Szigorúbb szerződéseket! – Őri B. Péter publicisztikája

MIVEL ITTHON A SPORTBAN a szerződések nagy része titkos, nem tudható, hogy például Sztanyisz­lav Csercseszov, a Ferencváros múlt héten, a csapat történelmi veresége után villámgyorsan menesztett vezetőedzője mennyi pénzt kap végkielégítésül. Annyi ismert a sajtóhírekből, hogy igényt tart a neki és stábtagjainak járó pénzre.

A jog alapján ez természetes, ami papírra lett vetve, azt a munkáltatónak teljesítenie kell, még akkor is, ha éppen a munkavállaló teljesítménye is hozzájárult az óriási blamához, a kieséshez a Bajnokok Ligája első selejtezőkörében a feröeri félamatőr Klaksvík ellen. Ám nagy kérdés, nem lehetne-e másképpen megkötni a kontraktusokat. Például beleírni azt, hogy ha a fenti esethez hasonlóan küldik el a vezetőedzőt, akkor nem jár neki végkielégítés, hiába szól határozott időre a megállapodás. Gondoljunk csak bele, ha egy vállalatot az egyik dolgozója hibája miatt ér hatalmas veszteség, nem valószínű, hogy nagyon megdicsérik az illetőt, nem jár neki jutalom, persze, ha határozatlan idejű a szerződése, az is más helyzet.

Az FTC-t azzal, hogy nem folytathatja a BL selejtezőjének második fordulójában, s így minden esélyét elveszítette a hőn áhított cél, a Bajnokok Ligája csoportköre elérésére, hatalmas anyagi veszteség érte, ráadásul a Csercseszovnak és a távozó stábtagoknak kifizetendő nem kevés pénz is nagyon fájhat. Ám a jog betartása nem érzelmi és gazdasági kérdés, ezért javasolnám a főnököknek az olyan szerződéseket, amelyek eleve kizárják a hasonló eseteket. Kérdés persze, hogy ezeket ilyen tartalommal aláírná-e a szerződő másik fél.

Egy klub és egy vezetőedző közötti megállapodásnak olyannak kell(ene) lennie, hogy érdekeltté tegye az illetőt a minél jobb eredmény elérésére, mondjuk, ha veretlenül szerzi meg a csapat a bajnoki címet, ennyi és ennyi bónuszt kap, ha a Magyar Kupában eddig és eddig jut el, mennyivel növekszik a bankszámlája, hogy a nemzetközi kupamenetelés mennyit hoz a saját konyhájára, és így tovább. Ugyanakkor benne kellene lennie, hogyha az NB I-ben a sorozat végén nem éri el csapatával az előre meghatározott helyezést, ennyivel lesz vékonyabb a pénztárcája. Ha az MK-ban egy több osztállyal lejjebb szereplő együttes búcsúztatja a gárdát, bizony ugrik a remélt prémium. Ha a nemzetközi kupában egy félamatőr, eddig szinte semmilyen eredményt el nem érő klub játékosai és vezetői örülhetnek a továbbjutásnak, akkor a fejcsóválás és az ejnye-bejnye mellett a pénzügyesnek is legyen dolga, azaz csökkenjen a havi járandóság.

Sokan biztosan a fejüket csóválják minderre, pedig ha profizmusról beszélünk, akkor a teljesítménynek és a javadalmazásnak összhangban kell(ene) lennie. Annak ellenére is, hogy a mai világban, amikor sokkal több pénz forog a sportban, luxus és a gazdasági érdekekkel teljesen ellentétes, hogy egy munkavállalónak távozása esetén hibája, kudarca, a klubot szakmailag és gazdaságilag hátrányosan érintő eredménye után ugyanúgy járjon minden, mint fordított esetekben.

Itthon tehát a szerződések tartalma szinte titkosabb, mint az, hogy az atomfegyvereket működésbe hozó gomb megnyomásához elengedhetetlen kód milyen számokat, betűket tartalmaz. Persze mivel az ismeretek hiányosak, lehet, hogy a kontraktusok szövege az óhajomnak megfelelő, de nem vagyok naiv, hogy ez valóban így lenne, arra nem sok pénzt tennék fel.

