Az olaszok Puskása – interjú Claudio Minolitivel

– Mi izgatta Puskás Ferenc történetében?
– Rengeteget olvastam róla, a Honvéddal, az Aranycsapattal elért eredményeiről és a Real Madridnál töltött dicsőséges időszakáról, amely kicsit olyan volt, mint egy második pályafutás. Két kérdés azonban nem hagyott nyugodni. Az egyik, hogy miként volt képes megújulni, szinte újjászületni a FIFA-eltiltás jelentette hosszú kényszerszünet után. A másik, hogy mit jelentett esetében a kettős sikertörténet. Hiszen előbb bajnoka volt Magyarországnak, a kommunista, szovjet fennhatóság alatt álló keleti blokknak, majd csúcsra jutott a másik oldalon, a Franco-féle Spanyolországban, a nyugati világban is. Viszonylag keveset lehetett tudni arról, ami Puskás két fényes időszaka között, vagyis az 1956-os forradalom és az 1958-as madridi igazolás között történt. Arra tettem kísérletet, hogy új források bevonásával rekonstruáljam ennek a szűk két évnek az eseményeit is.

– Ahogy a könyvből is kiderül, az érintett időszakot Puskás túlnyomórészt Olaszországban töltötte. Miként jellemezné az ottani mindennapjait?
– Hihetetlenül nehéz, az élfutball mai viszonyai között elképzelhetetlenül keserves periódus volt az életében. Ilyen már nem létezik: lehetetlen, hogy, mondjuk, Lionel Messinek vagy Cristiano Ronaldónak megélhetési gondjai legyenek. Az anyaggyűjtés időszakában volt a kezemben egy fénykép, amely sajnos a könyv készítése idején már nem állt rendelkezésre. Ezen Puskás Ferenc látható túlméretes, az ötvenes évekre jellemző szürke szövetkabátban. A darabot signai vendéglátójától kapta, és a helyzet pontosan mutatja a játékos szorult helyzetét: még ruházkodásban is mások segítségére szorult.

– Kutatásai egyik legérdekesebb része a Magyar Labdarúgó-szövetség kezdeményezésére kiszabott FIFA-büntetés története. Úgy tűnik, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség álláspontja nem volt következetes.
– Az intézmény zürichi archívumából kikértem Puskás Ferenc és a többi magyar játékos eltiltásának teljes dokumentációját, a hivatalos jegyzőkönyveket, határozatokat. A sok esetben elég száraz és unalmas iratok tanulmányozása segített megérteni a retorzió körül zajló vitákat. Eredetileg jóval súlyosabb mértékű volt a felfüggesztés, az első változat szerint kettő plusz egy évig nem léphettek volna pályára a magyar válogatott Nyugat-Európában maradt tagjai – az MLSZ engedélye nélküli, tiltott külföldre távozás és az egyéves kötelező várakozás adódott össze a két tételben. Ha ez a verzió marad életben, Puskás valószínűleg sohasem lesz a Real Madrid labdarúgója. Látni kell, hogy a FIFA döntésmechanizmusában fontos szerepet játszottak a politikai megfontolások, a futballszakmai érvek valamelyest háttérbe szorultak. Nem mellékes körülmény például, hogy a nemzetközi szövetség egyik alelnöke ebben az időszakban szovjet sportvezető volt. A Honvéd 1957 elején futó dél-amerikai túrája során Zürichből zsarolták és büntetéssel fenyegették az illegálisan utazó magyar csapattal játszó brazíliai klubokat, a források tanúsága szerint pedig a témában exponálta magát Joao Havelange brazil sportdiplomata, a vitatott megítélésű későbbi FIFA-elnök is. Én a tényekre, adatokra fókuszálok, újságíróként igyekszem némi magyarázattal szolgálni, az pedig már az olvasón múlik, hogy miként értelmezi a feltárt információkat.

– Milyen gyakorlati következményekkel járt a lépés a futballista és családja életében?
– A különböző diplomáciai játszmák következtében végül az első tételt mérsékelték ugyan, ám így is hosszú időre, mintegy másfél évre eltiltották Puskás Ferencet. Nem csupán a mérkőzésektől és a hivatalos klubszerepléstől, de még az edzéslátogatástól is. Ezért fordulhatott elő, hogy olyan alkalmi eseményeken talált csupán játéklehetőséget, amilyen, mondjuk, a könyvben taglalt újságíró-mérkőzés volt. Abszurd helyzet! Megpróbáltam belegondolni, mi történt volna, ha fiatal tudósítóként együtt játszhatok a korszak klasszisaival, Zicóval vagy Michel Platinivel. Azt hiszem, megőrültem volna a boldogságtól! Bordigherában a vasútállomáshoz közel laktak Puskásék, és mindent elmond a labdarúgó helyzetéről, hogy egy korabeli újságcikk szerint egyéb lehetőség híján kénytelen volt az utasokra váró taxisokkal focizni.

