Jégkorong: ünnepelnek a szapporói hősök, de mit csinált Szélig?

A mi Szapporónk című dokumentumfilm új trailere Tokaji Viktorral, Ladányi Balázzsal, Szélig Viktorral, Horváth Andrással és Majoross Gergellyel:

Április 17-én 19 órakor mutatja be a Sport TV Gallai László A Mi Szapporónk című filmjét, amely 2008-as szapporói feljutásnak állít emléket. A filmben eddig soha nem látott videókat is láthatunk, többek között a csapatkapitány Kangyal Balázs kézikamerájának felvételeiből. Emellett 30-an szólalnak meg, akik aktívan részt vettek a szapporói csodában, a vb-n szereplő válogatott játékosai (a gólkirály Palkovicstól, Kangyalon át a külföldön élő csapattagokig), a szövetségi kapitány, Pat Cortina, a szakmai stáb és a szövetség tagjai, kommentátorok és újságírók. Elmondják, miért volt hatalmas dolog az, hogy Szapporóban sikerült, és felejthetetlen történeteket idéznek fel.

Például Szélig Viktor és az örökös zsiráfdíj sztoriját:

Bizonyára egy szurkoló sem felejti soha azokat a képsorokat, amik a magyar jégkorong-válogatottról készültek Ukrajna legyőzése után Szapporóban 2008. április 19-én. Gyorsan idézze fel mindenki magában az ünneplést, a játékosok ugrálnak, repülnek a sisakok és a botok, jó kedve van mindenkinek. Szélig Viktor viszont külön van a többiektől, és egy pillanatig hason csúszik a jégen. Ez talán kevés szurkolónak tűnt fel azonnal, azonban a csapattársak észrevették, és ennek bizony egy zsiráfdíj lett az eredménye.

„Nem hiszem el, hogy ez velünk történik, hogy hogy lehet ez. És hogy miért nem érzek semmit, és hogy hol van már az az érzés, aminek jönnie kell? Aztán láttam a többieket, hogy örülnek, meg ugrálnak, és hogy néztünk egymásra, vigyorogtunk, örültünk, dobáltuk a sisakokat, meg minden. Nyilván a Vitya (Szélig Viktor – a szerk.) dobott egy zsiráfot” – idézi fel a győzelem utáni első pillanatokat Tokaji Viktor. És valóban, ha jobban megnézzük a képeket látjuk, hogy Szélig Viktor orrtöméssel kezdte el az ünneplést, és egyszer csak a többiektől külön egy hatalmasat esett a jégen, úgy alakult, hogy pont őt követte a kamera ennél a jelenetnél.

„Hát igen, a zsiráf. Mindig az kapta, aki idézőjelben a legszebbet esett. Úgy gondoltam, hogy az tök jó lesz, ha a sisakomat jó messzire elhajítom, csak akkora lett a lendület, hogy ezzel együtt el is estem” – ezt már Szélig Viktor mesélte az esetről.

Artyom Vaszjunyin is hasonlóan emlékszik: „Amikor beugrottunk, mindenkinek feltűnt, hogy a Vitya elindult egy full másik irányba, és talán még össze is esett.” Majd Szélig folytatja a történetet: „Ahogy visszamentünk a szállodába, lifttel megyünk fel a szobáinkba, és akkor a Balu kérdezi, hogy »Te, Viktor, volt ott a sarokban egy ilyen féltérd?« Mert szerettem volna elsunnyogni, de már a kérdésben benne volt, hogy ő ezt a videót látta, mert én azt nem gondoltam, hogy azóta már mindenki megnézte az interneten, amit csak tudott, és pont egy olyan kameraállásból mutatták ezt az eseményt, amelyben teljesen jól benne volt, hogy a csapat az egyik oldalon, én pedig a másik oldalon éppen hason csúszom. Úgyhogy ezt meg is kaptam onnantól kezdve, hogy az utolsó mérkőzés után a zsiráfdíj az most már akkor – mivel ez egy nagyon nagy esemény volt – örökösen az enyém.”