Patrice Evra portréja

nemzetisége:
francia-szenegáli
26/0
születési hely:
Dakar
ideje:
1981.05.15.
pozíció:
balhátvéd, bal oldali középpályás
magassága:
175 cm
súlya:
76 kg
klubja:
Manchester United
korábbi klubjai:
Les Ulis, Brétigny, Paris-SG, Marsala, Monza, OGC Nice, AS Monaco
sikerei:
francia Ligakupa-győztes (2006), BL-döntős (2004), BL-győztes (2008), a klubvilágbajnokság győztese (2008), angol Ligakupa-győztes (2006), angol bajnok (2007, 2008, 2009), Community Shield-győztes (2007, 2008), Eb-résztvevő (2008), a Ligue 1 legjobb fiatal játékosa (2004), az Év csapatának tagja az Onze Mondial szerint (2005), az Év csapatának tagja a Ligue 1-ben (2003), az Év csapatának tagja a Premiershipben (2007, 2009), az Év csapatának tagja a L'Equipe szerint (2007), az Év csapatának tagja az UEFA szerint (2009), az Év csapatának tagja a FIFPro szerint (2009)

Ha meg kellene nevezni egyet a fiatal Monaco-játékosok közül, aki a legnagyobb meglepetést okozta a piros-fehérek 2004-es BL-menetelése közben, az bizony a fiatal Evra lenne. A dakari születésű hátvéd a teljes ismeretlenségből tört elő a 2003-as bajnokságban, s nem sokkal később már a francia válogatott keretéből is kihagyhatatlan volt. Az elveszített BL-döntő után több nagycsapat is megkereste őt ajánlatával, de a hercegségben mindenkit visszautasítva egészen 2008-ig hosszabbították meg szerződését.

Evra tulajdonképpen a szenegáli nemzeti tizenegyet is erősíthetné, hiszen mint oly sok gall válogatottbeli társa, ő is Afrikában látta meg a napvilágot. Nagyon fiatalon, még óvodásként költözött Franciaországba diplomata férjétől elvált édesanyjával és hét testvérével együtt, s a labdaimádó Patrick a lepusztult utcák után a Paris Saint-Germain kölyökcsapataiban próbálkozott - csatárként! Egyébként éppen abban a kerületben élt egy ideig - Les Ulis-ben -, ahol Thierry Henry is töltötte gyermekkorát, s bizony igencsak ismerték a vásott Patrick nevét a környékbeli csendőrök. Szerencsére a futball megmentette őt is: a fővárosiak ifijéből egy sikertelen torinói próbajáték után az olasz Marsalába igazolt (ebben a klubban tűnt fel Marco Materazzi is), s itt, a harmadik ligában játszhatta le első szezonját a felnőttek között. Nem kis tekergések után: elküldték neki a talján vezetők Párizsba a vonatjegyet és a részletes térképet, csak azt felejtették el leírni, hogyan kell Milánóban átszállni - Evra pedig egy mukkot sem tudott olaszul, pánikba esett s hazatelefonált édesanyjának, hogy visszafordul!

Kicsit pityergett, majd felkészült rá, hogy a pályaudvaron éjszakázzon - s ekkor, mint egy mesében, látván az ifjú kétségbeesettségét, odalépett hozzá, egy szenegáli férfi. Az ismeretlen jótevő hazavitte magához Patrickot éjszakára, majd másnap feltette a helyes járatra, ahonnan az jó helyen szállt le - a biztonság kedvéért persze elindulás után ötpercenként körbekiabálta a fülkét, hogy: Marsala? Marsala? Evra a várost nagy nehezen megtalálva a csapatban hamar alapember lett, még három gólra is volt ereje a támadók közül egy sorral hátrább került "fekete gazellának", akit a Serie B-s Monza igazolt le a következő nyáron (előtte állítólag a Roma és a Lazio is érdeklődött iránta, legalább is egy ügynök szerint). Itt már nem kapott annyi lehetőséget edzőjétől, így "hazatért" az OGC Nice-be, ahol akklimatizáló idénye után 2001-re verekedte be magát a kezdőbe - Sandro Salvioni edzőnek köszönhetően már mint hátvéd, a veterán helyi legendát, José Cobos-t kiszorítva.

