Mezskandalum – anno – Kő András publicisztikája

Zsák Károlyt, az 1910-es, ’20-as évek magyar futballválogatottjának kapusát a klubhűség mintaképeként emlegeti az utókor, mert amíg futballozott, egyetlen csapatban játszott, a 33 FC-ben. (A Hariháromban, ahogy becézték.) Ma ez ritkaság. Hát, más világ volt… A mezek is megváltoztak; boldogan ficánkolnak a szebbnél szebb trikókban a futballisták, lásd a Fradi játékosait az egyik feszesen virító, új, vízszintes, zöld-fehér csíkos mezükben, a klub címerével. (Sokáig csak a dressz szó járta, 1902-ben még azt írta a Pesti Hírlap: „az F. T. C. zöld-fehér dresszben játszik”. 1939-ben már az jelenik meg a Képes Sportban: „először ölti magára a címeres mezt”.)

Mez, te édes, te aranyos, te sokatmondó, te elmaradhatatlan kelléke a játéknak, úgy ragyogsz a zöld gyepen, mintha aranyfényben fürödnél a játékosok között. Élsz és uralkodsz mindaddig, amíg futballjáték lesz a földön. 

Megesett azonban, hogy egy alkalommal „fellázadtak” a mezek, amiből aztán skandalum kerekedett. Idézzük fel a történteket. 1955. április 11-én a Fradi – bocsánat, a Kinizsi – zöld-fehér szerelésben játszott Bécsben a Rapid ellen, 2:2 volt az eredmény. Az osztrák csapatban a világhírű Ze­man védett, s előtte Körner I, Körner II és Hanappi futballozott. Miért a mez emlegetése? – kérdezheti az olvasó, hiszen a Fradi színe zöld-fehér. Igen, csakhogy a kommunista diktatúra beköszöntével az 1949–50-es bajnokságot már nem Ferencváros névvel játszotta végig a csapat, hanem az Élelmezési Dolgozók Szakszervezete központi egyesülete lett, és felvette az ÉDOSZ, majd az 1951-es bajnokságtól a Kinizsi nevet, a csapat színét pedig – hogy semmiben se emlékeztessen a múltra – piros-fehérre változtatták. Gyalázatos lépés volt!

1955-ben, amikor már a változás szele kezdett fújdogálni, a Kinizsi akkori vezetői bátor lépésre szánták el magukat: a húsvéti torna bécsi mérkőzésén, hosszú évek után ismét, zöld-fehér szerelésben léptek pályára! Az eset azonban nem maradhatott sub rosa. Siető tollal, 1955. április 29-i keltezéssel Sági György, a Demokratikus Ifjúsági Szövetség (DISZ) központi vezetőségének egyik munkatársa levelet juttatott el Kádas Istvánhoz, a DISZ központi vezetősége titkárához, és részletesen beszámolt a mezcseréről. Kádas továbbította a sorokat a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetősége titkárának, Vég Bélának.

„Onódy elvtárs egy alkalommal felvetette Sebes elvtársnak – áll Sági levelében –, hogy jó lenne, ha újra zöld-fehér mezben játszhatna a Kinizsi, Ferencvárosi Kinizsi néven. Sebes elvtárs nem mondott ellent a felvetésnek, ami bátorságot adott Onódynak arra, hogy […] kivigyék Bécsbe az említett felszerelést.” Onódy Lajos – az 1964-ben Onódy-per néven elhíresült büntetőeljárás elsőrendű vádlottja – 1953-tól az FTC (akkori nevén Budapesti Kinizsi) labdarúgó-szakosztályának vezetője volt, Sebes Gusztáv a labdarúgó Aranycsapat szakvezetője, egyben (1956 őszéig) a sporthivatal elnökhelyettese, Száraz István pedig a Kinizsi elnöke.

„Száraz elvtárs tíz perccel a kezdés előtt ment be az öltözőbe – folytatódik Sági levele –, és akkor látta, hogy a játékosok zöld-fehér mezben vannak. […] Ő tiltakozott, de Onódy elvtárs azt mondta, hogy saját felelősségére ebben játszhat a csapat, mert Sebes elvtárs is egyetértett. Száraz elvtárs ezt tudomásul vette.”

