Helló, Föld! – Csillag Péter publicisztikája

Pénteki hír szerint a spanyol válogatott lemaradhat a 2018-as világbajnokságról, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) ugyanis felfüggesztéssel fenyegeti a Királyi Spanyol Labdarúgó-szövetség (RFEF) tagságát arra az esetre, ha a kormány beleszólna az Ángel María Villar júliusi letartóztatása óta esedékes új elnökválasztás menetrendjébe.

Nem volt mindig ennyire keménykezű a zürichi szervezet, ha a futballt távol kellett tartani a politikától.

Alig több mint két hete kapaszkodott össze közös fényképre a moszkvai Kremlben Pelé, Diego Maradona és Vlagyimir Putyin, a hármas fotó szenzációszámba ment, bejárta a világsajtót. Pedig egyáltalán nem várta el a nagyközönség, hogy mindhárman megjelenjenek a jövő évi világbajnokság sorsolásán. És bármily különös, nem az orosz elnök szereplése volt meglepő…

Szóvivője útján korábban jelezte, nem biztos, hogy zsúfolt naptárába be tudja illeszteni a FIFA estjét, Putyin mégis személyesen tisztelte meg az eseményt, a rendező ország első embereként az illendőség ezt meg is kívánta tőle. Ám hogy az orosz szervezők a futballvilág két örök fényű szupercsillagát lehozták az égről, és körülöttük pompás moszkvai palotájukban tejútrendszerként hömpölygették a sztárokat Matthäustól Ronaldinhóig, Ronaldótól Cannavaróig, egyértelmű üzenettel szolgált. Ugyanazt sugallta, amit a szovjet–amerikai űrverseny abszurd korszakát idéző 2014-es videó, amelyben a nemzetközi űrállomás fedélzetén lebegve három derék orosz asztronauta mutatta be a 2018-as vb hivatalos logóját, és köszöntötte az univerzumból az emberiséget: „Helló, Föld!, Helló, futballrajongók!”

Oroszország odafentről integet, és büszkén kiáltja le nekünk, nem kell félteni, bízhatunk erejében, hatalmában. Egy világbajnokság megrendezése álmos rutinmunka náluk, lám, a dél-afrikai vb 3.8 milliárd dolláros költségvetését is már több mint ötszörösen sikerült lekörözni, és még csak bele sem izzadtak.

Ha úgy tartja kedvük, Pelét Maradonával ölelkeztetik össze a Kremlben, az űrbe szervezik a tornalogó bemutatását, és nem rezzennek össze kritikusaikat hallva sem. Itt van például Gary Lineker esete. Az egykori angol csatár évek óta a FIFA és az orosz vb-rendezés ádáz bírálója, erre mit lát szegény megvezetett angol tv-néző, ki a vb-sorsolás ceremóniamestere? Persze hogy Gary Lineker… S nem jött be annak a brit publicistának a számítása sem, aki azt várta, hogy a máskor oly éles nyelvű kommentátor a moszkvai színpadon belekiáltja a mikrofonba, „Le a diktátorokkal!”, majd ingét széttépve villantja elő vörös filctollal kanyarított pólófeliratát: „Elég a rabszolgaságból!”

Általános a vélemény: a labdarúgás történetének legátpolitizáltabb világbajnoksága következik. Egyesek az 1978-as argentin tornával hozzák párhuzamba, amelyet a dél-amerikai államot vezető katonai junta saját legitimációjára használt fel, ám a hasonlattal óvatosan kell bánni. Akkor a háttérben zajló politikai szándékra, a rendező ország zord mindennapjaira kevesebb figyelem jutott, a jóval kisebb csapásokkal dolgozó média még hajlamos volt inkább sport-, mintsem közéleti-társadalmi eseményként tekinteni a vb-re.

Ha úgy fogalmazunk, hogy a közelgő oroszországi vb-t számos ellentmondás övezi, csak annyit mondtunk, mint ha a máglyán elégetett Giordano Brunóról megemlítettük volna, sorsa alakulásában szerepet játszott a tűz. Nehéz épeszű embert találni, aki elhiszi, hogy 2010-ben tiszta eszközökkel nyerte el a világbajnoki rendezés jogát Oroszország (ahogy a katari győzelem őszinteségének bizonyítékát kutatva is elbolyonghatunk egy ideig az arab sivatagban), a máig vitatott döntés korrupciós szálaiban egy FIFA-elnök és egy UEFA-elnök is csúnyán elbukott.

