Patikamérleg – Morvai Katalin publicisztikája

„Jókat szoktam röhögni egy-kettőn. Hát most én így születtem, ilyen testalkatom van… Azt nem mondom, hogy ekkora voltam, amikor megszülettem, de van egy adottságom meg egy alapfizimiskám. Úgyhogy ezen változtatni nem tudok. Van egy genetikám… ennyit foglalkozom vele” – mondta cseppet sem sértetten Ádám Martin, a magyar labdarúgó-válogatott csatára azzal kapcsolatban, hogy nemzetközi léptékű cikizés tárgya lett a testalkata.

A szakállas futballista előző nap csereként állt be a magyar csapat első Európa-bajnoki csoportmeccsének végén, és a mémhullámot épp az indította el, hogy ország-világ láthatta a Viking becenevű játékost a maga teljes valóságában ácsorogni a pálya szélén, várva a becserélést. Meglehetősen korpulens külsejétől fel is robbant az internet. A Football Funnys Facebook-oldal például azt írta: „A magyarok 9-ese minden férfinak reményt adhat, hogy még belőle is lehet focista.” Erre a nem várt dicsőségre reagált – többek közt – másnap a Weiler im Allgäuban tartott sajtótájékoztatón a csatár.

A bejegyzés a mai napig 18 ezer emojit váltott ki, és az igazság az, hogy meglehetősen sok szurkoló vette védelmébe Ádám Martint. Olyan angol nyelvű kommentek íródtak, hogy „a srác jó játékos, senkit se tévesszen meg a külseje”, meg hogy meg kell nézni a Nemzetek Ligájában az angolok elleni két gólpasszát. Másoknak Puskás Ferenc jutott az eszébe, meg Messi vagy éppenséggel Maradona. De akadtak becsmérlő beszólások is. Jól elvolt vele és egymással a közösségi média.

Ezt a több mint háromhetes történetet azért hoztam példaként, mert az élsportban – szinte sportágtól függetlenül – manapság már nagyon figyelnek a szereplők a testükre, különös tekintettel a feleslegesnek tűnő kilókra. Ez teljesen logikus. A masszív izomzat rendben van, de ami csak zsír, az pluszban mozgatandó teher. Kolonc a nyakban. A kockás has a labdarúgásban már-már védjegy: kifejezi a sok edzésmunkát. Volt idő, amikor a portugál világsztár, Cristiano Ronaldo is előszeretettel mutogatta a hasizmát, és más focistáktól sem áll távol dicsekedni a kimunkált felsőtesttel (újabban a póló alatti tetoválásokkal is).

De ne ragadjunk le a futballnál!

Egyes sportágak eredményes űzése szinte elképzelhetetlen túlsúllyal. És nem is minden a kiló. Mást mutat a mérleg három egyforma magas és korú tornász, középtávfutó és kajakos esetében. És ez így jó. A tornász csupa izom, a futó „csupa láb”, a kajakos felsőteste görög szobrászok vésőjéért kiált. Túl az edzésmunkán a nagy titok a táplálkozásban keresendő. No de előbb beszélnek az edzők arról, hogy pontosan mennyit gyakorol a versenyzőjük, mint a dietetikusok arról, miből, mennyit és mikor evett az irányításukkal készülő sportoló.

Az vagy, amit megeszel. Mit, mikor, mivel, mennyit, hogyan. A testtudatos táplálkozás aranyat ér. De vigyázat, mint minden tudományterületen, itt is sok a sarlatán. A diplomás szakemberek rejtőzködnek vagy legalábbis ritkán jönnek ki a fényre. Az élsportolók általában szeretik titkolni, hogy kinek a tanácsait követik. De a sikerek mámorában olykor megemlékeznek a dietetikusról is. Itthon messze a leghálásabb a kajakos Kopasz Bálint, aki sohasem felejti el megköszönni anyukája edzői munkáját és főztjét (itt ne csak arra gondoljunk, hogy a kedvenc ételeket a mama, Demeter Irén készíti el a legjobban, de arra is, hogy nagyon tudatosan), és mindig hálát mond a szakembernek is, aki az étrendjét patikamérlegen napi szinten összeállítja s kiszámolgatja a megfelelő arányokat, kalóriákat.

Már 2019-ben, a világbajnoki aranyérme után a Magyar Nemzetnek adott interjúban azt mondta Bálint: „Az elmúlt hónapokban törekedtem a minőségi étkezésre. Az étrendemet dietetikus állította össze, és anyukám főzte meg. Az a helyzet, hogy minden információt nem adhatok ki, de ugyanazt ettem, mint az Európai Játékok előtt, és már ott is bevált, mert azt a versenyt is meg tudtam nyerni. Annyit elárulhatok, hogy a menü fehérjerésze csirkemell volt, alaposan kisütve. Ezenkívül a szénhidrát mellett sok zöldséget ettem, ami ugyancsak nagyon fontos, és étrendkiegészítőt is fogyasztottam.” Az első vb-aranyat továbbiak követték, és Kopasz Bálint a tokiói olimpián is győzött a királykategóriában. A dietetikus személyét nem verték nagydobra, de azért aki kicsit keresgél, rálelhet dr. Marics Balázsra, aki mindent grammra precízen előír Bálintnak.

