Alapítva: 1973. május 1., Gudme, Dánia |
Színei: sárga-piros |
Csarnoka: Phönix Tag Arena (2265 néző) |
Kiemelkedő eredményei: Kupagyőztesek Európa-kupája-döntős (1995), 9x dán bajnok (1992, 1995, 1996, 1998, 2000, 2004, 2007, 2022, 2023), 11x Dán Kupa-győztes (1990, 1991, 1992, 1995, 1996, 1997, 2002, 2003, 2005, 2019, 2022), dán Szuperkupa-győztes (2023) |
Színes házak, szűk utcák, tóparti kastélyok és parkok – mint a mesében. A híres meseíró, Hans Christian Andersen szülőföldje, a dániai Fyn-sziget délkeleti része kies vidék virágzó mezőgazdasággal és idilli kisvárosokkal. Az ezernél kisebb lélekszámú Gudme is ilyen: a főút egyik oldalán szántóföldek, legelők, a másikon takaros házikók sorakoznak, a kertekben kézilabdakapuk állnak egymással szemben. Ebből már sejthetjük, hogy errefelé nem a labdarúgás a legnépszerűbb sportág, de ha meccsnapon a Phönix Tag Arena környékén járunk, meg is bizonyosodhatunk róla.
Pedig a létesítmény kívülről inkább raktárépületre hasonlít, mintsem sportcsarnokra, a kis lelátókon 2200-an férnek el, de még ez is több, mint Gudme és a tőle egyaránt ötpercnyi autóútra található két kisváros, Oure és Gudbjerg lakossága összesen. Ötven évvel ezelőtt, 1973. május 1-jén a három település összefogott egy közös cél érdekében, megálmodta és létrehozta Dánia egyik legsikeresebb kézilabdaklubját – jóformán a „semmi közepén”. Persze akkor aligha gondolták, hogy két évtizeden belül a csúcsra ér, eleinte még a névválasztás is dilemmát okozott, elvégre mégsem jelenhetett meg az egyesület nevében egyszerre Gudbjerg, Oure és Gudme... Illetve dehogynem, így nevezték el GOG-nak, amely 1987-ben feljutott a dán élvonalba, és fokozatos, tudatos építkezéssel évről évre meghatározóbbá vált, 1992-ben pedig története során először bajnokságot nyert.
A SZEPTEMBER 28-I GOG–VESZPRÉM BL-CSOPORTMÉRKŐZÉS ÖSSZEFOGLALÓJA
Mesébe illő a GOG virágzása, így adta magát, hogy vászonra vigyék az ötvenéves klub történetét. A dán TV2 „Mi vagyunk a GOG!” címmel készített négyrészes portrésorozatot, amelyet archív anyagok és interjúrészletek színesítenek. Az első epizód bemutatja az alapítást, a kézilabda szeretetét és az összetartozás erejét, a másodikban pedig az álomból valóság lesz, az 1990-es évek aranykora kerül a középpontba. A harmadik részben aztán beüt a krach, a sorozat megvilágítja az anyagi nehézség és a csőd hátterét, és az is kiderül, milyen hatással voltak a történtek a helyiekre. Az élet viszont tökéletes forgatókönyvet írt, hiszen a negyedik epizód ismét valódi sikertörténet, amelynek még koránt sincs vége... A portrésorozat előfizetés után online megtekinthető, ám mivel Dániában igencsak népszerű a sport, ezekért a tartalmakért külön is fizetni kell a TV2 oldalán. |
A kilencvenes években aranykorát élte a GOG, az első bajnoki címet egy évtizeden belül további négy követte, ráadásul a nemzetközi porondon is letette a névjegyét, 1995-ben döntőt játszott a Kupagyőztesek Európa-kupájában. Saját nevelésű fiatalokkal érte el, ám a csiszolt gyémántokat busás fizetéssel csábították más európai klubok, a sport globalizációs folyamatának is köszönhető, hogy egyre nehezebb volt megtartani a tehetséges játékosokat. A GOG helyzetét nehezítette az elhelyezkedése miatti korlátozott szponzori lehetőség, ezért megcélozta a svendborgi és az odensei piacot, de hiába vitte át néhány mérkőzését a környező nagyvárosokba, nem tudta bővíteni a támogatói körét. A férfiak mellett ráadásul a hölgyek is a legmagasabb szinten, a dán elitligában versenyeztek – hogy mást ne mondjunk, az EHF-kupában a DVSC-vel is találkoztak –, vagyis két élcsapatot kellett volna fenntartani, ami egyre nagyobb kihívást jelentett. A vezetőség nem tudta megmenteni az egyesületet, 2010-ben csődbe ment, a közösség viszont ismét megmutatta különleges erejét.
