Ilyen meccset még nem láttál

Mi történik, ha huszonkét mindenre elszánt nőt összeeresztünk egy futballpályán? A győztes mindent visz, a vesztes azonban örökre vesztes marad. Van, akinek ez az első lehetősége, van, akinek ez az utolsó. A végeredmény megjósolhatatlan. Ma este minden eldől. Vb-döntő.Mi történik, ha huszonkét mindenre elszánt nőt összeeresztünk egy futballpályán? A győztes mindent visz, a vesztes azonban örökre vesztes marad. Van, akinek ez az első lehetősége, van, akinek ez az utolsó. A végeredmény megjósolhatatlan. Ma este minden eldől. Vb-döntő.

A meccs

Hogy mit várunk ma? Kemény, darálós focit. Ez itt nem a lazsálás ideje, ütni kell, mint Bradley Tamás, különben nincs a hosszabbításnak az a hosszabbítása, ami megment. A japánok fegyelmezetten, de könyörtelenül fognak nyomulni, az amerikaiak meg úgy küzdenek majd, mintha a Battle Royale harmadik részét forgatnák. Hogy a mészárlás után ki marad életben a pályán, az függhet egy rossz lépéstől, egy nézői füttyszótól vagy egy megremegő kéztől. A legjobb estéjük talán azoknak lesz ma, akik semlegesként ülnek le a tévé elé.

A sztár

Homare Szava már akkor japán válogatott volt, amikor a vb-résztvevők jelentős része még a csattogós falepkét tologatta. A középpályás így beszélt a mai meccsel kapcsolatos érzéseiről:

„Tizennyolc éve játszom a Nadeshiko tagjaként, sosem tudtam magam elképzelni egy vb-döntőben. Egészen pár évvel ezelőttig. Az, hogy ma itt vagyunk, egy valóra vált álom. Nagyon hosszú utat tettünk meg idáig, és rettentően büszke vagyok, hogy csapattársaimmal a legjobbak közt lehetünk.

Ami az amerikaiak elleni esélyüket illeti, Szava bölcs és objektív:

„Játszottam az amerikai bajnokságban, a játékosok nagy részét jól ismerem. Tudom, hogy az USA WNT nagyszerű csapat, de nekik is megvannak a maguk gyenge pontjai, a gólszerzésre pedig mindig megvan az esély.”

A Japánról szóló posztunkban kifejtett nehézségekről pedig azt mondta:

„Nem könnyű most Japánnak. Sokkal jobban megbecsülöm, hogy futballozhatok, mint a múltban. Remélem, hogy erőt és kitartást adhatunk az embereknek odahaza, hogy a játékunk álmokat ad a gyerekeknek. A japán labdarúgás és a női labdarúgás erejét egyesítve küzdünk ma a világbajnoki címért.”

Marujama fotóblogjából az is kiderül, a japán válogatott tagjai különleges körömfestéssel készülnek minden egyes meccsre – nyilván így lesz ez ma este is. Ez itt az angolok elleni kreáció:

Ez pedig a válogatott speciális, meccs előtti étrendje:

Nos, talán nem is akarjuk tudni, mit rejtenek pontosan ezek a tálak, mindenesetre ma kiderül, hatékony-e az étrend a gyakorlatban.

A szurkolók

The Last Punk in Town most az amerikai drukkerek közé épült be, hogy beszámolhasson nekünk a fórumokon uralkodó hangulatról.

„Az amerikai szurkolók – ez alatt azokat értem, akik 10-20 éve odaadó hívei a válogatottnak, s nem azokat a kocadrukkereket, akik a hirtelen rivaldafényre előjöttek és bizonygatják hangosan elkötelezettségüket – tulajdonképp már elégedettnek mondhatják magukat, a vb előtt kitűzött cél ugyanis az éremszerzés volt.

Kelletlenül, de elfogadták: ez a csapat, ha belekékül se fog szép focit játszani. Mennek, darálnak hatalmas szívvel és önbizalommal 120 percig, ha kell, és előbb-utóbb csak sikerül megroppantani az ellenfelet. Abban azért nagy az egyetértés, hogy ha nem Hope Solo áll a kapuban, s elől nem Abby Wambach szállítja a fejesgólokat, akkor bizony többször is komoly bajba is kerülhettek volna.

A szurkolók megbékéltek azzal is, hogy Amy Rodriguez kezd csatárposzton, hogy aztán a tizedik elpuskázott lehetősége után pályára léphessen helyette Alex Morgan.

Igazolta az élet Sundhage döntését LePeilbettel kapcsolatban is. A svédek ellen többször bakizó hátvédet merészen a kezdőbe jelölte a brazilok és a franciák ellen is, és jó pedagógusnak bizonyult: LePeilbet magabiztosan hozta le a meccseket.

Talán csak Carli Lloyddal nem tudnak zöld ágra vergődni a szakértő fórumozók. Futómennyiségével és a védőmunkájával nincs gond, de neki kellene a támadások motorjául szolgálni, a tempót diktálni, ám igazán csak akkor költözik némi élet a középpályába, ha Cheney beljebb húzódik vagy becserélik Rapinoe-t a szélre.

Lauren Cheney lábai nem csak gólszerzésre elég jók...

Az amerikai drukkerek bizakodóak, (mikor nem azok?), a dicsőséges 1999-es vb-menetelést idézgetik és Prince-t dúdolnak (Gonna Party Like It’s 1999). Sorozatban harmadszor találkoznak szépen játszó csapattal, s az eddigi forgatókönyv szerint nyomozzák majd a labdát, elveszítik a labdabirtoklási párharcot, rohannak megállás nélkül, aztán jön majd Wambach, és egyszer csak sikerül túlugrania azt a 160 centis japán középső védőt, bólint egyet, megvan a győztes gól.

Apró szépséghiba, hogy a japánok is rendelkeznek a siker receptjével. Ők sorozatban harmadszor fognak találkozni egy fizikailag fölényben lévő, nagy csatákban edződött elitcsapattal. És eddig még mindig sikerült kigurigázni, körbefutni őket. Semleges európaiként csak annyit állapíthatunk meg, hogy pikáns kis összecsapás elé nézünk.”

A bíró

A mai mérkőzést a Bibiana Steinhaus vezeti majd. A 32 éves, rendőrtisztként dolgozó játékvezető fújt az USA-Észak Korea és a Brazília-Egyenlítői-Guinea meccsen a vb folyamán. A női Bundesliga mellett a férfi Bundesliga II-ben is vezet meccseket. 2005 óta FIFA-kerettag. Hajrá!

A kedvenc

Még mielőtt a Kötényblogot bárki elfogultsággal vádolná, törlesztünk egy régi adósságot: íme, itt van nektek a gyönyörű Alex Morgan, de hogy senki se bízza el nagyon magát, megmutatjuk a Facebook-üzeneteit is. Hosszú ez a várólista, srácok, de azért szurkolunk.

Jöhetnek a tippek!