Elképzelem, milyen izgalommal készülődött a társaság a bécsi meccsre. S milyen dobogó szívvel nyúltak az öltözőben a zöld-fehér mezekhez a játékosok. Nézegették, forgatták, megsimogatták őket, megnézték magukat a tükörben. Bizonyára már Pesten tudták, hogy Bécsben „bezöldülnek”, de az öltözőben már más volt a helyzet. Csak az elnököt nem avatták be a tervbe. (Jut eszembe: a Fradi-öregfiúk a tilalom idején is zöld-fehérben lépett pályára.) És az sem izgatta Onódyt, hogy a Rapid színe ugyancsak zöld-fehér. A csapat a következő összeállításban lépett pályára: Gulyás – Mátrai, Kispéter, Dalnoki – Szabó, Dékány – Budai, Orosz, Ombódi, Vilezsál, Fenyvesi. Micsoda csapat! (Nem véletlenül nyerték meg a tornát a Honvéd, a Rapid és az Austria előtt.)

A levél további részében arról olvashatunk, hogy a vizsgálat után összeült a szakszervezet elnöksége. A tanácskozásra meghívták Sebes Gusztávot is, aki védelmébe vette Onódyt, és felfújt ügynek látta a történteket. „Sebes elvtárs még azzal is megerősítette a zöld-fehér mez használatának helyességét, hogy a nyugati országok csak a régi nevükön akarják lekötni a magyar csapatokkal a mérkőzéseket. […] Onódy azt is mondta, hogy kereskedelmi üzlet ez, mert a Ferencvárosi Kinizsi és a zöld-fehér mez több pénzt jelent a csapatoknak…”

Mennyire igaza volt! Az elnökség tagjainak többsége azonban elítélte a történteket. Határozat született arról, hogy Onódy Lajost azonnal le kell váltani, Száraz Istvánt pedig egy hónapra fel kell függeszteni az állásából.

Május 16-án Terényi Imre, a párt adminisztratív osztályának munkatársa feljegyzést készített az ügyről. „Szigorúan bizalmas!” – olvashatjuk. Alább pedig a következőket: „Az eset kapcsán kiderült, hogy vezető labdarúgócsapataink – tudomásunk nélkül – rendszeresen használták külföldi útjaik alkalmával a régi egyesületi neveket és színeket. Például a Vörös Lobogó Törökországban MTK néven és MTK címerrel szerepelt, a Vasas Izzó Franciaországban Újpesti Tungsram néven, lila-fehérben… Az OTSB nemzetközi osztálya több esetben Ferencváros, MTK, Újpest stb. néven kötötte le a mérkőzéseket, hogy jobb ajánlatot kapjon.”

Terényi megerősíti, hogy Sebes Gusztáv az elnökségi ülésen kijelentette: a zöld-fehér szín használata jó taktikai húzás volt, nincs ebben semmi politika. „Javasoljuk – írja –, az OTSB kapjon utasítást, hogy ezt a tűrhetetlen gyakorlatot teljesen számolja fel. Az OTSB állapítsa meg a konkrét személyek felelősségét a felsorolt együttesek részéről, valamint Sebes Gusztáv és Krajcsovits István [a sporthivatal nemzetközi osztályának vezetője] elvtársak felelősségét, és tegye meg a szükséges intézkedéseket.” Kézírással ez áll a papíron: „L[ássa] Keleti [Keleti Ferenc az MDP KV adminisztratív osztályát vezette.] „A javaslattal egyetértek. Légy szíves intézkedj. V. 19. Vég”

Keleti Ferenc is levelet fogalmaz, mégpedig Hegyi Gyulának, a sporthivatal elnökének: „A fentiek iránt a központi vezetőség titkárai is érdeklődnek, és olyan álláspont alakult ki, hogy a legrövidebb időn belül fel kell számolni ezt a politikailag káros gyakorlatot…”

Onódy Lajost leváltották, egy év elteltével azonban Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke egy hosszú, személyes beszélgetés után visszahelyezte pozíciójába. Egy Üllői úti Kinizsi–Csepeli Vasas mérkőzés után a fradisták már nem játszottak soha többé piros-fehérben. 1956 októberét írtuk… A forradalmakat nem csinálják, hanem jönnek. Egy forradalom természetes növekedés eredménye, miként a tölgyé. A múltból emelkedik ki, és gyökerei a távoli messzeségbe nyúlnak. November elsején 14 órára összehívták a sportkör edzőit, a volt szakosztályvezetőket – köztük Onódy Lajost is –, és kimondták az FTC újjáalakulását. Onódy Lajos 1996-ban halt meg. Én még beszéltem vele a zöld-fehér mez 1955-ös kálváriájáról. Élete végéig büszke volt arra, hogy az 1955-ös húsvéti torna bécsi mérkőzésén zöld-fehér mezben játszatta a Fradit a Rapid ellen.

„Amikor egy nép drasztikus változást él át anélkül, hogy az egyéni cselekvésnek, az önfejlesztésnek kielégítő mozgástere lenne, az emberek szomjazni kezdik a hitet, a büszkeséget, az egységet.” (Eric Hoffer amerikai filozófus)

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!