A nyaraló, ahol nem pihent a szakmai stáb – interjú Kiss Dáviddal

– Mivel tölti a hosszú idényt követő pihenőjét?  
– Kimondottan jó fújni egyet. Kicsivel több mint egy hete vagyok itthon, az első napokat a kisfiammal töltöttem, bölcsibe se vittem, hiszen hosszú hetekig nem látott engem – válaszolta Kiss Dávid, a Hydro Fehérvár AV19 vezetőedzője, a magyar férfiválogatott szakmai stábjának tagja. – Pihenek, olyan értelemben, hogy nem tartok edzést és nem utazom sehova, de közben természetesen a hokin is jár az agyam, tervezgetek és a válogatottnál is lesz még néhány megbeszélésünk.

– Min gondolkodik ilyenkor? Játékosokon, taktikán, felkészülésen?  
– Igen, ilyeneken. Már formálódik a nyári felkészülés Fehérváron, a keret is alakul, utóbbiról Szélig Viktor általános igazgatóval egyeztetünk. A játékunkkal kapcsolatban mindig vannak ötleteim, elgondolkozom, hogy érdemes-e sokat változtatnunk, illetve azon is, milyen újdonságokat lehetne bevetni. Talán az augusztust keményebben meg kellene tolnunk, mint az elmúlt években. A szakma mellett a pszichológia és a mentális felkészülés terén is vannak ötleteim.

– Milyen következtetéseket vontak le az A-csoportos világbajnokság után például az állóképességet tekintve?  
– Fantasztikus, hogy az A-csoportban szerepelhettünk és bent is maradtunk, de a nagy pofonok jelzik, hogy milyen messze vagyunk az elittől. Ezek a meccsek folyamatos töprengésre késztetnek minket, stábtagokat, hogy mit kellene jobban csinálni, mit adhatunk tovább a teljes hazai utánpótlásban is, mi legyen az irány, amelyet követve a jövőben csökkenhet a távolság a legjobbakhoz képest. Talán amiben jobbak lehetünk már hamarabb is, az a játékosok fizikai állapota, ehhez fontosak a nyári és az idény közbeni száraz edzések. Az egy dolog, hogy nincs elegendő szakemberünk, de a meglévők is túl gyorsan akarják megtanítani a jégen a játékrendszert, ahelyett, hogy hagynánk, hogy a fiatalok egy bizonyos korosztályig maguktól sajátítsák el azt, miközben fejlesztjük a technikai képességeiket. Ha nagyobbak és erősebbek vagyunk, akkor biztos vagyok benne, hogy gyorsabban tudunk korcsolyázni is. Egy A-csoportos világbajnokságon teljesen mindegy, milyen okos egy játékos, ha nincs meg a sebessége, akkor esélytelen. Ezeket az alapokat újra át kell gondolni, és közös irányelv alapján folyamatosan dolgozni rajta az akadémiákon.

Az osztrák központú hokiligában, az ICEHL-ben induló Hydro Fehérvár AV19 négy edzőmérkőzésen lép jégre az új idény előtt. Ami biztos, hogy Hári Jánosék augusztus 16-án a Vienna Capitals együttesét fogadják, majd Csehországban a Mountfield HK, valamint a Dynamo Pardubice ellen játszanak, szeptember 5-én pedig a HC Banská Bystricát látják vendégül. A program még két mérkőzéssel bővülhet. „Az előző idényünk előtt a Bajnokok Ligájára is készültünk, ez egyből garantálta azt, hogy a bajnoki rajt előtt már erős ellenfelekkel játszhatunk – tekintett vissza Kiss Dávid. – Az évad elején látszódott is, hogy ez nagy lökést adott, sokáig a tabella első részéhez tartoztunk, az egyik legkevesebb gólt kaptuk a ligában. A következő idény előtt is törekszünk arra, hogy a felkészülés alatt az összes mérkőzésünk jelentős kihívás elé állítson minket.”

– Nem tűnik egyszerű feladatnak központi változtatásokat végrehajtani a komplett magyar jégkorongban. Mennyi időre lenne ehhez szükség?  
– Majoross Gergely kapitánynak a szövetségben is fontos szerepe van, feladata és küldetése is, hogy amennyire csak tudja, formálja a magyar jégkorongot, emellett próbálja segíteni az edzők munkáját. A felkészülési időszak alatt, a Veletek bárhova-turné közben a helyi edzőkkel is találkoztunk, igyekszünk összefogni őket, érzékeltetni mindenkivel, hogy mennyire fontos az összefogás és a közös irány, segítünk nekik, amiben csak lehet. Mindannyiunk célja, hogy a magyar hoki erősödjön és idővel stabil A-csoportos válogatottunk legyen.

– Hogyan lehet már rövidebb távon is eredményt elérni?  
– Nagy eredményt nem lehet rövid idő alatt elérni. Az erőnléti elemeket emeltem ki az előbb, de magas játékintelligencia is szükséges az előrelépéshez. A hazai bajnokság utánpótlás- és felnőttszinten sem állítja a játékosokat olyan kihívás elé, ami szükséges az A-csoporthoz. Az osztrákoknál az ICEHL-es játékosok a leggyengébbek a keretben, nálunk az Erste Ligában játszók. Nagy eredmény lenne, ha egy napon azt mondhatnánk, a magyar válogatottnál is a keret alsó feléhez tartozókat adná az ICEHL-ben szereplő Fehérvár és Ferencváros, mert a többiek még magasabb színvonalú bajnokságokban edződnek. Reméljük, a válogatottban most bemutatkozó fiataloknak lehetőségük lesz nívósabb ligákban játszani, ahol fejlődhetnek.

