Kinőtte magát, és fiatalítana

Nikola Lazics vezetőedző távozása óta kíváncsian és hiába várja mindenki, hogy ki lesz az utód, és sikerül-e pótolni a három meglehetősen erőteljes légióst. A mindössze 24 éves csapatkapitány, aki zsenge kora ellenére már 16 éve egyetlen együtteshez kötődik, kérdőjelek ide vagy oda, hamarosan megkezdi futóedzéseit, hogy ne szenvedjen nagyon, ha végre találnak edzőt a vezetők, és elkezdődik a felkészülés. Most azonban még kedvenc kedvtelésének hódol, kirándulásra készül, az úti cél Kapolcs, a Művészetek Völgye.
– Hiányoznak már a hosszú buszozások, az idegenbeli mérkőzések?
– Ami a kosárlabdát illeti, a sajnálatosan hosszúra sikerült szünetben megpróbálom teljesen száműzni a gondolataimból, viszont kirándulni imádok, és barátnőmmel, barátaimmal gyakran kelek útra gyalogtúrázni vagy ilyen autós kiruccanásokra, mint amilyen a mai – érkezett a válasz a kereken két méter magas kosarastól. – Régebben, amikor játszottam nemzetközi meccseken, sokkal többet utaztam, talán ez hiányzik.
– Úgy érzem, csalódást okozott önnek, hogy az idén már a rájátszás első köre után elkezdődött a szabadság…
– Az ötödik helyezéssel önmagában elégedett vagyok, nem olyan rossz az, mint sokan gondolják, csak szomorú volt a visszaesés. Szerintem leginkább szerencsénk volt, hogy a Körmend idegenbeli bravúrjainak hála a harmadik helyről kezdhettük a rájátszást, visszatekintve már nem is tűnik meglepőnek, hogy a vasiak átrobogtak rajtunk is. Mi sajnos szinte hatan játszottuk végig az alapszakaszt, és utána a kéthetes meccsszünetet is edzőtáborozással töltöttük, ezért csak fásultan figyeltük, ahogy Németh Csicsáék élvezik a játékot, és nem tudtunk a taktikájukra válaszolni. Távozó trénerünk egyébként nagyon rendes, képzett kosárlabda-szakember volt, de nem pedagógus-, hanem játékosmúlttal rendelkezett, így hát akadtak kommunikációs nehézségek.
– Ezzel együtt ami önt illeti, szépen gyűjtögette a pontokat, a játszott perceket tekintve pedig dobogós volt a ligában.
– Nem volt rossz szezonom, de van még min javítanom. Talán pont a sok-sok játszott perc miatt hullámzott nagyon egy-egy mérkőzésen belül a teljesítményem, mindent mást ki tudok ugyanis kapcsolni, ha pályára lépek. Joggal kritizáltak azért, mert amíg az egyik negyedben sorozatban szereztem a pontokat, addig a másikban eltűntem a pályán. A huszonötödik játékperc után rendre éreztem, hogy két perc pihenő a padon nagyon jót tenne. Szorgalmasan edzem, de a futás ma sem a kedvencem, helyette használom az eszem. A kép egyébként úgy teljes, ha elmondom, hogy szerintem nem a távoli dobások, hanem amíg bírom, a védekezés az erősségem, igaz, ez nem olyan szembetűnő a nézőknek. Szerencsére gyorsan kiismerem az ellenfelem gyengéit, megpróbálom az eszemet használni gazdaságosan mozogva, ha kell, ütközök, test-test ellen küzdök, megteszek mindent, ami a szabályokba belefér.
– A ZTE-ben a kettestől a négyes posztig játszva elismerést szerzett, de vajon miért nem került pályára a válogatottban?
