Vuelta a Espana: hiányzó címvédő; Contador vs. Froome

A rajtlistát böngészve igazán erős mezőny vesz részt a viadalon, viszont a rajt előtt több neves hiányzót is meg kell említeni. Némileg meglepő módon a tavalyi dobogósok közül senki sem vesz részt az idei versenyen. Fabio Aru, Joaquim (Purito) Rodriguez és Rafal Majka számára egyaránt a Tour de France és az olimpia országúti mezőnyversenye volt az idei év fő eseménye, Rio után pedig annyira rövid idő állt volna rendelkezésre a visszaakklimatizálódásra, hogy közülük egyikük sem vállalta a spanyolországi megmérettetést. A veterán katalán hegyimenő, Purito Rodriguez ráadásul az olimpia után bejelentette a visszavonulását is. Nagyon fog hiányozni a mezőnyből!

Rajtuk kívül azonban szinte mindenki ott lesz a rajtnál, aki számít. A verseny legnagyobb esélyese a spanyolok élő legendája, a háromszoros Vuelta-győztes Alberto Contador. A madridi versenyző sérülés miatt feladta az idei Tourt, de a Vuelta rajtját jó formában és bizakodva várhatja, múlt héten ugyanis megnyerte a Vuelta a Burgos egyhetes körverseny királyszakaszát és a verseny összetettjét is. A spanyol versenyző első számú kihívója alighanem az idei Tour de France-győztese, Christopher Froome lesz majd.

Az angol mellett szól, hogy ezúttal is brutálisan erős csapat van mögötte, ellene, hogy amióta a mostani időpontban, a Tour de France után van a Vuelta – 1995 előtt még áprilisban volt a verseny –, sohasem tudta senki egyazon évben megnyerni mindkét nagy körversenyt. Olyan versenyzőt is csak kettőt találunk 1995 óta, aki mindkét versenyen egyáltalán a dobogóra tudott volna állni ugyanabban az évben. 2002-ben a baszk Joseba Beloki a Tour második helye után csak harmadik tudott lenni a Vueltán, 2008-ban a madridi születésű Carlos Sastrénak pedig friss Tour-győztesként hazai földön meg kellett elégednie a harmadik hellyel. Ha még azt is hozzávesszük, hogy Froome rajthoz állt Rióban, és az egyenkénti időfutamon bronzérmet szerzett, nagyon nehéz dolga lesz, ha le akarja győzni riválisait.

Froome és Contador mellett a harmadik legnagyobb név a mezőnyben a kolumbiai zseni, Nairo Quintana, aki évek óta Froome legnagyobb vetélytársa a Touron. Az indián származású kerekes korábban kétszer volt már második, idén pedig a harmadik helyet szerezte meg összetettben az angol mögött a francia versenyen. Quintana mellett ott lesz a Movistar csapat színeiben a murciai kiválóság, Alejandro Valverde is, aki az ’50-es évek nagy ásza, Gastone Nencini egyedülálló rekordját szeretné idén megismételni.

A „nagy négyes” mögött ki kell emelni a tavalyi Vuelta egyik nagy felfedezettjét, a kolumbiai Juan Esteban Chavest, aki az idei Giro d’Italián második helyen végzett Vincenzo Nibali mögött. Mellette szólhat a többiekkel szemben, hogy bár ő is ott volt az olimpián, de a négy nagynál mégis sokkal kipihentebben várhatja a rajtot, hiszen velük ellentétben ő nem vett részt az idei Touron. A győzelemre talán nem, de a dobogóra nagyon jó eséllyel pályázhat a holland Steven Kruiswijk, aki egy szerencsétlen bukás miatt az utolsó pillanatban veszítette csak el a Girót tavasszal, és alighanem nagyon motivált most, hogy javíthasson.

Kellemes meglepetést szerezhet az Astana fiatal kolumbiai menője, Miguel Angel Lopez, aki Aru és Nibali távollétében életében először lehet kapitány a csapatában egy nagy körversenyen. Rajtuk kívül a dobogóra esélyesek között említeném meg Peking olimpiai bajnokát, a veterán Samuel Sanchezt, aki szintén meghatározó szerepet játszhat a hegyi szakaszokon.

Idén sok tekintetben formabontó ötletekkel lepték meg a rajongókat a szervezők. Azt már megszokhattuk a korábbi években, hogy a három nagy körverseny közül rendre a Vueltán van a legtöbb hegyi szakasz, idén 10 napot tölt el a mezőny a meredek hágók között, és a kimondottan hegyi etapokon kívül is alig találni olyan napokat, ami a sprintereknek kedvezne. Nem is meglepő emiatt, hogy elvétve találunk csak egy-két elvetemült gyorslábút, aki egyáltalán nekivágna a versenynek.

Az viszont már csöppet sem szokványos, hogy rögtön a harmadik szakaszon beveszi magát a mezőny a hegyek közé, és ennyire korán elkezdődik a hullámvasút. Emellett az sem megszokott, hogy az idei verseny teljes egészében elkerüli a déli tartományokat, kis túlzással Madrid lesz a viadal legdélebbi pontja. Emiatt az idei Vueltát jó indulattal is csak „félkörnek” lehet nevezni. Az északi hágókat viszont keresztbe-kasul bejárja a karaván, és végre ismét ellátogat a mezőny a Pireneusok francia oldalára – erre évek óta nem volt már példa.