1993-ban vagy korábban születettek: Michael Damgaard, Mikkel Hansen, Niklas Landin, Kevin Möller. 1994: Niclas Kirkelökke. 1996: Lasse Möller. 1998: Emil Jakobsen. 1999: Mathias Gidsel, Emil Laerke, Lukas Jörgensen. 2000: Simon Pytlick |
A talpra állásban elévülhetetlen érdemei voltak a klubhoz ezer szállal kötődő Kasper Jörgensennek, aki játékosból elnök lett, a GOG pedig hamar visszajutott oda, ahová tartozik: a legjobbak közé. A koncepció nem változott, az utánpótlás-nevelés maradt a középpontban, 2017-ben pedig az akkor 31 éves Nicolej Krickaut nevezték ki a gárda élére, aki néhány évvel korábban kommunikáció szakon végzett az egyetemen – mondani sem kell, hogy könnyen megtalálta a közös hangot a játékosaival. Az eredmények sem maradtak el, 2019-ben újra rangos trófeát hódított el a GOG, amely megnyerte a kupát, majd a 2021–2022-es idényben másfél évtized után a bajnokságot is. Örömtüzek gyúltak, sárga füst borította be Gudme utcáit, a csarnok pedig tánctérré alakult át, a csapat emlékezetes módon ünnepelte a sikert fanatikus szurkolótáborával.
Az előző évadban megvédte címét a dán bajnokságban a GOG, majd Krickaut a szintén dán Ian Marko Fog váltotta, akit két hónap után menesztettek, a bajnoki rajtnál ugyanis beragadt a csapat. Az idény végéig Mikkel Voigt és Thomas Brandt Nyegaard irányítja a csapatot, Jörgensen elnök pedig ideiglenesen melegítőre cserélte az öltönyét, és a szakmai stáb tagja lett. A Bajnokok Ligája B-csoportjában hat forduló után a harmadik helyen áll a GOG, amely a Celje, a Plock és a Montpellier mellett a Veszprémet is legyőzte, a magyar bajnok szeptemberben 36–30-as vereséget szenvedett Gudméban.
Noha a Barcelona ellen nem sikerült a bravúr a dánoknak, sokat elárul a klub filozófiájáról, hogy öt U19-es játékos is pályára lépett a katalán sztárcsapat otthonában. S ha már pályára léptek, szereztek is összesen kilenc gólt – mi ez, ha nem követendő példa?!
Mi a közös Mikkel Hansenben, Niklas Landinban, Emil Jakobsenben és Mathias Gidselben? Egyfelől világklasszis kézilabdázók, másrészt mindhárman az ourei sportiskola növendékei voltak. A GOG sikereinek alapja a kimagasló nevelőmunka, az idei világbajnokságon minden posztra adott játékost a dán válogatottba a klub, amely bátran veti be a sportiskolából kikerülő fiatalokat, közülük eddig 61-en mutatkoztak be a felnőttcsapatban. Az Ourénál és a GOG-nál időben felfedezik a tehetséget, és jó érzékkel csiszolják a gyémántokat, a fiatalok eleinte teher nélkül szerezhetnek tapasztalatot a legmagasabb szinten, miközben példaképeiktől tanulhatnak. A dán TV2 írása alapján a daniasport.hu portál több olyan válogatott klasszist is idézett, akik jó szívvel gondolnak vissza az Ouréban töltött időre. Mathias Gidsel: „Azért kezdtem az Ourénál, mert azt hallottam, ha valaki a lehető legjobb kézilabdázó akar lenni, az Ouréba kell járnia.” Emil Jakobsen: „Rengeteget fejlődtem ott, mert már nem éltem otthon anyával és apával, a saját lábamra kellett állnom.” Mikkel Hansen: „Nagyon jó visszaemlékezni arra az egy évre, amit ott töltöttem, rengeteg tapasztalatot szereztem, a sportban és az iskolában is barátokra tettem szert.” Lasse Möller: „Nekem ezek voltak azok az évek, amikor vérbeli kézilabdázóvá váltam. Itt tanultam meg, hogyan kell kézilabdázóként viselkedni, edzeni és étkezni.” |
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. november 11-i lapszámában jelent meg.)