Gudme, Oure, Gudbjerg – kisvárosok nagy klubjává nőtte ki magát Dániában a GOG

Színes házak, szűk utcák, tóparti kastélyok és parkok – mint a mesében. A híres meseíró, Hans Christian Andersen szülőföldje, a dániai Fyn-sziget délkeleti része kies vidék virágzó mezőgazdasággal és idilli kisvárosokkal. Az ezernél kisebb lélekszámú Gudme is ilyen: a főút egyik oldalán szántóföldek, legelők, a másikon takaros házikók sorakoznak, a kertekben kézilabdakapuk állnak egymással szemben. Ebből már sejthetjük, hogy errefelé nem a labdarúgás a legnépszerűbb sportág, de ha meccsnapon a Phönix Tag Arena környékén járunk, meg is bizonyosodhatunk róla.

Pedig a létesítmény kívülről inkább raktárépületre hasonlít, mintsem sportcsarnokra, a kis lelátókon 2200-an férnek el, de még ez is több, mint Gudme és a tőle egyaránt ötpercnyi autóútra található két kisváros, Oure és Gudbjerg lakossága összesen. Ötven évvel ezelőtt, 1973. május 1-jén a három település összefogott egy közös cél érdekében, megálmodta és létrehozta Dánia egyik legsikeresebb kézilabdaklubját – jóformán a „semmi közepén”. Persze akkor aligha gondolták, hogy két évtizeden belül a csúcsra ér, eleinte még a névválasztás is dilemmát okozott, elvégre mégsem jelenhetett meg az egyesület nevében egyszerre Gudbjerg, Oure és Gudme... Illetve dehogynem, így nevezték el GOG-nak, amely 1987-ben feljutott a dán élvonalba, és fokozatos, tudatos építkezéssel évről évre meghatározóbbá vált, 1992-ben pedig története során először bajnokságot nyert.

A SZEPTEMBER 28-I GOG–VESZPRÉM BL-CSOPORTMÉRKŐZÉS ÖSSZEFOGLALÓJA

Akkor már olyan játékosok erősítették a csapatot, mint a dán válogatott jelenlegi szövetségi kapitánya, Nikolaj Jacobsen, aki általános iskolás korában költözött a Fyn-sziget délkeleti részére, 18 évesen kapott először lehetőséget a felnőttek között, majd a GOG után a német Bundesligában folytatta pályafutását. Nem ő volt az egyetlen, aki Gudméból indulva messzire jutott, az ourei sportiskola ugyanis napjainkig ontja magából a tehetségeket (lásd keretes írásunkat), a klub korosztályos csapatai hagyományosan kiválóan szerepelnek a bajnokságokban. A GOG olyan ugródeszka, amelyről nagyot lehet dobbantani, mégsem jellemző, hogy egymásnak adják a kilincset a játékosok, Jacobsen sem véletlenül maradt nyolc évig. Mintha valami lenne a gudmei levegőben, a helyiek elmondása szerint mindig is családias közeg és állandóság jellemezte a klubot – legalábbis majdnem mindig...

A kilencvenes években aranykorát élte a GOG, az első bajnoki címet egy évtizeden belül további négy követte, ráadásul a nemzetközi porondon is letette a névjegyét, 1995-ben döntőt játszott a Kupagyőztesek Európa-kupájában. Saját nevelésű fiatalokkal érte el, ám a csiszolt gyémántokat busás fizetéssel csábították más európai klubok, a sport globalizációs folyamatának is köszönhető, hogy egyre nehezebb volt megtartani a tehetséges játékosokat. A GOG helyzetét nehezítette az elhelyezkedése miatti korlátozott szponzori lehetőség, ezért megcélozta a svendborgi és az odensei piacot, de hiába vitte át néhány mérkőzését a környező nagyvárosokba, nem tudta bővíteni a támogatói körét. A férfiak mellett ráadásul a hölgyek is a legmagasabb szinten, a dán elitligában versenyeztek – hogy mást ne mondjunk, az EHF-kupában a DVSC-vel is találkoztak –, vagyis két élcsapatot kellett volna fenntartani, ami egyre nagyobb kihívást jelentett. A vezetőség nem tudta megmenteni az egyesületet, 2010-ben csődbe ment, a közösség viszont ismét megmutatta különleges erejét.

A talpra állásban elévülhetetlen érdemei voltak a klubhoz ezer szállal kötődő Kasper Jörgensennek, aki játékosból elnök lett, a GOG pedig hamar visszajutott oda, ahová tartozik: a legjobbak közé. A koncepció nem változott, az utánpótlás-nevelés maradt a középpontban, 2017-ben pedig az akkor 31 éves Nicolej Krickaut nevezték ki a gárda élére, aki néhány évvel korábban kommunikáció szakon végzett az egyetemen – mondani sem kell, hogy könnyen megtalálta a közös hangot a játékosaival. Az eredmények sem maradtak el, 2019-ben újra rangos trófeát hódított el a GOG, amely megnyerte a kupát, majd a 2021–2022-es idényben másfél évtized után a bajnokságot is. Örömtüzek gyúltak, sárga füst borította be Gudme utcáit, a csarnok pedig tánctérré alakult át, a csapat emlékezetes módon ünnepelte a sikert fanatikus szurkolótáborával.

Az előző évadban megvédte címét a dán bajnokságban a GOG, majd Krickaut a szintén dán Ian Marko Fog váltotta, akit két hónap után menesztettek, a bajnoki rajtnál ugyanis beragadt a csapat. Az idény végéig Mikkel Voigt és Thomas Brandt Nyegaard irányítja a csapatot, Jörgensen elnök pedig ideiglenesen melegítőre cserélte az öltönyét, és a szakmai stáb tagja lett. A Bajnokok Ligája B-csoportjában hat forduló után a harmadik helyen áll a GOG, amely a Celje, a Plock és a Montpellier mellett a Veszprémet is legyőzte, a magyar bajnok szeptemberben 36–30-as vereséget szenvedett Gudméban.

Noha a Barcelona ellen nem sikerült a bravúr a dánoknak, sokat elárul a klub filozófiájáról, hogy öt U19-es játékos is pályára lépett a katalán sztárcsapat otthonában. S ha már pályára léptek, szereztek is összesen kilenc gólt – mi ez, ha nem követendő példa?!

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. november 11-i lapszámában jelent meg.)