Vasas: A sikerhez kellenek a negatív élmények – Oenning

– Megrekedtek a fejlődésben?
– Miből gondolja? – kérdezett vissza Michael Oenning, a Vasas 51 esztendős német vezetőedzője. – Megrekedtek a fejlődésben?
– Miből gondolja? – kérdezett vissza Michael Oenning, a Vasas 51 esztendős német vezetőedzője.

– A Paks elleni győzelem után azt mondta, csapata még nem képes kilencven percen keresztül irányítani a meccset. Az előző szezonban ez nem jelentett gondot.
– Meglehet, de mindig az összképet kell nézni. Az előző idény után rövid volt a szünet, és sajnos több játékosunk is megsérült. Utóbbi benne van a futballban, viszont ha a keretben szereplő labdarúgók nincsenek azonos edzettségi szinten, nehezebb stabil teljesítményt nyújtani. Nem felejtettünk el futballozni, de nem léphetünk tovább, amíg nem hozzuk azonos szintre a játékosokat. Ennek a folyamatnak csak az elején vagyunk.

– A Debrecen ellen is a sérültek és a rövid szünet miatt kerültek negyvenöt perc alatt négygólos hátrányba?
– Azt a meccset különválasztanám a többitől. Az első félidőben húsz percre „lekapcsolták nálunk a villanyt", az egész csapat leblokkolt, ezért kaptunk négy gólt. Magamban elrendeztem a történteket, nem gondolom, hogy tragédiáról kellene beszélni, és olyan problémákat emlegetni, amelyek nem léteznek.

– Az viszont nem lehet véletlen, hogy nem az előző szezonban, hanem a mostaniban szaladtak bele ekkora pofonba.
– Egyelőre minden csapat keresi a formáját, és ilyenkor becsúszhatnak ilyen meccsek. Ugyanakkor, ha annyira kilátástalan lenne a helyzetünk, hét forduló után nem állnánk a negyedik helyen, négy ponttal lemaradva a listavezetőtől.

– Az előző idényben bronzérmet szerzett a Vasas, a Magyar Kupában döntőt játszott, de a klub költségvetését, játékoskeretét és az infrastruktúráját elnézve őszintén hisz benne, hogy van feljebb?
– Eddig is jól működött az a módszer, hogy nem dobálózunk az ígéretekkel, nem beszélünk felelőtlenül a célokról. Nem kell feleslegesen terhet rakni a játékosokra azzal, hogy arany-, ezüst-vagy bronzérmet követelünk tőlük. A mostani helyzetünkben egyáltalán nem vagyunk távol attól, hogy megismételjük az előző idény eredményeit, de hét forduló után korai arról beszélni, meddig vihetjük. Nem gondolom, hogy augusztus végén májusig kellene előretekinteni, és az idény hajrájáról beszélni.

– Nem gondolja, hogy a tizenegyesekkel elbukott Magyar Kupa-döntő, valamint a Beitar Jeruzsálem elleni sima Európa-liga-selejtezős kiesés után megcsappant a játékosok önbizalma?
– Ha a futballisták sikeresek akarnak lenni, a negatív élmények is kellenek, a fájó vereség érzését is meg kell tapasztalniuk. Ez fejlődési folyamat, az említett két találkozóból pedig többet lehet tanulni, mint az állandó sikerekből. Amúgy pedig nem gondolom, hogy a játékosok fejében napról napra ott motoszkál az elbukott Magyar Kupa-döntő, ez nem gátolja őket semmiben, nincsenek mentális problémáink.

– Mintha az a bizonyos „gyilkos ösztön" hiányozna a csapatából...
– Ezzel nem értek egyet. Az előző szezonban kétszer vertük meg a bajnok Honvédot, kétszer a Ferencvárost a Groupama Arénában, a Videotont kétszer Felcsúton. Azok talán nem voltak fontos meccsek? Nem vagyunk robotok, olykor megnyerjük a fontos találkozókat, máskor elveszítjük. A stílus, a fejlődési folyamat a fontos.

– És ezen a téren jól áll a Vasas?
– A keret magját a nyáron együtt tartottuk, vagyis az első lépést megtettük. A stílus kialakítása két-három évet vesz igénybe, mi a bentmaradás kiharcolása után tavaly nyáron kezdtük el a munkát. Nem torpantunk meg az úton, de időre van szükségünk.

– A magasabb tempóhoz mennyi idő kell? Úgy tűnt, a Beitar játékosai gondolkodásban és sebességben is felülmúlták az angyalföldieket.
– Ezzel sem értek egyet. Nem azért estünk ki, mert lassúbbak voltunk, hanem azért, mert nem volt elég idő a felkészülésre. A keretünk még most sem teljes, akkor is voltak hiányzóink. Az első meccs végjátékát nagyon elrontottuk, hazai pályán az első percekben kapufát lőttünk, majd nem sokkal később gólt kaptunk, ami megtörte a csapatot. Ezek után a lelki előnyben lévő ellenfél nyilván dinamikusabban indítja a sprinteket, de ez nem jelenti azt, hogy gondolkodásban vagy sebességben vert meg minket.

– A rövid nyári szabadság, a kudarcélmény, és az első meccs után megfogalmazott bundagyanú után mivel lehet motiválni a játékosokat, hogy megint megcélozzák az európai porondot?
– Ha a magyar bajnokságban szereplő játékosokat külön motiválni kell azért, hogy küzdjenek a nemzetközi szereplésért, akkor baj van. Megint csak azt tudom mondani, hogy ne egy nyárban, ne két meccsben gondolkodjanak, hanem abban, hogy a mostani tapasztalatokat miként tudnák hasznosítani a jövőben.

– Az európai porondon mind a négy magyar csapat elvérzett augusztus végére. Másfél éve dolgozik Magyarországon, ön szerint hogyan lehetne utolérni az európai középmezőnyt?
– Első körben a magyar futballnak meg kellene találnia a saját stílusát, ebben van is haladás. A következő lépcsőfok az utánpótlásképzés, de nemcsak a gyerekeket, hanem az őket felkészítő edzőket is folyamatosan fejleszteni kell. Ha a megfelelő szakemberek adják tovább a megfelelő stílust a fiataloknak, onnantól kezdve türelem kell és kitartás a koncepció mellett. Rendszeresen játszatni kell a legmodernebb képzést kapó játékosokat – és várni. A felzárkózás évek, nem pedig hónapok kérdése.