Népsport: két nyári hónap Losoncon

A BAK csapata az FTC elleni kupadöntőn, jobbról a harmadik Schaffer Spéci, aki nemcsak a termetével emelkedett ki a csapatból – mindent tudott, ha lassan is

Schaffer Alfréd a halála után csaknem nyolcvan évvel is képes meglepni az embert.

„Hát: így kell futballozni!”Állítólag ez a mondat hagyta el a derék Spéci száját, amikor a kilencedik gólját követően kiállt a játékból a rimaszombatiak elleni hazai mérkőzésen, Losoncon. Schaffer ugyanis      „fiatalkorában Losoncon volt állásban. Persze, ott is sokat foglalkozott a futballal s a Losonci AC edzéseit vezette”.A LAC aznap gyengén muzsikált, Schaffer a nézőtéren dühöngött, majd megunva a kapálódzást, átöltözött és pályára küldte saját magát. Aztán – elkezdte termelni a gólokat.

A történetet a Nemzeti Sport 1932. június 19-i számában elevenítette fel, ám az jóval korábbi, 1913-as keltezésű. S az utókor számára teljesen ismeretlen.

Köztudott, hogy a csodálatosan tekervényes és eredményes karriert befutó Schaffer 1912 szeptemberében került Tatabányáról a BAK-ba. Ismert az is, hogy 1913 végén átigazolását kérte az MTK-ba, és a következő évtől már a kék-fehérek sorait erősítette. Ismert, hogy a kis BAK – 1910 és 1915 között hivatalosan Budapesti-Csepeli AK – a tízes évek első felében élte virágkorát, 1911–1912-ben bajnoki bronzérmet nyert, egy évre rá pedig döntős volt a Magyar Kupában. A sikerben Schaffer Alfréd is tevékeny részt vállalt. Majd a nyári szünet nagy részét, ugye, a fővárostól száz kilométerre, a felvidéki Losoncon töltötte.

A tekintélyes sportrovatot fenntartó Az Újság tudósítói 1912 őszén árgus szemekkel figyelték a Tatabányáról érkező labdarúgót. A lap szerint „nagyon hamar a reprezentatív klasszisba fog emelkedni. Fejlett technikája erőteljes lövésekkel párosul, ő maga is erős fizikumú játékos s így előrelátható szép football-karrierje”.Az októberi vesztes BTC–BAK (2:0) bajnoki után így írtak róla: „Schaffer olyan pompásan oszt labdát, mint eddig egy magyar középcsatár sem, partnerei azonban, Wolensky kivételével, mindent hibáztak.”Jól ment neki – nem is maradt el a jutalma.

Neve a budapesti magyar–osztrák (4:0) mérkőzés előtt került szóba először a válogatott összeállításánál, mint a Sport-Világ 1912. október 14-én fogalmazott, „legmegfelelőbbnek tartanánk a középcsatár helyére Schaffert (BAK), aki lassú ugyan a többiekhez képest, de fényes , kitűnően oszt labdát és mindkét lábbal egyformán jól lő”. Schaffer mintha olvasta volna a sorokat, klubja két hét múlva az ő góljával múlta felül 1:0-ra a„rendszertelenül játszó”MTK-t a bajnokságban. „György és Schaffer nagyszerűen fogják pozíciójukat a válogatott csapatban betölteni”– hangzott a Sport-Világ jóslatba hajló értékelése. Hogy a BAK centere aztán mégsem kapott lehetőséget november 3-án az osztrákok ellen, az nem az ő hibája – a válogatók csak a tartalékcsapatba jelölték többek között Bródy, Kürschner, Weisz Ferenc és Kertész II mellé –, de végül is senki sem hiányolta, elvégre a Sebestyén, Bodnár, Pataki, Schlosser, Borbás támadóötös kiválóan végezte a dolgát. Schlosser Imre kétszer, Bodnár Sándor és Pataki Mihály egyszer-egyszer talált be a vendégek kapujába.

Schaffer neve 1913 májusában bukkant fel ismét a reprezentatív csapat összeállításánál, igaz, megint csak a tartalékok között. Herczog Ede szövetségi kapitány a svédek elleni 2:0-s siker (gólszerző: Pataki, Schlosser) során sem számított rá. Spéci válogatottbeli mellőzését a lapok a kellő első osztályú rutin hiányának tudták be, de ő igyekezett változtatni ezen az állapoton. Legelébb még azon a tavaszon, az 1913-as év tavaszán.