– Hasonló kategóriát jelentett a mérkőzés Signában, ahol az 1958-as epizód emlékére 2016-ban Puskás Ferencről nevezték el a helyi futballpályát. Figyelemre méltó gesztus: egy távoli, apró település meghökkentő, szinte aránytalan tisztelgése a magyar labdarúgó előtt.
– A Firenzéhez közeli kisváros csapatában 1958 elején fordult meg cipészek, lakatosok, munkások, egyszerű emberek között. Sikerült személyes tanút is találnom, beszéltem a kilencvenéves úriemberrel, akinek az édesapja csábította annak idején a toszkán helységbe a futballcsillagot. Ennek a háttere is érdekes: az illető jó barátja volt a szállodatulajdonos, akinek a hoteljében lakott a magyar csatár a liguriai tengerparton, Bordighera kisvárosában, és az volt a terv, hogy a signai kirándulás révén a Fiorentinához közvetítik. Fényes időszakát élte a neves olasz klub, rendkívül erős csapata volt, 1956-ban megnyerte a Serie A-t, 1957-ben BEK-döntőt játszott. Firenzében és környékén hagyományosan igen népszerű volt az Olasz Kommunista Párt, úgy is hívták a zónát, hogy vörös vidék. Noha a várost éppen akkor kereszténydemokrata polgármester vezette, a döntéshozók tartottak attól, hogy a Fiorentina szurkolói bázisa nem fogadja jól, ha az antikommunizmus szimbolikus alakjának számító Puskás Ferencet szerződteti az egyesület. Így aztán inkább letettek a lehetőségről. Egy időben az Inter, a Juventus és a Manchester United is élénken érdeklődött iránta, aztán mégis a Real Madridnál kötött ki. Ebben Santiago Bernabéu klubelnök zseniális megérzése játszott meghatározó szerepet. Nem érdekelte, hogy Puskás másfél éve nem játszott, van rajta tizenakárhány kiló felesleg, a képességeit, a szívét és az elhivatottságát nézte. És talán volt némi politikai motivációja is, hiszen ne felejtsük, Franco Spanyolországáról beszélünk, a futball pedig diplomáciai szempontból megkülönböztetett szerepet játszott az ország érvényesülési törekvéseiben. Bernabéu ennyit kért csak a magyar csatártól: „A pályán legyen gyermek, a pályán kívül pedig férfi!”

– Lenyűgöző képanyag gazdagítja a könyvet, néhány sohasem látott fotóval. Melyik a személyes kedvence?
– Talán az, amelyen magyar menekültek sorakoznak a pálya mellett a San Siróban, 1956. december elején, a Honvéd és az AC Milan mérkőzése előtt. Nem vagyok a honfitársuk, de valahányszor ránézek erre a képre, libabőrös leszek. Csodálatos! A Honvéd-játékosok gyászszalaggal a karjukon játszottak, és érdemes megnézni azt is, hogy a mez mellkasi részéről levették a vörös csillagos klubcímert. Az olasz társadalom mély együttérzéssel, megrendülten figyelte a magyar forradalom leverését, az országban számos megmozdulást szerveztek a magyarok iránti szimpátia kifejezésére. Az év végi olaszországi mérkőzések is illeszkedtek ezen események sorába, a Honvéd Milan, Inter, Roma vagy Palermo elleni összecsapása alkalmat teremtett az érzelmi azonosulásra és a magyar menekültek megsegítésére. Továbbá persze arra is, hogy a magyar játékosok bevételhez jussanak, amelyből a szállásukat, élelmezésüket, utazásukat kifizethetik.

– Mit jelent Puskás ma az olaszországi futballemlékezetben?
– Észrevettem, hogy ha olasz cikkekben, filmekben megjelenik a neve, a legenda szó kapcsolódik hozzá. Vagy a legendás jelzővel illetik, vagy egyenesen a labdarúgás legendája fordulattal említik őt, ahogyan például Pelét, Diego Maradonát, Alfredo Di Stéfanót. Engem személyesen elbűvölt a története, ezért is tartom nagyon megtisztelőnek, sőt meghatónak, hogy Budapesten, az Olasz Kultúrintézetben is bemutatták könyvet.

– Ha olasz–magyar futballkapcsolatok, akkor Marco Rossi! Miként értékelik hazájában a magyar válogatott szövetségi kapitányának munkásságát?
– Bravúros, amit elért Magyarországon, de Olaszországban valamiért nem szentelnek nagy figyelmet a külföldön szereplő edzőknek vagy játékosoknak. Arra számítok azonban, hogy ha elkezdődik az Európa-bajnokság, Rossi személyét is felkapja az olasz média, hiszen amit csinál, mégiscsak olasz sikertörténet is.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. június 8-i lapszámában jelent meg.)