Futball a történelem árnyékában – olaszországi utazás, 5. rész

CSILLAG PÉTERCSILLAG PÉTER
Vágólapra másolva!
2025.04.30. 10:25
null
A játék öröme hajtja az U12-es mérkőzés résztvevőit, tabellát ebben a korosztályban még nem vezetnek
Olaszországi sporttörténeti barangolásom során eljutottam a futballutazók szent helyére, a világ egyik legkülönlegesebb pályájára, a Róma-széli évszázados árkádok alatt elterülő Campo Gerinire. Exkluzív képriport egy régimódi utánpótlás-mérkőzésről.

 

Federico Fellini filmrendező 1960-ban bemutatott, Az édes élet című klasszikusának nyitójelenetében helikopterről lóg a levegőben egy Krisztus-szobor, a közeledő jármű alatt régi római kőépítmény fut a messzeségbe egy kopott külvárosi futballpálya mellett. Utóbbi a Campo Gerini, a különleges meccshelyszínekre vadászó futballturisták szubkultúrájának vágyott célállomása, ahol nem hogy megállt az idő kereke, de vissza is forgott vagy fél évezreddel: az oldalvonal mögött magasodnak az Acquedotto Felice nevű, V. Szixtusz pápa elrendelésére épített reneszánsz kori vízvezeték tekintélyes romjai. Az évszázadok viharait túlélő kövek harmonizálnak a teljesen hagyományos, földes sportpályával, amelyet nincs is mód felújítani, az örökségvédelmi intézkedések ugyanis tiltják a környék modernizációját, így a műfüves borítást is.

Signora Canaletti Gaudenti átadja a Campo Gerinit 1952-ben

A sajátos szabályokba Massimo Macchione, a pályát használó sportegyesület, a Polisportiva Quadraro Cinecitta társelnöke avatott be, aki készséges kalauznak bizonyult spontán látogatásom során. Gyalog érkeztem, a metróállomástól vagy húsz percet kellett sétálni a sporttelepig, ki a házak széléig, tovább egy elhagyott, gazzal felvert liget kanyargó ösvényén, el az árokparton röhögcsélve füvező tinédzserek mellett, át a vízvezeték hatalmas árkádja alatt. A Campo Gerini egyszerű, természetes, emberközeli; ha nem bújna meg az olcsó műanyag asztal alatt egy múzeumba illő régészeti kőkincs, ha nem ékelődne a szögletzászló mögötti kőfalba amforamaradvány, azt is hihetnénk, valami külpesti blaszos pályán járunk. A puritán büfé falán a 2006-os vb-győztes olasz válogatott diadalát ünneplő Corriere dello Sport-címlap és egy régi fénykép díszeleg a pálya 1952. április 27-i avatójáról. A második világháború után beépülő környéken a helyi plébános mentette meg futballpályának az eredetileg parknak szánt területet, mondván, a negyed szegény gyerekeinek szükségük van a játéktérre. Ezt a gondolatot emeli ki a cipőmosó vályú melletti információs tábla is, amely negatív ellenpéldaként fényképpel ábrázol tizenhat ilyen-olyan okból megszüntetett, átépített, elhagyott pályát a szomszédos negyedekből.

 

Nem messze fekszik innen a Via Appia Antica, az ókori Római Birodalom legfontosabb útja, a történelmi környezetben pedig olyan furcsaságok is megesnek, hogy – mint Macchionétól megtudtam –, a kispad és a kezdőkör közötti rész alatt kétezer éves romok bújnak meg a föld alatt, és a szögletzászló környékén régi szentélyt rejt a mély.

Előző nap, Róma belvárosában találkoztam Roberto Cerronéval, régi amatőr futballistával, aki ellenfélként játszott számos mérkőzést a Campo Gerinin az 1970-es, 1980-as években. Érdekességként elmondta, hogy az éppen törökországi túrára készülő AS Roma első csapata 1968-ban a földes pályán edzett, hogy szokja a kinti mostoha körülményeket. Ő maga örömmel őrzi a régi idők meccshangulatát: „Ha sütött a nap, akkor szállt a por, ha esett az eső, akkor dagonya lett a pálya, de ez volt ennek a varázsa. És miközben egyik oldalon a vonat robogott el, a másikon pedig a vízvezeték romjait láttuk, a meccs közben kicsit úgy éreztük magunkat, mintha mi is a történelem részesei lennénk.”   

Ezt ellesték a profiktól: a meccs előtti fotózásnál a póz a sztárokét idézi

 

Rögtönzött taktikai értekezlet a hazai kispadnál

 

 

 

A Ciampino repülőtér közelsége miatt nagy a légiforgalom

 

A gól a saras-földes pályán is ugyanolyan szent, mint a Stadio Olimpicóban

 

Roberto Cerrone ellenfélként játszott itt

 

Massimo Macchione, a Quadraro Cinecitta klub társelnöke

 

Régimódi egyszerűség a gyakorlatban

 

Nincs bíró, a résztvevőkre van bízva a sportszerű játék

 

A lefújás után nem maradhat el a kézfogás vagy a barátságos ölelés

 

Ókori amforamaradvány a szögletzászló melletti falban

 

A szülők a történelmi árkádok alól buzdítják gyerekeiket

 

Ilyen is csak itt fordul elő: régészeti kincs az olcsó műanyag asztal alatt

 

 

 

 

 

 
 
 

 

 
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. április 26-i lapszámában jelent meg.)

 

Legfrissebb hírek

Női kézilabdában azóta sem voltunk közelebb az aranyhoz – 25 évvel Sydney után, 2. rész

Képes Sport
Tegnap, 10:54

Győri-Lukács Viktória: Amikor az érem hozzáért a hasamhoz, eszembe jutott, hogy hárman állunk a dobogón

Kézilabda
2025.09.23. 11:23

Szépségszalon kosárpályával – Hosszú Kávé Szakonyi Eszterrel

Képes Sport
2025.09.22. 14:08

Edzőként biztosítaná be magát – Gerliczki Máté-interjú

Képes Sport
2025.09.21. 15:53

„Elértem, amiről kislányként álmodtam” – 50 éves Pigniczki Krisztina

Képes Sport
2025.09.20. 09:03

„A P. Mobil a rockzene Fradija” – Hosszú Kávé Schuster Lóránttal

Képes Sport
2025.09.19. 16:34

Mátyás Tibor: negyven év a Sport utcában

Képes Sport
2025.09.18. 10:47

„A nyílt vízi úszás királynőjeként köszönhetek el” – sztárportré Sharon van Rouwendaalról

Képes Sport
2025.09.16. 16:02
Ezek is érdekelhetik