Nyári zivatar – Malonyai Péter publicisztikája

MIELŐTT BELEKEZDENÉK a mai történetbe, el kell mondanom, hogy felhívott László Csaba. Az elmúlt héten az edzőbuktatásról írtam, ő pedig elmondta, hogy az MTK-nál valóban nem kért belőle az öltöző, ám a Fradinál nem volt gond, tévesek az információim. Készséggel helyt adok László Csaba szavainak, már csak azért is, mert az érzékenység ilyenkor nyáron igencsak általános – a kluboknál is. Főként ott, ahol nagy a jövés-menés, márpedig ez idén néhány helyen alapjaiban változott meg minden. Több a titok, mint a tény – viharról azért nem beszélnék, kis piac a miénk, ám zivatarról mindenképp, aztán meglátjuk, mikorra lesz, lesz-e egyáltalán kék az ég.

Diósgyőrben például Kovács Zoltán lett a sport­igazgató. Elődje, Horváth Csenger úgy fél évig húzta. Visszakerestem a székfoglalóját, alaposan elmagyarázta a koncepcióját, hogy nem igazán értettem, mi is a szándéka, nyilván az én hibám, néha bizony csak nehezen birkózom meg az „újfutball” nyelvvel. Azt mindenesetre elmondta, hogy marad az edző Vladimir Radenkovics, persze nem maradt, jött Valdas Dambrauskas, és ment is, mert Kovács sportigazgató már annak örül, hogy ismét Radenkovicsé a kispad, akivel dolgozott már együtt.

Nálam csavar a történetben, hogy Kovács már volt sportigazgató a DVTK-nál, 2014-ben két héttel a szerződése lejárta előtt mondott fel a klubnál, hívta az Újpest. Kevesebb mint egy évig volt ott sportigazgató, később tanácsadóként dolgozott a klubnál, onnan szólították most vissza, aminek örült, mert – mint mondta – tanácsadónak még fiatal, a sport­igazgató az igazi posztja. Hogy miért nem lehetett újra sportigazgató otthon, „hazájában”, Újpesten, az nagy kérdés, s nincs rá elfogadható válasz. Egy olasz újságíró, Lorenzo Lepore úgy tudta, hogy szerb sportigazgatójuk lesz az újpestieknek, ám a klub helyesbített, Dragan Mladenovics az utánpótlásnál kap szerepet.

Debrecenben megúszták a kiesést, s annak is örültek, hogy ötezer fölötti volt az átlagnézőszám (5680). A bennmaradást érő meccsen (Fehérvár: 3–0) Nestor El Maestro dirigált, akinek a szerződése az élvonalban maradással egy évvel meghosszabbodott, 2027 nyaráig lett érvényes. Ehhez képest az edzőnek mennie kellett, nyilván nem üres zsebbel távozott, hiszen hiába a közös megegyezés, egy kétesztendős munkaviszony kiváltása nem két fillér.

Az ok egyszerű, a tulajdonos, a francia Ike Thierry Zaengel kihátrált az élről, eleve csak három évre vállalta a finanszírozást, jött a spanyol hátterű Five Eleven Capital s vele Sergio Navarro – edzőnek, akivel már el is utazott a csapat az ausztriai edzőtáborba. Az új tulajdonos jelentős voltára – mondják – a szakmai vezető, Antonio Cordón a garancia. Köze volt Rodri és Kylian Mbappé kiteljesedéséhez, többször járt Debrecenben, hogy megismerje a klubot. Ha ő ül le a kispadra, feltehetően nagyobb az esély az újjászületésre, mint Sergio Navarrónál, akit jó ismerősei segítenek, de szerencsére maradt a stábban magyar is, Dombi Tiborral az élen. A keretben ott van Dzsudzsák Balázs, akinek egyelőre nincs szerződése, hogy Kispestre megy sportigazgatónak vagy játékosnak, már nem hír. Mindenesetre annyit tudni, hogy ha valakinek, hát neki elege volt El Maestróból, aki csapatkapitányként csak csereként számított rá. Ha van megalázó helyzet, akkor ez az, mondhat akárki akármit, esetében (is) méltatlan volt az edzői erőfitogtatás.

Zalaegerszegen is nagyot fordult a világ. Az eddigi tulajdonos, Végh Gábor és Sallói István sport­igazgató már nincs a ZTE-nél, más kérdés, hogy a klub honlapján még Végh Gábor köszöntője szerepel – a 2022–2023-as (!) idényre. Semmi sem a régi, az elmúlt héten bejelentették, hogy argentinok vezényelnek, Damián Pedrosa ügyvezető elnökként, Andrés Jornet pedig sportért felelős elnökként dolgozik. A közlés kissé lyukas volt, hiszen a tulajdonrészek elosztásáról és szakmai kérdésekről még kérdezni sem lehetett. 

