Vizes ágyneműt tereget emeleti ablakából egy idős asszony, a középkori palazzo aljában csendes kávézó várja vendégeit, a lakóház falába régi vár maradványai ékelődnek. Kora tavaszi napsütés melegíti Monte Compatri városának girbegurba utcáit, lengedező szellő fodrozza a házfalak elé kiakasztott száradó ruhákat, a teraszokról pedig látni, hogy odalent, a harminchatezer éve még fortyogó vulkáni hegy aljában, az élénken zöldellő műfüves futballpályán mérkőzéshez készülődnek. A nyugalmas vasárnap délelőttön a Grottaferrata lesz a hazai Atletico Lodigiani ellenfele az olasz bajnoki rendszer hatodosztályában, a Rómától mintegy harminc kilométerre eső helyszínen.
Utóbbi részlet azért lényeges, mert a hazai egyesület évek óta jogfolytonossági, névhasználati és játékfilozófiai vitában áll az AS Lodigiani egyesületével, amely a főváros peremén található sportközpontjában folytatja tevékenységét, és a vidéki névrokonhoz hasonlóan számot tart az 1972-ben alapított ősi egyesület sporttörténeti gyökereire és szellemi hagyományaira (a messziről jött ember józan logikája azt mondatja velünk, hogy a metropolison belüli költözések ellenére megalapozottan, míg a most felkeresett „kis Lodigiani” legfeljebb az amatőr szellem ápolójaként illik a történetbe). Nem tét nélkül való a viszály, hiszen a hányatott sorsú, az évtizedek során összevonásokat, szétválásokat megélő Lodigiani színeiben olyan futballisták játszottak utánpótlás szinten, mint Francesco Totti, David Di Michele vagy Luca Toni.
Azonban nem a zavaros futballtörténeti múltat jöttünk tisztázni a Castelli Romani néven ismert Róma-környéki települések gyöngyébe, a 11 ezer lakosú Monte Compatriba, hanem azért, hogy fényképeink segítségével megmutassuk, milyen egy helyi hatodosztályú mérkőzés hangulata, az „olasz Hátsó füves” világa. Az elbűvölő fekvésű pályán, a langyos márciusi napsütésben a Grottaferrata győzött 3–1-re, de az már a kezdő sípszónál világos volt, hogy a mesebeli kisvárosban a meccsélmény nem eredményfüggő.
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. március 16-i lapszámában jelent meg.)