Hári János: A dánok és a norvégok szintjét kell elérni

Hét mérkőzés, egy győzelem. Ha ezt nézzük, nem fest jó képet a mieink szereplése az A-csoportos jégkorong-világbajnokságon, ám ha azt vesszük, hogy az elit, azaz a világ legjobb 16 csapata között szerepelt a magyar válogatott, és több vesztes mérkőzésen is meg tudta nehezíteni a nála magasabban rangsorolt együttesek dolgát, sokkal szebb az összkép. Arról nem beszélve, hogy Kazahsztánt magabiztosan sikerült megverni, így ezzel a győzelemmel meglett a bennmaradás, ami korábban sosem sikerült a magyar nemzeti együttesnek. A hat vesztes meccsből Németország, Dánia és Norvégia ellen időszakosan sikerült felvenni a versenyt, ami mindenképpen biztató.

 „Az első mérkőzés után maradt némi hiányérzetem, szerintem jobban játszottunk, sok játékosnak ez volt az első mérkőzése felnőtt-világbajnokságon, ezért talán kicsit bátortalanok voltunk. Frusztrálónak éreztem azt a találkozót, a második, Egyesült Államokkal szembeni nagyon nehéz volt, de ezt persze tudtuk előre – tekintett vissza a világbajnokság elejére Hári János. – Kazahsztán ellen nagyon készültünk, szerencsére úgy alakult, ahogy elterveztük, és sikerült győznünk, mint később kiderült, bennmaradást ért. Talán a kazahok elleni meccs után tudat alatt bennünk volt, hogy ezzel a győzelemmel meglehet, amiért jöttünk. Hangsúlyozom, nem tudatosan, de azért ott motoszkált a gondolat, hogy most már elég a végén a norvégokat megverni. A két mérkőzés között akadtak sajnos elég gyenge harmadaink, de hozzá kell tenni, a topcsapatokkal jelenleg még nem tudjuk felvenni a versenyt. Ellenben jó volt látni, hogy a kazahok mellett a norvégokkal és a dánokkal is tartottuk a lépést, még ha utóbbi találkozó végeredménye nem is lett szép. Nagy siker lenne, ha a dánok és a norvégok szintjét stabilan elérnénk néhány éven belül.”  

Hári Jánosnak nem ez volt az első A-csoportos világbajnoksága, 2023-ban Tamperében is szerepelt a magyar válogatottal, ezúttal öt ponttal (egy gól, négy assziszt) zárt, egyértelműen a csapat egyik vezéreként szerepelt. Akkor három pont nem volt elég a bennmaradáshoz (ahogy 2016-ban Szentpéterváron sem), ezúttal a nagy rivális Kazahsztán elleni a rendes játékidős siker „aranyat ért”. Adódik a kérdés: hova helyezhető ez a bravúr a korábbi A-csoportos tornákhoz képest.

 „Nehéz válaszolni erre. Ha megnézzük a szentpétervári eredményeket, tíz évvel ezelőtt is sikerült nyerni egy meccset, akkor a fehéroroszok ellen, de az nem volt elég a bennmaradáshoz. 2023-ban Tamperében a franciákat hosszabbításban sikerült elkapni, az osztrákok ellen pedig pontot szereztünk, tehát pontban ugyanannyit értünk el idén. Azonban hozzá kell tenni, hogy fiatal csapattal utaztunk Dániába, elég sok hiányzót kellett pótolnunk, ez érezhető volt a támadójátékunkon.”  

A szorosabb harmadok, mérkőzések mellett sajnos néhány nagyobb vereség is becsúszott, Svájc ellen nyílt ki a legjobban az olló, tíz gólt kaptunk és egyet sem ütöttünk. Ilyen fiatal kerettel akár mentális gondokat is okozhattak volna ezek a vereségek, de egy-egy rosszabbul sikerült játékrész vagy találkozó után mindig felállt az együttes a padlóról.

 „A nagyobb vereségek mindenkinek nehezek, de annyiból rutinosabbak vagyunk, hogy két évvel ezelőtt is megkaptuk ezeket a pofonokat. Nem szabad ezeken a kelleténél jobban fennakadni, egy elit-világbajnokságon sajnos ez benne van, a lényeg, hogy a legjobbunkat nyújtsuk, aztán kiderül, mire elég. Nem feltétlenül csak rajtunk múlik, mi lesz a végeredmény, amikor egyszerűen jobb az ellenfél – mondta Hári, majd kitért arra, hogyan bírták az erőltetett menetet ilyen magas szinten. – A norvégok elleni utolsó találkozón már kissé »energiamentesek« voltunk, hiszen egy nappal korábban késő este játszottunk Svájccal. Mivel benn maradtunk, jövőre ennél kedvezőbb lehet a sorsolásunk, ez mindenképpen jó és nagy segítséget jelenthet.”