AZ OKTÓBER 8-ÁN ELHUNYT Mezey Györgyre emlékezve a magyar labdarúgó-válogatott játékosai karjukon gyászszalaggal lépnek pályára az Örményország elleni világbajnoki selejtezőn, a találkozót egyperces néma tiszteletadás előzi meg.
Köztudott, Mezey György vezette ki legutóbb legjobbjainkat vb-re, 1986-ban. A mexikói tornára vezető úton Magyarország ugyanúgy négycsapatos selejtezőcsoportba (Hollandia, Ausztria, Ciprus) került, mint a 2026-os kvalifikációban (Portugália, Írország, Örményország). Az első hely automatikusan vb-részvételt ért, a második pótselejtezőt (a hollandok elbuktak a belgákkal szemben). A kvartettből akkor is kilógott lefelé egy válogatott, igaz, az örmények erősebbek, mint a hajdani Ciprus, amely ellen hazai pályán és idegenben is kötelező volt a győzelem. Limassolban keservesen nyert a válogatott 2—1-re, Nyilasi Tibor a 89. percben szerezte a győztes gólt. A Népstadionban 2–0 volt az eredmény, Nyíl után Szokolai László szerezte a másodikat.
Akárcsak Ciprus, az örmények ellen is kötelező a két győzelem. Egyszerű: ha őket sem sikerül legyőzni, mi a fenét keresne a vb-pótselejtezőn Magyarország? A vendégeket nyilván feldobta az írek 2–1-es legyőzése, amivel előttük is nyitva az út a csoport második helyéhez, de legyünk reálisak, a magyar válogatott két vagy három góllal jobb ellenfelénél. Jegise Melikjan szövetségi kapitány csapata nyilvánvalóan zömmel a védekezésre rendezkedik be – akárcsak hajdan a ciprusiak. Noha Mezey György tisztában volt válogatottja erejével, kifelé óvatosan nyilatkozott, nem beszélt többgólos győzelemről.
Marco Rossi sem, ráadásul neki – legendás elődjével ellentétben – nélkülöznie kell két meghatározó játékosát, Varga Barnabást és Sallai Rolandot. Ez persze óvatosságra int, de állítom, nélkülük is két-három góllal jobb nemzeti tizenegyünk. Szokták mondani, ne rakjunk terhet a játékosokra, meggyőződésem, „befelé” valamennyien tudják, hogy erősebbek. Éppen ezért „zabszem” nélkül kell pályára lépni.
Az örmények elleni mérkőzés nagyon leegyszerűsítve a következőképpen foglalható össze: a vb-selejtezőben mégiscsak a leginkább verhető ellenfél következik a telt házas Puskás Arénában. Akár örömfutball is lehet belőle.
Legyen ez egy olyan generáció főhajtása a „Dottore” emléke előtt, amelynek tagjai nem ismerték, de hagyatékát – a vb-szereplést – tovább vinnék.