"Nem ájulunk el magunktól"

Remek futballistaként ismertük meg (ha ideje és egészsége engedi, manapság az öregfiúk között bizonyítja, hogy nem sokat felejtett); egy időben mindennapos vendége volt szerkesztőségünknek (a Finnországban töltött légiósévek óta ápolt kapcsolatai révén akár még a Mikulást is telefonvégre kapta volna lappföldi otthonában); humorát sokan szeretik, de ha munkáról van szó, nem ismer tréfát. Az egyik legfanatikusabb magyar edzőnek tartják. Zalaegerszegi látogatásunk során kiderült, hogy a 41 esztendős vezetőedző, Simon Antal és csapata csak a bajnokik napján nem jó házigazda.

„Attól nem tartok, hogy bárkivel is elszaladna a ló, eddigi sikereinket a helyükön kezeljük, hurráhangulatról szó sincs az öltözőben – mutat a játékosok számára fenntartott, amúgy jó atmoszférájú helyiség irányába az edző. – Persze boldogok vagyunk, hogy ilyen jó rajtot vettünk, mert az első öt mérkőzésünk igen nehéznek tűnt. Az ezt követő öt viszont egyáltalán nem lesz könnyű…

„Nem ájulunk el magunktól – folytatja szerényen a szakember, akit a legutóbbi, Újpest elleni, idegenbeli 1–0-s győzelem sem szédített el. – A velünk szemben támasztott követelmény reális, ez alapján az Egerszegnek vissza kell küzdenie magát az élcsapatok közé.

Jól startoltunk, jó a játékosállományunk, jó körülmények között készülhetünk, szóval eddig minden jó, ám messze, nagyon messze még a vége, felesleges azt részletezni, hogy mi lesz a jövő nyáron. A negyedik helyet lőttük be, s ha annál előrébb végzünk, azért legfeljebb a riválisaink lesznek bosszúsak”

Simon Antal tekintete csak akkor komorodik el, amikor felvetődik, hogy itt-ott már csodacsapatként emlegetik a ZTE-t, s inkább befogja a fülét, ha azt hallja, hogy ismét bajnokok lehetnek: „Micsoda csapat?! Csodacsapat?! Na ne!... Csodáról szó sincs, de még titokról vagy ördöngösségről sem. Legfeljebb annyiról, hogy akad egy klub, amely próbál úgy működni, ahogy a normális klubok szoktak.

A ZTE élén eddig veretlen, és ha az elmúlt évad bajnoki eredményeit is ideszámoljuk, akkor a hat győzelem mellett három döntetlent jegyző edzőnek akad még három mondata, amit a magyar labdarúgás jelenlegi állapotát ismerve, érdemes leírni. Tehát:

„Szeretném, ha sokáig olyan maradna a légkör Zalaegerszegen, amilyen most. Mondom, nincs itt semmiféle hókusz-pókusz, csupán mindenki saját feladatát végzi, nem próbál, de még csak nem is akar beleszólni a másik dolgába. Azaz: köszönjük, jól vagyunk."

A teljes cikk a Nemzeti Sport hétfői számában olvasható.