérkőzések, az edzések hangulatát, még nagyon sokáig. Sikereket elérni a klubbal, lehetőleg mindig győztesként levonulni pályáról. Most nagyon jól vagyok, a sérülésekkel kapcsolatban pedig immár óvatos vagyok. Ha érzem a problémát, inkább kihagyok két-három napot, hogy a nagyobb gondot megelőzzem. Szerencsére ezt a szakmai stábunk is tolerálja.”