Béres Tímea többször is nyilatkozta, ez az utolsó idénye, amely a hét végén úgy ért véget, hogy legutóbbi klubja, a Gambrinus Sika Brno 3–2-re elveszítette a cseh bajnoki döntőt az USK Prahával szemben. Könnyen lehet tehát, hogy búcsúinterjúnkat készítettük a kosarashölggyel, aki a sportág korszakos egyénisége, hiszen 32 évesen Euroliga- és Ronchetti-kupa-győztesnek, valamint streetball-világbajnoknak mondhatja magát, és talán az is kuriózum, hogy mindegyik csapatával nyert aranyérmet: itthon a Tungsrammal, a Ferencvárossal, a Péccsel és a Sopronnal, légiósként pedig a francia Valenciennes-nel és a cseh Brnóval is.

Fotó: Meggyesi Bálint (NS-archív)
Béres nem tudja elő kerül-e még a mez a szekrény mélyéről

Fotó: Meggyesi Bálint (NS-archív)
Béres nem tudja elő kerül-e még a mez a szekrény mélyéről
– Szeptemberig csak a családdal szeretnék törődni, addig biztos nem foglalkozom vele. Nagyon jó, hogy hazajöttünk, végre együtt a família, most ez a legfontosabb.
– Hogyhogy nem játszott az utolsó meccsen, sőt meccseken?
– Eggyel több külföldink van, mint amennyi a cseh bajnokságban bevethető, és a vezetők voltaképpen logikusan úgy döntöttek, miután én nem írtam alá a következő idényre szóló szerződést, hogy az legyen a csapatban, aki később is ott fog játszani. De úgy váltunk el az elnökkel, hogy vár, és ha úgy döntök, mégis folytatom, jelentkezzem nála.
– Brnóban miként élték meg a bajnoki cím elvesztését? Hiszen ahogy a klub hivatalos honlapja írja, az utóbbi tizenhárom évben mindig a Gambrinusé volt az arany...
– Na tessék, szerencsétlen szám, mindennek ez az oka! Komolyra fordítva a szót, szerintem azért eléggé… Hogy is mondjam… Kellemetlen volt. Nincsenek hozzászokva, mert nemcsak hogy hosszú évek óta ők nyerték a bajnokságot, hanem általában veretlenül, három nullára hozták a döntőt, úgyhogy ezt fel kell dolgozniuk.
– Mivel most már múlt időben beszélünk róla, érdekelne, miként gondol vissza pályafutása brnói két évére.
– Az első a csodával határos volt, otthon mindent megnyertünk, az Euroligában final fourt rendeztünk, amelyben döntőt játszottunk, az nagyon szuper volt. A második, a mostani meg kicsit ennek a visszája, amikor semmi sem úgy sikerült, ahogy kellett volna. Viszont nagyon jól éreztem magam, mert a csapat mint társaság remek volt.
– Kereknek érzi a karrierjét?
– Teljesen. A sors tényleg a tenyerén hordozott, úgyhogy a néhány csalódást is könnyebb volt feldolgoznom. Egyénileg vagy csapattal – minden ott van a vitrinben, nem maradt hiányérzetem.
– Bármennyire is negédesen hangzik, nekünk viszont lenne, ha nem látnánk többé a pályán.
– Köszönöm…
– Ennyi?
– Mondom, szeptemberig ki akarom zárni a kosárlabdát: szeretném visszaadni a családtagjaimnak, amit eddig tőlük kaptam.
A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A KEDDI NEMZETI SPORTBAN!
Legfrissebb hírek

Sztojan Ivkovics: a brooklyni kosaras 20 éve
Sportnaptár
2012.06.25. 08:39

Kosárlabda, női Euroliga: Béresék legyőzték Bujdosóékat
Kosárlabda
2008.04.11. 21:26

Óriási hajrá és hazai győzelem Pécsett
Kosárlabda
2007.02.02. 20:17
Ezek is érdekelhetik