„Valamikor a kilencvenes évek végén tűnhetett fel a nevem a sportújságban, hiszen első klubommal, a Dunaferr-rel akkortájt csillogtattuk meg a tehetségünket az utánpótlás- és serdülőversenyeken – emlékezett a volt válogatott kézilabdázó. – Amikor a felnőttcsapatba kerültem, onnantól beindult a gépezet, és rendszeresen írtak rólunk a Nemzeti Sportban.”
Jeles naphoz kötődik Császár első szereplése a lapban, 1998. december 24-én írtunk róla, amikor a Békésen rendezett nemzetközi utánpótlástornán 32 találattal gólkirály lett. Amikor megemlítettük neki, csupán ennyit fűzött hozzá örömében: „Ez az!”
„Nem igazán értettem anyukámat, miért tett el minden olyan cikket az újságból, amely a kisfiáról, vagyis rólam szólt. Aztán amikor megszülettek a gyermekeim, megvilágosodtam, hiszen már tudom, mit jelent ez egy szülőnek. Sőt, még Kenyeriben, gyermekkorom helyszínén is nagyon büszkék voltak, ha szerepeltem a sportsajtóban.”
Manapság sem ússza meg a Veszprém exkézilabdázója, hogy ha megjelenik a nyilvánosság előtt, édesanyjának be kell számolnia róla.
„Akár a televízióban, akár az újságban tűnök fel, anyukám mindig megnézi, elolvassa, sőt, a lapot félre is teszi.”
Császár hullámvasútként élte meg a sajtóban megfogalmazott kritikákat, hiszen a pozitív és negatív visszajelzések néha egymást váltották.
„Dunaferresként elkényeztetett a sajtó, nagyon jól futott a szekerünk, ezért nem is tudtak rólunk különösebben rosszat írni. De a negatív kritika is hozzátartozik a sportolói léthez, amelyből a PSG-ben nekem is kijutott. Bár valaki egyszer azt mondta nekem, mindig csak az számít, amit én gondolok.”