Igazuk lett azoknak, akik azt mondták, idén májusban két héten át kerékpárünnep lesz Magyarországon.
Hál' istennek!
A Tour de Hongrie vasárnapi utolsó etapján ugyanolyan jóleső érzés fogta el az embert, mint a Giro d'Italia magyarországi szakaszain: a Miskolcról rajtoló útvonal 184 kilométere alatt széles néptömegek várták a mezőnyt szerte az utak mentén, a Kékestetőnél pedig komplett népünnepély vette kezdetét a gyönyörű tavaszi időben. Ilyen tömeget nagyon rég láttunk errefelé, a bringások szabályos zarándokhellyé alakították át a Mátrát – nem túlzás, több százan tekertek fel, a többiek pedig a kékesi célvonalnál óriási ovációban részesítették azokat, akik teljesítették a teljesítménytúrát.
Pedig ekkor még hol voltak a versenyzők…?!
Merthogy a szervezők ezúttal a végére hagyták a feketelevest, a legdurvább etapot. Az ezúttal rajtvárosként tündöklő Miskolc után a mezőny a festői Lillafüreden át vette az irányt a Bükk felé, jött a hollóstetői első kategóriás hegy, majd onnan tovább Répáshuta felé, Felsőtárkányon keresztülhaladva érkezett meg Egerbe, ahol meg egy gyorsasági részhajrá volt kijelölve. Ismét gyönyörű tájakon haladtak a versenyzők, Sirok után szép lassan betekertek a Mátra szívébe, hogy itt kétszer is megtegyék a mátrafüredi kört a „koronaékkő”, a Kékestető előtt. Az útvonal mindenesetre alaposan felkészítette őket Magyarország legmagasabb csúcsára: Mátrafürednél két emelkedős sprinthajrá, Mátraházánál pedig egy második kategóriás emelkedő volt beiktatva.
Hollóstető előtt egy hatfős szökevénycsoportnak sikerült ellépnie, ott volt benne Jens Reynders és a magyar válogatott Karl Ádám is (a piros trikót szombaton gyakorlatilag bebiztosító Aaron Van Poucke viszont most nem), az első kategorizált hegyet végül Dalla Valle vitte el Reynders előtt. Az olasz aztán az egri gyorsaságit is begyűjtötte Karlt megelőzve, a Mátrába érve pedig kezdett szakadozni a mezőny, az üldözőbolyból is többen kiváltak egy-egy támadás után.
A mátraházi hegyit Marengo vitte el, a mátrafüredi gyorsaságit pedig játszi könnyedséggel Fabio Jakobsen, aki így végleg biztosította magának a zöld trikót (főleg, hogy Rudy Barbier nem sokkal előtte földre került, így esélye sem maradt).
És akkor a lényeg még csak eztán következett!
Az elmúlt években láttunk már itt néhány parádés befutót – ki ne emlékezne például Valter Attila két évvel ezelőtti feledhetetlen győzelmére –, és ez a mostani is joggal illeszkedik majd a sorba.
Antonio Tiberi, a Trek-Segafredo versenyzője, a királyetap győztese Nagyon boldog vagyok, ez az első profi győzelmem! Érdekes, mert nem éreztem magam olyan jól a szakasz közben, de sikerült a srácokkal együtt a mezőnyben maradnom. Még az utolsó hegy alján is eléggé hátul voltam, de amikor Eddie támadott, próbáltam vele menni – aztán megelőztem a többieket, és a legvégén valahogy őt is, nem is tudom, mennyivel a cél előtt... Ott már teljes gázzal mentem, nem is gondolkodtam! Sokat számított, hogy tavaly már végigmentem ezen a hegyen, jobban tudtam, hogy az utolsó másfél kilométeren kell igazán nyomni, így pont maradt annyi erőm, hogy megcsináljam. Eddie Dunbar, az Ineos Grenadiers versenyzője, a 2022-es Tour de Hongrie győztese Az összetettnek természetesen örülök, de a szakaszt is nagyon szerettem volna megnyerni... Az egész csapatom óriásit dolgozott, hogy meglegyen, végül negyven méterrel indítottam hosszabbat, mint kellett volna, de végeredményben az összetett a lényeg. Előzetesen bíztam benne, hogy a másik magyarországi viadalon, a Girón indulhatok majd, csalódásként éltem meg, hogy ez nem sikerült, de ezek után már csak a Tour de Hongrie összetettje lebegett a szemem előtt – nekem is és a csapatnak is nagyon fontos, hogy ez végül sikerült! |
Az első kategóriás Kékestetőre az összetett favoritok közül Eddie Dunbar, Alekszej Lucenko, Patrick Konrad és a 2019-es győztes Krists Neilands maradt jó pozícióban – bíztunk a fehér trikós Dina Mártonban is, aki az összetett 10. helyéről kezdte meg az utolsó szakaszt, és nagyon szeretett volna egy jó Kékest menni, ám ő három kilométerrel a vége előtt leszakadt a legnagyobb menőktől.
Végül kettővel a vége előtt indított Dunbar, ami korainak tűnt, de az Ineos ír klasszisa erre várt és tartalékolt a verseny első négy napján, és látszott is, hogy jó erőben van: kiváló ritmusban tekert, támadását nem is igen tudták átvenni, Konrad és Lucenko is leszakadt, majd Neilands is. A „Valter-kanyar” után egyedül egy félig-meddig meglepetésember, Antonio Tiberi maradt lőtávolon belül Dunbar mögött.
Azért félig-meddig, mert a Trek olasz versenyzője tavaly harmadik lett a Tour de Hongrie-n, ő tehát ismerte már a Kékest, Dunbarral ellentétben – és mint újfent kiderült, ez mindig rengeteget számít… Egészen a célig úgy tűnt ugyanis, Dunbar van annyira jó erőben, hogy ezt így sem lehet elvenni tőle, ám a legvégén mégiscsak jött a csattanó. Az ír klasszis árnyékában végig szépen megbúvó Tiberi valahonnan előhúzta még utolsó utáni erőtartalékait, és szó szerint az utolsó métereken előzte meg a csalódott írt, fantasztikus végjáték után megnyerve ezzel a 2022-es Tour de Hongrie királyetapját!
Azonban Dunbar sem sokáig szomorkodott, hiszen az összetett így is az övé lett, és végtére ez a lényeg. Mögötte a Movistar spanyolja, Óscar Rodríguez végzett, harmadikként egy asztanás, de nem az, akit a legtöbben vártak: Lucenko helyett csapattársa, Samuele Battistella állhatott fel a dobogóra.
A zöld trikót tehát a Quick-Step mindenki szívét megnyerő sztárja, Fabio Jakobsen vihette haza, a pirosat Aaron Van Poucke, míg a legjobb magyart illető fehéret Dina Márton.