Az ősszel összesen 12-szer eredményes Schaffer tavasszal szintén 12-szer talált kapuba a bajnoki és kupameccseken, valamint a nemzetközi barátságos mérkőzéseken; ha pedig csak a bajnoki góljait vesszük figyelembe az 1912–1913-as évadban, akkor 13 találat fűződött a nevéhez a sajtóforrások szerint. A tavaszi hajrában lendült igazán játékba: hét gólt szerzett az utolsó öt tétmérkőzésen. Ebből ötöt a Magyar Kupában, három meccs alatt.

A BAK-isták Magyar Kupa-menetelése áprilisban kezdődött az úgynevezett középmérkőzések szakaszában, éspedig épp Spéci előző klubja, a Tatabányai SC ellen, amelyet 4:2-re győztek le az Üllői úton. Schaffer ekkor nem szerzett gólt, nem úgy a MAC elleni elődöntőben, amelyben négyszer is – két felvonás alatt, ugyanis a Hungária úti meccs döntetlenre (2:2, Schaffer duplázott) végződött, ezért meg kellett ismételni. Másodszor már nyertek (4:1) a kék-feketék az Üllői úton, góljaikon Schaffer (2), Késmárky és Salamon osztozott.

A június 1-jén rendezett fináléban a György Ferenc – Ludwig Gyula, Neu­brunn Hugó – Szury Kálmán, Károly Jenő, Rudas Ernő – Cseh János, Salamon Sándor, Schaffer Alfréd, Késmárky Ákos, Gállos Sándor összetételű BAK megszorongatta ugyan a bivalyerős, az idényben a bajnokságot sorozatban ötödször is megnyerő, hazai pályán játszó FTC-t, de megverni nem tudta. A 2:1-es ferencvárosi győzelemmel végződő találkozó első félidejében Tóth-Potya István és Schlosser Imre, a szünet után Schaffer Alfréd szerzett gólt. Pesti Hírlap: „A BAK mindent elkövet a kiegyenlítésért, de a legbiztosabbnak látszó labdák is megakadnak Fritz kezében. Hiába volt minden erőlködés, az eredmény nem változott.”

Ugyanaznap a BAK I/b alakulata Losoncon, a LAC-nál tett látogatást, és 3:1-re nyert. A szép számú közönség előtt lezajló meccsen a fővárosiak csak nagy nehezen, két tizenegyes értékesítésével harcolták ki a győzelmet. Nem elképzelhetetlen, hogy a két egylet képviselője ekkor csapott egymás tenyerébe, hogy a nyáron néhány hónapra Losoncra költöző ambiciózus, talpraesett Schaffer átmenetileg gondjukat viseli majd a helyi „atlétáknak”. Talán pénzért, talán ingyen, ki tudja...

A különleges vendégszereplésről elsők között a Miskolczi Estilap számolt be a magyar sajtóban (1913. július 9.): „Losonczi AC–Rimaszombati AC 14:1. Rekordszámba menő goaltömeget helyezett az elmúlt vasárnap a LAC a vele Losonczon barátságos mérkőzést játszó rimaszombati csapat kapujába. Némileg megmagyarázza a nagy fölényt a Schaffer (BAK) LAC-nál való szereplése, aki maga 10 goalt lőtt.”

Három nap múlva már Az Újság is tudta az eredményt, de mintha hiba csúszott volna a tudósításába (és nem csak a csatár gólszámát illetően): „A Rimaszombati Athletikai Club vasárnap tartotta második bemutató mérkőzését. Ezúttal Losonczra rándult, a hol a Losonczi Athletikai Club volt az ellenfele. A mérkőzés szép játék után a losoncziak 14:1 arányú fölényes győzelmével végződött. A LAC csapatában annak nyári amatőr trénere, Schaffer Aladár (sic!), a Budapesti-csepeli AK kitűnő goallövője is játszott s egymaga hét goalt rúgott.”

Hogy pontosan mennyit időzött Schaffer 1913 nyarán a Felvidéken, arról nem szól a fáma, számításunk szerint úgy másfél, maximum 2 hónapot tölthetett ott, augusztus közepén vélhetően már újra Pesten volt. „Schaffer, a BAK játékosa jelenleg Losoncon tartózkodik”– írta a Sporthírlap 1913. augusztus 4-én Pickford című rovatában, míg az augusztus 20-án megjelenő Somogyi Hírlap már Schaffer nevét is feltüntetve közölte a BAK összeállítását az aznapi, Kaposvári AC elleni hírverő mérkőzésre. Két nap múlva pedig kiderült: a „fenomenális játékos”pályára is lépett rajta.