KS-ajánló, LuppArt: sziget, sport, művészet

Tízéves a LuppArt Művésztelep, a jubileum alkalmából egynapos kiállítás mutatja be augusztus 30-án, szombaton a Luppa-szigeten a képzőművészeti gyűjtemény válogatott anyagát. A Budakalásszal szemben fekvő dunai szigeten a nyári alkotóhetekben 2015 óta mintegy száztíz művész fordult meg, a nemzetközi körbe három földrész tizenkét országából érkeztek résztvevők, köztük a művészvilág olyan rangos tagjai, mint Jiri Kovanda, Tombor Zoltán, Tar Hajnalka, Tranker Kata, Sági Gyula, Fridvalszki Márk vagy Végvári Gergely. A festői környezet ihlető levegője, a folyóparti táj egyedülálló látványa, az 1930-as években kiépült sziget sajátos építészeti arculata mellett óhatatlanul hatnak a művekre a környék sportos motívumai: az evezősök harmonikus mozdulatsora, a kirajzó kajakok, kenuk, keelboatok élénk forgataga, a tempózó úszók dinamikája egyaránt visszaköszön a festményeken, fotókon, szobrokon.

„Ha az időjárás engedi, az alkotó művészek maguk is előszeretettel szállnak vízre, mennek el evezni, vagy fürdenek a forró nyári napokon” – mondta érdeklődésünkre Farmosi Gábor, a művésztelep alapítója, vezetője, maga is a kevés állandó luppai lakó egyike. Az 1966-os születésű mecénás gyerek- és ifjúkorában úszott, vízilabdázott, tájékozódási búvárúszóként versenyzett, a Budapesthez közeli szigetbe a környékbeli evezőtúrák során szeretett bele. Az 1990-es évek közepén a 43-as Építők egykori üdülőjének telkén vásárolt ingatlant, feleségével ott alapított családot, két gyerekük Luppáról járt óvodába, iskolába, egyetemre – rajzolni tanuló lányuk egykori mestere, Külüs László festőművész segített az első művésztelep megszervezésében. 

Az évről évre fejlődő LuppArt életében meghatározó az Einspach Gábor műkereskedővel kiépült szakmai kapcsolat, amelynek jegyében a nyáron a budapesti Einspach & Czapolai Fine Art galériában is láthatóak voltak a Luppa-szigeti alkotások. Az egyébként több sportprogramot, így a hagyományos szigetkerülő regattát és tollasversenyt is kínáló Luppa-nap keretében augusztus 30-án 17.30 órakor élő aukciót tartanak a gyűjtemény – előzőleg az Axioart oldalán interneten is elérhető – árverési tételeiből. A bevétellel egy tervezett londoni művésztelep előkészítését segítenék, amely az alkotóknak kínálna nemzetközi jelenlétet.

Farmosi Gábor a sportos vonatkozású alkotások közül kiemelte Tombor Zoltán tíz részre tagolt művészi képét egy régi fa keelboatról, amely egyébként a telep alapítójának saját darabját ábrázolja, egyikét a kiveszőben lévő, patinás, míves daraboknak. Hasonló keelje volt hajdan a sziget korábbi ismert festőművészének, a nyaralótulajdonos Molnár-C. Pálnak (1894–1981), az a hajó azonban immár a Farkasréti temetőben szolgál az egykori szomszéd, idősebb Makray Ferenc fejfájaként, köszönhetően az édesapjuk kívánságát teljesítő gyerekeknek, így a szintén közvetlen luppai kötődésű – újabb sportos vonatkozás… – Makray Katalin olimpiai ezüstérmes tornásznőnek és ifjabb Makray Ferenc teniszoktatónak. A sziget egykori és mai „sportos” alakjai közül ki kell emelni még Schmitt Pál kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívót, korábbi köztársasági elnököt, Tatai Tibor olimpiai bajnok kenust, a Maccabi Világjátékokon bronzérmes Lőwy András hosszútávfutót, a veterán vívóként ma is nemzetközi versenyeken szereplő Miklósvári Györgyöt és a veterán vívóbajnok Sághy Ervint, akinek telkén működik évről évre a LuppArt művésztelep.

Ami pedig a tágabb helyszínt illeti, érdekes fogalmat említett a szigeti világ jellegzetességeiről Rieder Gábor művészettörténész: „A művészettörténet – mindenekelőtt a középkor-tudomány – ismeri az inzuláris stílust, a szigeteken kialakuló zárt kulturális egységeket. Egy széles hullámzó vízfelület közepén elzárt apró földdarabon, ha megkapaszkodik az élet, szükségszerűen inzuláris kultúra alakul ki. Márpedig a LuppArt művésztelep éppen egy szigeten, a híres-neves Luppa-szigeten ütötte fel tanyáját 2015-ben. Aki csak egyszer is járt már itt, az jól tudja, hogy mennyire kivételes hangulatú hely. Mikor az utazó beszáll a lélekvesztő motorcsónakba az Ebihal büfénél, hogy a révész átvigye a Duna-ág túlsó oldalára, már biztos lehet benne, hogy egy perc múlva eléri azt az időtlenül békés, civilizációval belakott, mégis természetközeli mikrouniverzumot, ami egyszerűségében is különleges: középen az égig érő platánfákkal szegélyezett gyalogos ösvény, két oldalon a decens nyaralócskák, a Bauhaus-stílusú gyöngyszemektől a modernista tömbökig. Stégek, csónakok, kutyák, hódok és szúnyogok.”     

És egy kivételes hangulatú nyári művészműhely.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. augusztus 16-i lapszámában jelent meg.)