Az ám, a grammok!

Nagy élvezettel követtem májusban az Euro­sporton a Giro d’Italia országúti kerékpárversenyt. Különösen azokat a napokat szerettem, amikor a stúdióban a magyar versenyző, Valter Attila apukája volt a vendég, és a riporterekkel – a hosszú órák alatt – szóba kerültek a csapatban dívó táplálkozási szokások.

Attila az ötödik Grand Tourján összetettben a 22. helyen végzett a Visma-Lease a Bike csapat színei­ben, és úgy nyilatkozott, hogy nagyon sokat tanult és fejlődött a versenyen, még ha nem is ez volt a legjobb Girója. „Megmutattam, hogy erős vagyok és tudok küzdeni” – mondta az M4 Sport riporterének Rómában. Itthon pedig az ugyancsak kiváló kerékpáros Valter Tibor, Attila édesapja, egyben nevelőedzője fel-fellebbentette a fátylat néhány apróbb titokról. Például a wattalapú terhelésmérésről, a pulzusszámadatok folyamatos regisztrálásáról, arról, hogy mit, mennyit s hány perccel a verseny előtt szoktak energiaként bevinni, s hogy kinek, mikor és mivel célszerű „frissíteni”, pótolni az elégetett kalóriákat.

Kétezerhúszban, amikor Valter Attila a CCC csapatában ment a Girón, még nem volt speciális étrendjük, de már akkor is saját szakács főzött rájuk saját beszerzésből származó anyagokból.

A hosszú szakaszok nem bírhatók ki csupán a reggelivel, ezért ezeken folyamatosan „esznek” a versenyzők. Egy hosszú hegyi etapon akár hat–tízezer kilokalóriát is elégethet a kerékpáros, ami nagyjából másfél–három kilogramm spagetti energiatartalmával egyenlő. Amit értelemszerűen nem tudnak verseny közben a kerékpár nyergében elfogyasztani, ehelyett a versenyzők általában a szakácsuk által készített, kiporciózott rizskochszeleteket fogyasztják. És persze folyadékot. Sokakéhoz hasonlóan Attila szervezete sem bírja az izotóniás italokat, így ezeket csak nagy hígításban fogyasztják.

A 2021-es Girón már a Groupama-FDJ versenyzőjeként indult, és mind ez ideig az volt a legsikeresebb háromhetese, a hatodik szakaszt követően átvette a vezetést az összetettben (a maglia rosa, a rózsaszínű trikó viselője volt) végül a tizennegyedik lett.

Ahogy egyre nagyobb csapathoz került, úgy javultak az edzéskörülmények és -módszerek, rendszeressé váltak a magaslati edzőtáborok és a diétája is egyre kifinomultabb lett. Az biztos, hogy az egyik legjobb profi kerékpáros-istállónál, a Jumbo-Vismánál (újabban Visma-Lease a Bike) minden részletre figyelnek. Kiemelten fontos a pszichológia, a sportolók mentális egészsége és persze a profi táplálkozás.

De azt senki se várja, hogy a lényeges titkokat kifecsegje bárki. Még Valter Tibor is olykor megemlítette adás közben, hogy nem is tudja, elmondhatja-e ezt vagy azt a részletet. És nagyon valószínű, hogy nem is árult el olyasmit, amit egy az egyben le lehetne koppintani, s amitől bárki – de különösen az ellenfél – olyan muníciót kapna, amivel garantálható lenne a siker.

Találtam egy nagyon érdekes tavalyi írást a We Love Cycling oldalán, ebben Hannah Grant szakács a Tour de France versenyzőinek étrendjéről és annak változásairól beszélt. Húsz év alatt a bringások eljutottak a tészta, grillezett csirke, ketchup unalmas állandóságából az egyénre szabott, dietetikusok által felügyelt bőséges választékig. A „hőskorban” a versenyzők sokat éheztek, rendszerint étvágytalanok voltak, és örültek, ha nem voltak emésztési problémáik. Az volt a mítosz, hogy az ízes ételek rosszul hatnak a gyomorra. Az új generációk és a dietetikusok megjelenése a versenysportban azonban megnyitotta az utat a szakácsok előtt is.

Jól kell enni, ez már biztos, de hogy melyik sportágban és konkrétan az egyes versenyzőnek mi a jó, az nem közérdekű információ. Kísérletezni kell vele. Ez a tudás nincs ingyen. Okos az a sportoló, aki kicsit saját maga dietetikusa is. 

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!