Kobe Bryant hűtlensége

A lapunkban is taglalt előzményekről tömören annyit, hogy június 30-án este tíz óra körül Bryant megérkezett a Cordillera nevű motelba, ahol egy szemrevaló hölgy fogadta a recepciónál. A színes bőrű sportcsillag mellesleg abból a célból jött, hogy a szomszédos Vailban lévő Steadman Hawkins klinikán megoperálják a térdét. Másnap, július elsején a kosarast meg is műtötték, a fiatal, 19 éves fehér hölgy viszont a seriffhez ment, és feljelentette Bryantet az előző éjszakán vele szemben elkövetett nemi erőszak miatt. A következő napon Joe Hoy seriff előállította Bryantet, majd kórházba vitte – már nem a térde miatt… Különféle vizsgálatoknak vetették alá a súlyos vád következményeként. A rendőrfőnök július 4-én letartóztatási parancsot adott ki az időközben Kaliforniába visszatérő kosaras ellen, aki erre természetesen ismét megjelent Eagle-ben, jelentkezett, majd 25 000 dolláros óvadék ellenében újból Los Angelesbe távozhatott. A hír szárnyakat kapott, meghökkentette az egész amerikai sportközvéleményt. Július 18-án Mark Hurlbert coloradói körzeti ügyész egyszeri nemi erőszak bűntettének elkövetése miatt vád alá helyezte a Lakers egyik legjobbját, aki nyomban nyilatkozatot adott ki: beismerte a házasságtörés, a hűtlenség tényét, de nyomatékosan hangoztatta ártatlanságát a nemi erőszak tekintetében, mondván: a nő önszántából volt partnere az ágyban. Felesleges lenne feltételezésekbe bonyolódni, az állítólagos áldozatról legfeljebb annyit, hogy a nevezetes éjszaka óta semmiféle nyilatkozatot nem tett, a nyomozók ellenben jelentést készítettek róla is. A University of Northern Colorado hallgatója, szereti a zenét, az éneklést, az egyetemi amerikaifutball-csapatának buzdítását diktáló, formás lábakkal megáldott "pam-pam görl-csoport” egyik tagja, családja minden le- és felmenője őslakosnak számít Eagle-ben, ahol mindenki ismer mindenkit. A lány, ez is kiszivárgott, májusban bajba került: barátja elhagyta, erre ő a szerelmi bánatát kábítószerbe fojtotta, túladagolás miatt kórházba kellett szállítani. Egyik barátnője szerint a túladagolás nem a véletlen műve volt. Ha a vád bebizonyosodik, Kobe Bryantra kemény büntetés vár, akár négytől húsz évig terjedő börtön is. Ennek a mérlegelésével, lehetőségeivel ellenben nem foglalkozunk, különösképpen azért, mert az amerikai igazságszolgáltatás, tapasztalhattuk, időnként megdöbbentő meglepetéseket produkál. Elég ehhez a kétesen elhíresült O. J. Simpson amerikaifutball- és filmsztár kettős gyilkossági ügyét megemlíteni, amely sokakat felháborító felmentéssel zárult – a mesteri védőügyvédi munkának köszönhetően. A mostani ügy egyfelől Bryant átlagosnak egyáltalán nem nevezhető pályafutása, másrészt az egyénisége, harmadrészt pedig a mindkettő eredményeként az amerikai ifjúságnak szánt példaképszerepe miatt érdemes a különleges figyelemre. A kivételes tehetség a valaha szerepelt legfiatalabb játékosként került az NBA hivatásosainak elitjébe: nem egészen 18 éves korában, 1996-ban "draftolták”, azaz helyezték a szerződtethető újonc játékosok listájára. A "világbajnoki” címet, az amerikai profibajnokság aranygyűrűjét három alkalommal nyerte meg a Los Angeles Lakers arany-lila mezében, ötször kapott helyet az All Star-gálán színre lépő nyugati válogatottban. Jelenleg hatéves, több mint 70 millió dollárt érő szerződésének utolsó esztendejét tölti Los Angelesben, s éppen az elmúlt hónapban kötött újabb, 40 millió dolláros szerződést az egyik neves amerikai sportszergyártó óriáscéggel, a Nike-val. Az összeg jelzi, hogy immár minden idők egyik legértékesebb kosárbűvölőjének tekinthető. Népszerűsége rokonszenves egyéniségének is köszönhető, kulturált viselkedésének a pályán és azon kívül is. Az NBA egykori egyszerű, megbecsült és sokoldalú alkalmazottjának, a közszeretetnek örvendő Joe "Jelly Bean” Bryant fiaként cseperedett fel, itáliai származású édesanyja jóvoltából tökéletesen beszél olaszul is. Házassága a szépséges Vanessával szintén felhőtlennek tűnt, a kislányuk most hét hónapos. Mindent egybevetve Kobe Bryant olyan fiatalembernek tűnt az amerikai fiatalok és szüleik számára, akiért fenntartás nélkül lehet lelkesedni, akivel érdemes és öröm azonosulni, a példáját követni. Olyan, mint a régiek közül – ha csupán a kosárlabdánál maradunk – a bostoni Larry Bird, a New York-i Bill Bradley, vagy a hasonló ügybe hiába belekevert Michael "Air” Jordan. Sokak szívében a rajongást most csalódás váltja fel, a tiszta képet letörölhetetlen folt rondítja el. Még akkor is, ha kiderül, hogy a nemi erőszak tényleg csak a sértett "ötlete”. "Nagy hibát követtem el a családommal, a feleségemmel szemben, mert megcsaltam – vallotta be közelmúltbeli sajtótájékoztatóján a lebukott játékos. – A félrelépést nem tagadhatom akkor sem, ha Vanessa itt ül mellettem és kész megbocsátani.” Bryant nem kerülhet már Bradley, Bird és társaik, a feddhetetlen nagyságok legszűkebb, kivételes elitjébe. De hát a sporthősök is csak emberek, lássuk be, esendőek, a gyarlóság rajtuk is fogást keres – és talál. Tanácsot osztani, receptet ajánlani olcsó dolog lenne, hiszen elvben minden olyan tiszta és egyszerű. Megbocsátani, feloldani, menteni, a csalódottságot enyhíteni, vagy éppenséggel szigorú ítéletet mondani is lehet. n Azonban bárhogyan is vélekedünk, a sajnálkozás, a szomorúság mellett ott a közhelyszerű, bár igaz megállapítás: a siker időnként vakító reflektorfényében élők önbecsülése szilárd kell hogy legyen, s megingathatatlan a felelősségérzetük is. Azok iránt, akikről tudják, csodálva figyelik minden lépésüket, hisznek bennük, rajongva követik őket, akik előtt példaként élnek.