A verseny egy 29 kilométeres csapat-időfutammal kezdődik, majd az első napokban láthatunk 2 sprintereknek kedvező sík szakaszt, egy, az ardenneki klasszikus egynapos versenyekre hasonlító dimbes-dombos útvonalú etapot, ami elsősorban a szökevényeknek kedvezhet, emellett rögtön az első napokban két szakaszt is Galícia hegyei között tölt el a mezőny, bár az igazán komoly hágókra ekkor még várni kell. De így is nagyon valószínű, hogy a galíciai napok után már azok a versenyzők fognak összetettben az első 10-ben szerepelni, akikre a végelszámolásnál is számítani lehet majd.

Galícia bejárása után két nap következik Kasztília és León tartományban, közte az első komolyabb hegyi etappal a Valle de Sabero-hágó tetején. Majd a hosszúra nyújtott első hét végét az esős Asztúriában fejezi be a mezőny, két igen nehéz hegyi szakasszal. Előbb a kilencedik napon Oviedo városában következik az Alto de Naranco emelkedő, amit a nagy múltú, de ma már anyagi okokból évek óta elmaradó Subida al Naranco viadalról ismerhetünk. Majd a tízedik napon következik a viadal egyik királyszakasza a legendás Lagos de Covadonga-hágó tetején, ami idén már 20. alkalommal került be a Vuelta útvonalába.

A mezőny az első pihenőnap után folytatja tovább az útját kelet felé, és a második hetet Kantábria tartomány egyik legismertebb emelkedője, a brutálisan meredek Peña Cabarga-hágó vezeti fel, ahol az utóbbi években rendszeresen kiélezett csata folyt az esélyesek között. Ezután következik két nyugodtabb nap a baszk tartományokban: előbb Bilbaóba érkezik meg a mezőny 2011 után ismét, a baszkföldi barangolás után pedig a navarrai Urdazubi városában lesz befutó a 13. napon. Mindkét szakasz elsősorban a szökevényeknek kedvezhet majd.

Baszkföld és Navarra után következik a verseny második királyszakasza: a 14. napon sok év kihagyás után végre újra a Pireneusok francia oldalára látogat el a karaván, és a Tour de France-ról jól ismert Marie Blanque-hágó megmászása után a Col d’Aubisque tetején lesz a hegyi befutó. Az Aubisque egy nagyon ismert monstrum, sok emlékezetes csata mellett arról nevezetes, hogy 2007-ben itt nyerte meg Alberto Contador karrierje során először a Tour de France-t. A hazaiak egyik nagy kedvencének próbáltak meg ezzel kedveskedni a szervezők, biztosan próbálkozni is fog aznap a madridi versenyző. A franciaországi kitérő után Aragóniában egy újabb igen nehéz hegyi szakasz, végül pedig egy pihentető, sprintereknek kedvező teljesen sík nap zárja le a verseny második hetét.

A második pihenőnap után pedig végre elindul a mezőny a dél felé, azonban az első galíciai napokhoz hasonlóan egy újabb mini tartományi többnapost láthatunk, ezúttal a Valenciai Autonóm Közösségben tölt el négy egymást követő napot a mezőny. A Vueltán általában a harmadik héten szoktak lenni a legkeményebb hegyi szakaszok, idén azonban más lesz a helyzet, a mindent eldöntő napok profiljai előzetesen sokkal könnyebbnek ígérkeznek, mint amilyeneket az északi tartományokban már korábban teljesítettek a versenyzők. A verseny első egyenkénti időfutama, ahogy mindig, ezúttal is komoly változásokat hozhat az összetettben, emellett két hegyi szakasz maradt az utolsó hétre, ahol még ezen a napon kívül változhat az összetett. Közülük az első a Camins de Penygolosa-hágó, ami nem kimondottan nehéz, de talán alkalmas lehet a támadásokra.

A valenciai napok után a huszadik szakaszra marad a verseny utolsó komoly erőpróbája, Alicante tartomány legismertebb emelkedője, az Alto de Aitana, ami előzetesen a két királyszakasz mellett a legérdekesebb hegyi etapnak ígérkezik. Az utolsó hegyi szakasz mindig nagyon izgalmas, a menők búcsúzóul évek óta mindig hatalmas tűzijátékot rendeztek. Idén ráadásul igazán szép helyszínen tehetik meg mindezt, a húszadik napon dőlhet el a verseny összetettje. A hagyományokhoz híven ezúttal is Madridban lesz az utolsó szakasz befutója, a diadalmas bevonulás és a megszokott pezsgőzés után több kört tesznek meg a versenyzők a városban, az utolsó kilométereken pedig várhatóan azok a sprinterek fognak csatázni a szakaszgyőzelemért, akik túl tudták élni az elmúlt három hét brutális hegyi szakaszait.