A második ligás klubban figyelt fel rá a Monaco trénere, Didier Deschamps, akit Bixente Lizarazura emlékeztetett Evra dinamikus játéka, s le is igazoltatta őt az Auxerre és a Barcelona orra elől. Az éppen generációváltást levezénylő mester (akkoriban távozott Panucci, Leonard, Domaraud, Jugovics) a fiatal, éhes játékosokra épített, s kezei alatt Evra hamarosan nem csak a Monacóból, de az U-21-es válogatottból is kihagyhatatlan lett. A Dédé-istálló fiataljainak, a Givet-Squillaci-Evra-triónak már akkor hatalmas karriert jósoltak a L'Equipe hasábjain. Első városállami évében megnyerték a Ligakupát, a másodikban pedig az év meglepetését okozva a Real Madrid és a Chelsea tetemén át egészen a BL-döntőig masíroztak. Nyáron meg is rohanták Evrát a játékosügynökök: hősünket mindössze a Milan, az Inter, az Arsenal, a Liverpool, a Barcelona, a Juventus és a Real Madrid szerette volna leigazolni. A bajnokság végi hagyományos szavazásokon Deschamps lett az Év edzője, Evra pedig az Év fiatal futballistája.

Hamarosan bekerült a felnőtt válogatottba is, hiszen a hatalmas csalódást okozó portugáliai Európa-bajnokság után a kiszolgált harcosok (Marcel Desailly, Lilian Thuram, Bixente Lizarazu) lemondtak a címeres mezről, s az új szövetségi kapitány, Raymond Domenech első mérkőzésére Evrát is meghívta a keretébe monacói kollegáival, Seba Squillacival és Gael Givet-vel egyetemben. A gall kakasok között éppen klubtársával, az "odahaza" emberfogóként fungáló Givet-vel kellett versenyeznie, de hősünknél volt a kezdeti előny, ugyanis együtt debütálhatott Domenech-sel a Bosznia elleni barátságos mérkőzésen. Időközben Deschamps középpályást faragott belőle, de Evra itt is remekül megállta helyét: volt olyan bajnoki, amikor két gólpasszt is adott. Év végén az olasz Onze Mondial beszavazta az Év csapatába is, Roberto Carlos és Ashley Cole előtt. Nem véletlen, hogy a fiatal francia neve éppen ezen gárdáknál merült legkomolyabban, hiszen mindkét általa lehagyott bekk szeretett volna új egyesületbe igazolni (ráadásul egy időben mindkettőt a Chelsea csábította).

A brazil végül is szerződést hosszabbított Madridban, s Ashley Cole költözött Londonba - Evra pedig nem messzire tőle, Manchesterbe. Bár éppen akkoriban szorult ki a válogatottból a felépülő Eric Abidal és a bal oldalon is bevethető William Gallas miatt, de a Manchester United 8 millió eurót fizetett érte, hiszen az argentin Gabi Heinze sérülése miatt sürgősen szükségük volt egy balhátvédre. "Ideális korban van s folyamatosan fejlődik, ami felkeltette figyelmünket. Az egész idény alatt szemmel tartottuk őt, s fantasztikus, hogy le tudtuk igazolni" - mondta róla Ferguson. "A Liverpool és az Arsenal nagy klubok, de az United egészen más tészta - villogtatta meg Premiership-ismeretét az aláírás után a bekk. - Az Inter is meg akart szerezni engem az átigazolási időszakban, de számomra csak ez a klub létezik." Három és fél éves szerződést kötött a klubbal, végigjátszotta a tavaszt, sőt, Heinze felépülése után is maradt a csapatban - bár Domenech mindezek ellenére nem vitte őt magával a világbajnokságra. Őszre már a Manchester húzóemberei közé emelkedett, s 2007 elején egy napra a világsajtó is felkapta nevét - no nem megbízható védőmunkája, technikai képzettsége, kiváló passzai vagy bátor előretörései miatt, hanem azért, mert elárulta egy sajtótájékoztatón, hogy melyik csapattársát hogyan becézik a többiek.

Bár csak egyetlen Eb-selejtezőn lépett pályára, általában tagja a válogatott keretének, az Euro2008-on két alkalommal is pályára lépett. Az MU-hoz visszatérve 2012-ig meghosszabbította szerződését, majd ennek örömére parádés idényt futott, hiszen az UEFA és a FIFPro, a hivatásos labdarúgók szövetsége is beszavazta az Év csapatába. Természetesen 2007 után ismét tagja lett a Premiership álomtizenegyének is. A válogatottban alapemberré vált, emígyen tíz vb-selejtezőn vett részt.

Amikor a monacóiak a Chelsea ellen játszottak 2004-ben, a holland Jimmy-Floyd Hasselbaink már az első percben úgy megrúgta Evrát, hogy a védő kiszakadt sportszárán keresztül látni lehetett a nyílt sebet. Edzője, Deschamps oda is hívta magához, hogy lecserélje, de Evra nem osztotta mestere véleményét. "Azt mondtam neki, hogy szétütöm az arcát, ha le mer hozni - vallotta meg később a bekk. - Még most is meglepődök azon, milyen vehemens voltam akkor. Tudom, őrültségnek hangzik, de csupán játszani szerettem volna, sérülésem ellenére is. Később nem győztem bocsánatot kérni edzőmtől." A sebet később egyébként kilenc öltéssel kellett összevarrni.