Erős politikai támadások is érték az orosz szervezést. A Krím-félsziget megszállása és a kelet-ukrajnai katonai támadás miatt több brit és amerikai politikus – köztük David Cameron akkori brit miniszterelnök – szorgalmazta a FIFA-nál, hogy vegye el a házigazda szerepét az oroszoktól, Dan Coats és Mark Kirk republikánus szenátorok nyílt levelükben az 1992-es Európa-bajnoki és 1994-es világbajnoki szerepléstől megfosztott Jugoszlávia példájára hivatkoztak. A világpolitika bűnös és kényelmes félrenézésével zajló ukrajnai konfliktus a napokban gyakorlati példán keresztül mutatta meg beteges hatását: kiderült, a Krím-félsziget lakói nem tudnak jegyet igényelni a vb mérkőzéseire, a FIFA értékesítő rendszere ugyanis nem ismeri az Oroszországi Föderáció részének tekintett Krím Autonóm Köztársaságot.

A nemzetközi politika eszköztárában a futball csak mint fenyegető vagy büntető elem szerepel, a világot sokkoló orosz doppingbotrány azonban a sport területén is súlyos árnyékot vet a futball-vb vendéglátójára. Miután világossá vált, 2011 és 2015 között állami támogatással több mint ezer orosz versenyző doppingolt, és a lebukássorozat nyomán utóbb 49 olimpiai érmétől, a 2018-as pjongcsangi téli olimpián pedig az önálló indulástól fosztották meg az országot, okkal vetődött fel a kérdés: valóban Oroszország a legalkalmasabb helyszín a földkerekség legnépszerűbb sportjának szent ünnepére?

Ráadásul időközben az orosz labdarúgókra is a gyanú árnyéka vetült, a FIFA újravizsgálja a válogatott valamennyi tagjának 2014-es vb-mintáit. „Kérem, nézzék meg az eredményeinket, hogyan doppingoltunk volna? Mondják meg, ha így is simán kiestünk a csoportból, mire mentünk volna tisztán?” – hangzott Vitalij Mutko szarkasztikus válasza. Róla azt kell tudni, hogy 2008 és 2016 között Vlagyimir Putyin sportminisztere volt, azóta miniszterelnök-helyettes, és miután a Nemzetközi Olimpiai Bizottság őt látta az államilag szervezett doppingrendszer fő mozgatójának, örökre eltiltotta mindennemű ötkarikás szerepvállalástól. Mellesleg az 59 éves férfi az Orosz Labdarúgó-unió feje és a 2018-as világbajnokság szervezőbizottságának elnöke, utóbbi ténykedését a – konkrét esetben a politikai összefonódásra sem oly érzékeny – FIFA továbbra is boldogan segíti, támogatja. Mert hát miért ne lehetne valaki talpig becsületes igazgatója egy iskolának, csak azért, mert egy másik tanintézményben olyan galádságokat követett el, hogy páros lábbal rúgta ki a tantestület?

„A geopolitika felülírta a józan ész szabályait, találtak még egy botot, amellyel rásózhattak Oroszországra” – mondta az ügyről Mutko az Independentnek adott interjújában, és az érv pontosan érzékelteti a nyugati összeesküvésre alapozó orosz álláspontot. Pavel Kolobkov sportminiszter figyelmeztetett, a világbajnokság közeledtével fel kell készülni az újabb provokációkra, és higgadtan, megfontoltan kell rájuk válaszolni.

Rendkívül furcsa világbajnokság lesz az oroszországi, ilyen légkörben nem is lehet más. Hiába a tökéletesre épített stadionok, a gigantikus beruházások, Pelé és Maradona moszkvai parádéja, az űrből küldött csodavideó, a futball garantált csillogása, valami nagyon különbözik most. Korábban a házigazda igyekezett melegszívű, világra nyitott, barátságos képet sugározni magáról, abban a reményben, hogy az odautazó japán, ghánai, dán, orosz vagy amerikai szurkoló egyszer visszatér civilben, bő zsebű turistaként. Hogy kifizetődő-e a dollármilliókban mért kedvesség, más kérdés – a 2012-es Eb-rendezést a nyugati nyitás jelképes lépésének tekintő ukránok idegenforgalmi várakozásait például nyomtalanul beszántották a keletről érkező tankok.

Ezúttal a Forbes cikke szerint még a szponzorok is bizalmatlanok az orosz vb-vel szemben, a csavart politikai helyzetben a kommunikáción is muszáj csavarni egyet. Nehezen cseng össze az összeesküvés és a barátság szólama, nem írhatják ki a stadionok bejáratára: „Köszöntjük kedves vendégeinket és az idelátogató provokátorokat!”

Talán nem is érdemes belegabalyodni az üdvözlésbe, elég, ha a vb előtt lekiált valaki az űrből: „Helló, Föld! Kezdődhet a játék!”