Az argentin duó nem fukarkodott a szép szavakkal. „Nagyon boldogok vagyunk, hogy itt lehetünk. Hatalmas elkötelezettséggel és felelősséggel érkeztünk Zalaegerszegre, ahol máris otthon érezzük magunkat” – így Damián Pedrosa, aki meg tudta fejelni mindezt: „Nem könnyű ilyen klubot találni a világon, mint a ZTE. A közösség nagyszerű, továbbá hatalmas tehetségek vannak. Remek a klub, a csapat és a közösség, a kemény munka pedig meghozza majd a gyümölcsét. Nem ígérek őrült, nem reális dolgokat, a mi hitvallásunk a kemény munka.” Andrés Jornet sem ment a szomszédba szép szavakért: „A célunk az, hogy a ZTE stabil élvonalbeli csapat legyen Magyarországon, s tehetséges magyar fiatalokkal, valamint ígéretes külföldiekkel érjünk el sikereket.” A kispad az utolsó pillanatig üres maradt, az hamar eldőlt, hogy Mihalecz István vezetőedző, Nikházi Márk másodedző és Vlaszák Géza kapusedző nem lesz ZTE-alkalmazott. Aztán a felkészülés kezdetére csak kiderült, hogy a portugál Nuno Campos lesz a mester.

Nekem is roppant szimpatikus a ZTE, de azért ne feledjük, hogy az elmúlt idényben a kiesés ellen küzdött. És az is fontos, amit Végh Gábor mondott búcsúzóul. Eszerint tíz év alatt sem találta meg azokat a helyi üzletembereket, akik a klub mellé álltak volna. Pedig hosszú távon akkor remélhető csak siker, ha a helyi vállalkozók nagy számban kezdik támogatni a klubot.

Ez persze nem csupán Zalaegerszegen gond, máshol is. Jelzésértékű, hogy Székesfehérváron az önkormányzatnak kellett egy esztendőre vállalnia az immáron NB II-es csapat működését. Cser-Palkovics András polgármester mondta, hogy akármerre járt a városban, mindenütt kérték, hogy mentse meg a klubot. És amellett sem lehet elmenni szó nélkül, hogy a városi közgyűlés 19 igen és két tartózkodás mellett fogadta el a tulajdonlási javaslatot.

Az önkormányzat 1 forintért (!) lett gazda, ennyiért adta el a Vidit Garancsi István. Ez az 1 forintos ár kétélű jelenség. Felfogható annak, hogy a tulajdonos nagyvonalú, ám úgy is, hogy mindegy, hogy gyakorlatilag ingyen, csak vigye már el valaki a portékát.

A város egy évre szerződött, miközben – ez az én véleményem – vidéken alapvetően az önkormányzatoknak kellene a csapatok mögött állniuk. A közönség, a lokálpatriotizmus miatt. Tudom, ismerve a települések anyagi viszonyait, ez még álomnak is merész, de a normális attól még normális, hogy kivitelezhetetlen.

Az viszont már biztos, hogy Boér Gábor lesz az edző – ezt máris sokan vitatják. Azzal érvelve, hogy ha már újra hivatalosan is Videoton lesz a Vidi, nem ártott volna helyi kötődésű edzőre bízni a csapatot. Horváth Ferenc például kifejezetten sértve érzi magát, hogy meg sem keresték – érzékenysége érthető. „Teljesen egyetértek azzal a kijelentéssel, hogy az identitását vesztette a csapat. Úgy gondolom, ha sikerült elintézni azt, hogy visszakapja a nevét a gárda, s mellé kineveztek volna egy helyi kötődésű edzőt, akkor az a szurkolóknak se jelentett volna gondot. Annak ellenére sem, hogy azért a magyar edzők hallatán sokszor előítéletesek, és mindenki problémát jelent számukra. Persze, a vezetőknél elfogadom, hátrány az, hogy két éven át Cipruson dolgoztam, de az összes meccset láttam, legyen szó NB I-es vagy NB II-es összecsapásról. A lényeg, hogy nem kerestek meg Fehérvárról, és ez fáj, megvisel” – magyarázta.

Diósgyőr, Debrecen, Zalaegerszeg, Székesfehérvár – itt szóltak a leghangosabban a hírek az elmúlt hetekben. Ami engem illet, miközben köszöntöm a jövevényeket, érdekelne az is, hogy mi lesz azokkal a magyar szakemberekkel, akik kénytelenek meghajolni az újonnan érkezettek előtt. Akikről aligha tudtam volna meg akármit is, ha nem Magyarországon igyekeznek befektetni, s talán életükben nem írtak le eddig annyi jót, mint nálunk – előlegként.

Nem is gondolnak arra, hogy hamarosan jön a neheze, zivatar után esetleg vihar – meccset kell játszani.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!