Ha már szerződések: sohasem értettem, hogy egy szponzori, névadói megállapodásban miért nincsenek arról pontok, hogy ha egy csapat sorozatban veszít, egy játékosa a pályán és a civil életben méltatlan viselkedésével kivívja a nép haragját, s még lehetne sorolni a negatívumokat, akkor a nem kevés pénzt adó cég, vállalat, ilyen-olyan csoportosulás miért nem csökkenti a támogatás összegét, vagy végső esetben miért nem bontja fel a szerződést. Képzeljük csak el, ha egy vállalat neve, mondjuk, egy focicsapat eredménytelensége, esetleg kínosabb ügyei miatt forog, akkor az mennyire negatív reklám az adott társaságnak. S ebben az esetben ne utaljunk az egykori, Amerikában világhírűvé váló magyar származású színésznőre és szépségkirálynőre, Gábor Zsazsára, aki azt mondta, mindegy, hogy mit, csak írjanak róla. Hiszen a vereségek, kudarcok miatt a mindehhez a nevét adó cég is rossz színben tűnik fel.

A közelmúltban a Mol kiszállt a fehérvári futballklubból. A szerződést meg nem hosszabbító, remekül prosperáló olajcég diplomatikus közleményében a pontos ok közlése nélkül búcsúzott. Naivitás lenne azt hinni, hogy a Vidi legutóbbi idénybeli nagyon rossz szereplése miatt kevesebb benzint adott el a társaság, de bizonyosan arra is gondolhattak a vezetők, nem hiányzik nekünk, hogy ilyen gyakran negatív környezetben hangozzék el a nevünk. A Mol lépését üdvözlendőnek tartom, és javasolnám, hogy ezen területen is legyenek az eddigieknél sokkal szigorúbb, több mindenre kiterjedő szerződések.

Egyetlen esetre emlékszem – nem ma volt –, amikor a főtámogató egy balhé (és milyen hatalmas balhé!) után közleményt adott ki. Húsz évvel ezelőtt az NB I utolsó fordulójában az Üllői úti stadionban játszották a Ferencváros–Debrecen mérkőzést. A tét a bajnoki cím, a Fradinak nyernie kellett volna a hőn áhított aranyérem megszerzéséhez. Ám a meccsen nem született gól, ezzel az MTK lett az első. A feldühödött szurkolók bánatukban nem a zsebkendőjüket vették elő, hanem berohantak a gyepre, megrúgták a vendégek vezetőedzőjét, és saját játékosaikat sem kímélték. Törtek-zúztak, félelmetes volt a légkör, a rendőrség is csak késve érkezett a pályára. Tököli Attila például a történtek miatt bejelentette, hogy abbahagyja a futballt. Témánk szempontjából az az érdekes, hogy bár ilyen esetek ritkán fordultak elő, a támogató is elítélte a vandalizmust, igaz, nem bontotta fel a szerződést. A Westel az MTI álltal összefoglalt közleményében hangsúlyozta, a jövőben is azt szorgalmazza, hogy az ilyen eseteket megelőzzék, illetve a rendbontókat megbüntessék. A mobilszolgáltató a sportszerű verseny híveként megdöbbenve és szomorúan vette tudomásul, hogy mérkőzések az indokolatlan indulatok és agresszió színterévé válhattak. A társaság remélte, hogy a törvényi háttér megfelelő alkalmazása, illetve szükség szerinti módosítása, valamint az illetékesek következetes fellépése lehetőséget nyújt ahhoz, hogy a jövőben az ilyen botrányok elkerülhetők legyenek. S befejezésül annak az óhajának is hangot adott, az eset nem maradhat következmények nélkül.

Mivel, ismétlem, a szerződések nagyon titkosak, nem tudom, hogy egy klub és bármely főtámogatója közötti kontraktusban kitérnek-e arra, hogyha a támogatott csapat akár az eredménytelensége miatt, akár morális téren rontja a cég renoméját, és a balhék, a rossz játék következtében nem jó színben tűnik fel a támogató, akkor bizony a történések súlyossága szerint módosulhat az az összeg, amiben a tenyérbe csapás kezdetén megállapodtak, vagy fel is bontható, meg is szüntethető a szerződés.

Azt viszont tudom, hogy a megszokás nagy úr, de mai pénzcentrikus világunkban amatőr megoldás olyan megállapodásokat kötni, amelyek nem térnek ki a fent említett témákra. Persze, ha csapataink győznek, a szurkolók nem balhéznak, akkor tekintsék tárgytalannak e gondolatokat, akkor a szerződések úgy jók, ahogy most vannak. De bármennyire is szurkolok ezért, valószínűleg mindig lesz valami, ami nem jó, mindig lesz valaki, aki balhézni fog, így ha rajtam múlna, szigorítanám a szerződéseket.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!