– Sajnos nem fértem bele a három kisemberes taktikába, pedig mindig ott voltam a keretben, többször a padon is, csak a pályán nem. A kicsikhez lassú, a nagyokhoz alacsony vagyok az eddigi szövetségi kapitány szerint. Remélem, a következő ciklusban az új kapitány koncepciójába jobban beleillek, és a hiányposzton mérkőzéseken is szóhoz jutok, no meg azt is, hogy a nemzeti csapat sikeresebb lesz. A válogatottban Halm Rolland volt az utolsó klasszikus bedobó, Fodor Gergő hátvédposztról, Dávid Kornél pedig erőcsatárból került a hármas pozícióba, míg a korábbi vetélytársam, Pankár Tibor az idén már nem is volt kerettag.
– Visszatérve a szülővárosához, hogyan látja a jövőjét Zalaegerszegen?
– Nincs kapkodás a csapatnál, igaz, jó hírek sincsenek. Évről évre betartja az rt. a szerződéseket, de akadt már csúszás a teljesítésekben, és egy jobb együttesben nemzetközi meccseken vagy bajnokesélyesként is játszhatnék. Szeretem Egerszeget, minden évtől azt várom, hogy megindul valami látványos változás a klubnál, ezért a kedvező ajánlatok ellenére nem hagytam el soha a ZTE-t. Persze nem lenne haszontalan más környezetet, újabb edzőket kipróbálni, mert minél több szakvezetővel dolgozom, annál többet tanulok. A gárda jövője a mostani anyagi hátteret elnézve a fiatalítás lehet, méghozzá lépésről lépésre. Sőt, én el tudnék képzelni itt egy fiatal edzőt is, aki még nem kapott lehetőséget az első osztályban, de fiatalokkal már bizonyított. Ígéretes játékosok bőven vannak városunkban, már a felnőttek között játszik Gáspár Dávid és Simon Laci, és jöhetne a tehetséges Tóth Péter valamint Kocka András, akik ráadásul az unokatestvéreim!
– Ön szerencsére korán élt a lehetőséggel, és ma már csapatkapitány olyanok között, akiknek hajdan még kívülről szurkolt, gondolok itt Szájer Józsefre, Bencze Tamásra vagy Polster Péterre. Hogyan emlékszik
vissza a kezdetekre?
– Bár először kézilabdázni akartam, mint a szüleim, Kovács Laci bácsi a gyengébb futóteljesítmény ellenére is lehetőséget adott a kosárpályán, ahol jól mozogtam, kadett koromban már nagyon ponterős és válogatott voltam. Ebben az edzőkön kívül nagyon sokat segített sportszerető családom és kosaras bátyám, aki miatt Kiskáminak hívtak, amíg el nem értem a két métert és a felnőttcsapatot. Sajnos tizenhét évesen felkerülve Dzunicsék közé kicsit bátortalanabb lettem, és ezt megsínylette a támadójátékom. Ma viszont már minden rendben, és Bodrogi Csaba visszavonulásakor társaim engem választottak képviselőjüknek, hiszen Bencze Tomi, aki már itthon és a válogatottban is volt csapatkapitány, épp Kaposváron kosarazott akkor. De visszatértekor sem volt probléma, hiszen kölcsönösen tiszteljük egymást, és mindenki hallgat rám.
– Csendes, nyugodt embernek tartja mindenki, nem hátrány ez a pályán?
– Nehezen hoznak ki sodromból, az biztos, de ez inkább előny a mai agresszív védekezési stílust látva. Csak magam tudom felidegesíteni magamat, az ellenfelek meg a játékvezetők soha, akik szerencsére már nem is kezdőként kezelnek.
– Mentalitását ismerve nem edzőnek készül, ha a játékot abbahagyja, ugye? –
Legfeljebb kisgyerekekkel foglalkoznék, a sporttal kapcsolatos szervezési feladatok jobban érdekelnek. A nyár elején két barátommal egy több száz résztvevős utcai kosárlabdafesztivált szerveztem, ami nagyon jól sikerült, nagyon büszke vagyok rá.