A Formula–1 történetének első világbajnoki futamát 1950. május 13-án, szombaton rendezték meg az angliai Silverstone-ban. Formula–1-es versenyeket már 1946-tól tartottak, de pontokat csak 1950-ben kezdtek el osztani, hogy aki a kijelölt versenyeken a legtöbbet gyűjti, az legyen az év világbajnoka. Az 1950-es silverstone-i futam előtt is volt négy olyan F1-es viadal, amely nem számított bele a világbajnokságba.
A hivatalosan Európai és Brit Nagydíjnak is nevezett verseny nevezői közül hiányzott a korszak egyik fontos versenycsapata, Enzo Ferrari csapatfőnök az alacsony rajtpénz miatt úgy döntött, istállóját el sem utaztatja Angliába, számára egy héttel később, Monacóban kezdődik a világbajnoki versenyfutás.
A legelső vb-idény hét futamból állt, május 13-án kezdődött Angliában és szeptember 3-án ért véget az olaszországi Monzában, ahol Farinának győznie kellett a világbajnoki címért úgy, hogy Fangio nem végez a második helyen. Az argentin kiesése után az olasz győzött és megszerezte az első vb-címet. (A konstruktőrök világbajnokságát 1958-ig nem írták ki.) Kettejükön kívül csak az amerikai Johnnie Parsons nyert vb-futamot, az Indy 500 akkor még az F1-es sorozat része volt, bár egyáltalán nem volt átfedés az indulók között. |
Ugyanakkor Silverstone-ban négy autót nevezett az Alfa Romeo, amely az előző években ritkán indult el versenyeken, de azokat nagyrészt uralni tudta. A másfél literes kompresszoros motorral hajtott, 158-as típusszámú autót 1938-ra készítették el Gioacchino Colombo irányítása alatt, és a II. világháború után is a legjobb versenyautónak számított. Silverstone-ban már az időmérőn is mindent vitt az Alfa, az első sor négy rajtkockáját Giuseppe Farina, Luigi Fagioli, Juan Manuel Fangio és Reg Parnell sajátította ki – a három állandó versenyző mellett utóbbi britként kapott lehetőséget arra, hogy hazai pályán versenyezzen.
A szombati versenyen 200 ezer néző és a brit uralkodó család előtt kilenc nemzet 21 pilótája állt rajthoz, de az Alfa Romeókkal senki sem bírt. A két olasz, Farina és Fagioli 2.6 másodperces különbséggel ért célba az élen 325 megtett kilométer után, közel kettő és negyed óra alatt. A brit Parnell 52 másodperces lemaradással lett harmadik a brit közönség nagy örömére, a többiek legalább két kört kaptak (a francia Talbot két francia pilótája, Yves Giraud-Cabantous és Louis Rosier szerzett még pontot negyedikként és ötödikként). Az argentin Fangio műszaki hiba miatt kiállt a versenyből, de egy héttel később Monte-Carlóban győzelemmel kárpótolta magát.