– Mekkora a realitása annak, hogy a két osztrák ligás magyar csapatban idővel egyre több fiatal tehetség kóstoljon bele a felnőtthokiba?  
– El tudnék képzelni olyan fehérvári csapatot, amelyben egy idő után ez lesz a kimondott cél. A húzóemberek között többen harminc év felettiek, és egyelőre nem látom az utánpótlást. Mindkét magyar ICEHL-es együttes idővel rákényszerülhet arra, hogy letegye a garast fiatal magyarok mellett, ami ugyanakkor rövid távon visszavetheti az eredményességet. Amikor mindkét gárda tele lesz fiatalokkal, akik egyre több jégidőt kapnak, az még jobban segíti a magyar válogatottat. Minőségi javulásara van szükség, az utánpótlásból kiindulva. A cél az, hogy a két említett klub egy tizennyolc éves magyar tehetségre is azt mondja, nálunk kell játszania, mert meghatározó szerepet tölthet be.

– A világbajnokságon a játékosok jó néhány interjúban elmondták a nagyobb vereségek után, hogy a mélypontoknál sokat segített nekik a szakmai stáb. Az edzői csapat hogyan élte meg a tornát?  
– Egymást segítettük. Negyven kilométerre laktunk Herningtől, a hat-hét tagú szakmai stáb egy kisbusszal mozgott, hogy minél hamarabb neki tudjunk állni a következő napi munkának. A késő esti mérkőzést követően nagyjából éjfélkor végeztünk, aztán visszabuszoztunk a szállásra, vacsoráztunk, és elkezdtünk elemezni. Sokszor hajnali négyig-ötig dolgoztunk, aztán reggel újrakezdtük. Volt egy külön edzői szobánk, ott éltük a mindennapjainkat, úgy hívtuk egymás között, hogy „nyaraló”. Ide fészkeltük be magunkat, miközben a magyar hoki jelenéről és jövőjéről beszélgettünk, illetve az ellenfelek játékát elemeztük.

Szeptembertől először lesz két magyar csapat az ICEHL-ben, a Fehérvár mellett az FTC-Telekom is elindul. A zöld-fehéreknél egyelőre több a távozó, mint az érkező, a napokban az is eldőlt, hogy a korábban 535 NHL-meccset játszó David Booth nem tér vissza a fővárosba. A rutinos csatár januárban igazolt az FTC-be, az Erste Liga alapszakaszában nyolc mérkőzésen 17 pontot szerzett, ám az ob I rájátszásában megsérült, és a jövőben Ausztráliában folytatja pályafutását.

– Önnek mi volt a pontos feladata a stábban?  
– Az emberelőnyök mellett a kontrollált korongkihozatal és a letámadás tartozott hozzám, az ellenfelek emberhátrányos védekezését, korongkihozatalát és letámadását is vizsgáltam. Egyébként mindent együtt tervezett meg a stáb, az edzéseket, a keretet, mindent. Valaki bedobott egy témát a „nyaralóban”, és akár több óráig elemeztünk és beszéltünk róla.

– Tíz nap alatt hét találkozót kellett megvívni. Hogyan próbálták frissen tartani a keretet?  
– Busszal egy óra távolságra volt nagyjából a jégcsarnok a szállástól, így figyeltünk arra, hogy a sűrű menetrendben fölöslegesen ne rángassuk ki a játékosokat a helyszínre. A hotel körül az erőnléti edzőnk, Puskás Sándor tartott edzéseket, a környékén néhány szép tavacska is volt, így regeneráló fürdésre is találtak módot a srácok. Mindent próbáltunk bevetni, hogy frissek maradjanak. A szövetség támogatásával mértük az alvási funkciójukat, a fáradékonyságukat. A késői mérkőzések után félhomályban vacsoráztak, hogy minél hamarabb megnyugodjon a szervezetük, az erőnléti edzőnk ajánlására sok meggyet is fogyasztottak, ami a regenerációt és alvást is segítette.

– Mennyire nehéz felkészülni az Egyesült Államok, Csehország vagy Svájc ellen tudva, hogy ha a rivális tökéletesen végrehajtja a taktikáját, szinte semmi esélyünk sem marad?  
– Ezzel mi is tisztában voltunk, nem is akartuk túlzásba vinni az ellenfelek elemzését. Próbáltuk azt sulykolni a játékosokba, hogy értsék meg, ezek a csapatok nem biztos, hogy teljes mértékben felkészülnek ellenünk, mert fél gőzzel is legyőznek minket. Nekünk az adódó lehetőségeket kell kihasználnunk és a saját játékunkra figyelni.

– Az edzői karrierjében hová teszi a bennmaradást?  
– Nagyon magas polcra. Eleinte nehezen fogja fel az ember, abban a pillanatban nem is tudtam teljesen átélni, hogy milyen eredményt értünk el. Aztán idővel leülepszik minden – történelmi tettet hajtottunk végre.